156772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás maguktól térhálósodó polimerizátumok előállítására
3 156772 — e képletben R :l hidrogénatomot vagy metilgyököt, R2 hidrogénatomot vagy legfeljebb 5 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú hidroxialkiléngyököt jelent — vagy egy III. általános képletű vegyülettel H—C=C—H O \ \ O / c c / R3 -0 O—R, — e képletben R3 hidrogénatomot, legfeljebb 10 szénatomos alkilgyököt, vagy legfeljebb 5 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú hidróxialkiléngyököt jelent — savas szilárd katalizátornak, előnyösen savval aktivált szilikátnak jelenlétében reakcióba visszük és a reakció termékét polimerizálható vinilvegyületekkel és/vagy maiéin- és/vagy fumársav-származékokkal a szokásos módon keverékpolimerizációnak vetjük alá. III. H—C=C^H O \ O / c c R,—O O—R— e képletben R3 hidrogénatomot, legfeljebb 10 szénatomos alkilgyököt, vagy legfeljebb 5 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú hidroxialkiléngyököt jelent — alkalmas katalizátor jelenlétében reakcióba visszük és a reakció termékét másmilyen, etilénszerűen telítetlen polimerizálható vegyülettel a szokásos módon keverékpolimerizációnak vetjük alá. A reakciót 50—150 C° közötti hőmérsékleten inert oldószerek jelen- vagy távollétében és adott esetben polimerizáció-inhibitorok hozzátétele mellett valósítjuk meg. A reakció folyamán felszabaduló alkanolt emellett adott esetben eltávolítjuk mérsékelten csökkentett nyomást alkalmazva. Inert oldószerként alkalmasak az aromás szénhidrogének, így pl. a toluol vagy a xilol, melyek még a ledesztülálandó alkohol vivőszereként is szolgálhatnak. , A monomerek előállítására szilárd katalizátorként alkalmasak a szintetikus kationcserélő gyanták vagy a montmorillonit-típusú szilikátok, melyeknek kicserélhető kationjai messzemenően hidrógénionokkal helyettesítve vannak. Különösen alkalmasak a kereskedelmben kapható, speciális, savval aktivált montmorillonit-katalizátorok. A hozzátett katalizátor mennyisége az összes anyagmennyiség 1—20%-át teszi ki. A folyamat előrehaladását a II. vagy a III. általános képletű savak . alkalmazása esetén a savszám csökkenésével, míg a II. vagy a III. általános képletű oxiészterek reakciójánál a hidroxilszám csökkenésével ellenőrizzük. A reakció befejezése után az elegyet még forrón elválasztjuk a katalizátortól és aromás szénhidrogének alkalmazása ^ esetén ezeket vákuumban eltávolítjuk. A találmány előnyeihez tartozik, hogy a használt katalizátort a további reakciók során újból felhasználhatjuk. I. általános képletű vegyületekként alkalmasak az olyan polimetílol-melaminok, melyek legfeljebb 4 szénatomos alkanolokkal teljesen vagy részben észterezettek. Az I. általános képletű vegyületekkel történő reakcióhoz alkalmas II. általános képletű vegyületek pl. a következők: akrilsav, akrilsav-mono-15 etiiénglikolészter, metakrilsav, metakrilsav-monoetilénglikolészter vagy metakrilsav-monopropilénglikolészter. III. általános képletű vegyületként alkalmasak pl. a maleinsav vagy a fumársav, a maleinsav-20 vagy a fumársav-észterek, így a maleinsav-etilészter, a maleinsav-butilészter vagy a maleinsa-oktilészter valamint a megfelelő fumársavészterek. Szóba jönnek továbbá a maleinsavvagy fumársav-oxialkilészterek, így a melain-25 sav-monoetilmonoglikolészter, a fumársav~monoetilmonoglikolészter, a maleinsav-monobutilmonoglikolészter vagy a maleinsav-monooktil-monopropilénglikolészter. Az I. általános képletű vegyületekből és a II. vagy III. általános kép-30 létű vegyületekből előállított monomer polimerizációját a megfelelő komonomerrel oldat-, tömb-, emulziós- vagy gyöngypolimerizációval valósítjuk meg. A különféle polimerizációs eljárásoknál alkalmazásra kerülő reakciókörülmé„K nyék a szakember előtt ismertek. A polimerizálható komonomer megválasztása a felhasználás céljához és a megkívánt tulajdonságokhoz igazodik. Az egyes esetekben sztirol, vagy helyettesített sztirolok, akril- és metakrilsav-észterek, maguk a savak, ezek amidjai és nitriljei, valamint maiéin- és fumársavszármazékok jönnek tekintetbe. 40 A polimerízátumok további térhálósítószer hozzátétele nélkül térhálósodnak és ennek mechanizmusa feltehetően hasonló ahhoz, mint ami az oxi- és karboxilcsoportot tartalmazó kopolimerizátumok melamingyantával történő kikeményítésénél végbemegy. Az ilyen gyantakombinációk pl. bevonatok előállítására szolgálnak 50 és ezeket már több ízben is leírták (BP. 939 211, USP. 2 681 897). Ezek a kombinációk azonban a találmányunk szerinti termékekkel szemben azt a hátrányt mutatják, hogy az elegyek térhálósodásánál nemcsak a kopolimerizátumnak 55 a melamingyantával történő reakciója, hanem az utóbbinak az önkondenzációja is fellép. Ez a nem kívánt önkondenzáció különösen erősen savas közegben megy végbe és összeférhetetlenséget és ezzel fénycsökkenést eredmé-60 nyez. A melamingyantából ezen kívül százalékosan viszonylag magas mennyiség szükséges a térhálósítási reakcióhoz, minthogy ennek jelentős hányada az önkondenzáció következtében kiesik a tulajdonképpeni keményítési folyamat-65 ból.
