156763. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indol-származékok előállítására

158763 R2 hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkil­csoportot, R3 hidrogénatomot, R'1 hidrogénatomot vagy alkoxikarbonil-csopor­tot, R5 legfeljebb 4 szénatomos alkoxicsoportot vagy hidroxilcsoportot, R6 rövidszénláncú alkil-, alkoxi- vagy alkoltio­csoportot vagy halogénatomot képvisel, mi­mellett ez az R6 helyettesítő a gyűrű 4-, 5-vagy 6-helyzetében állhat, m, n és p = 0 vagy 1. Ezeket a vegyületeket a találmány értelmé­ben oly módon állítjuk elő, hogy valamely, a csa­tolt rajz szerinti (II) általános képletnek megfe­lelő Ni-acilezett fenilhidirazin-származékot — e képletben R1 és N 6 -jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, mimellett R6 a hidra­zino-csoporthoz képest méta- vagy para-helyzet­ben áll — valamely a csatolt rajz szerinti (III) általános képletnek megfelelő alifás savszárma­zékkal — e képletben R2, R 3 , R 4 , R 5 , m, n és p jelentése megegyezik a fenti meghatározás sze­rintivel — reagáltatunk. Előállíthatók az (I) általános képletnek meg­felelő 3-indolil-alifás savszármazékok továbbá oly módon is, hogy valamely, a csatolt rajz sze­rinti (IV) általános képletnek megfelelő N^-aci­lezett fenilhidrazon-származékot — e képletben R1 és R° jelentése .megegyezik a fenti meghatá­rozás szerintivel, R7 és R 8 pedig hidrogénatomot, helyettesítetlen vagy pedig egy vagy több halo­génatommal, hidroxil-, alkoxi-, alkcxikarbonil­vagy fenilcsoporttal helyettesített alkilgyököt képvisel •— valamely elbontószer segítségével a (II) általános képletnek megfelelő Nx-acilezett fenilhídrazin-származékká bontunk le (amely­ben R1 és. R 6 jelentése megegyezik a fenti meg­határozás szerintivel) és az így kapott Ni-acile­zett fenilhidrazin-származékot reagáltatjuk a (III) általános képletű alifás savszármazékkal (amelyben R2, R 3 , H 4 , R 5 , m, n és p jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel) a .kívánt 3-indolil-alifás savszármazékká. Az (I) általános képletnek megfelelő 3-indolil­alifás savszármazékok előállíthatók továbbá a találmány értelmében oly módon is, hogy vala­mely az (V) általános képletnek megfelelő fe­nilhidrazon-származékot •— e képletben R6, R 7 , és R8 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — egy (IV) általános képletű vegyü­lettel — a képletben R1 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, Y pedig egy ha­logénatomot vagy észter-maradékot képvisel — reagáltatunk és az így kapott (IV) általános kép­letű N^acilezett fenilhidrazon-származékot (amelyben R1, R, 6 R 7 és R 8 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel) bontjuk el va­lamely erre alkalmas szer segítségével a (II) ál­talános képletű N1-acilezett fenilhidrazin-szár­mazékká (amelyben R1 és R 6 jelentése megegye­zik a fenti meghatározás szerintivel), majd ez utóbbit reagáltatjuk a (III) általános képletű ali-4 fás savszármazékokkal (amelyben R2 , R, 3 R, 4 R, 5 m, n és p jelentése megegyezik a fenti megha­tározás szerintivel) és így jutunk a kívánt 3--indolilalifás savszármazékhoz. 5. '•'.... A találmány szerinti eljárás reakciólépéseit a csatolt rajz szerinti (B) reakció-folyamatábra szemlélteti; az ezen szereplő általános jelek je­lentése is megegyezik a fenti meghatározás sze-10 rintivel. A találmány szerinti eljárásban a (II) általá­nos képletű N^acilezett fenilhidrazin-származé­kok és (IV) általános képletű Ni-acilezett fenil­hidrazin-származékok új vegyületek; ezek, mint 55 a találmány szerinti eljárás új közbenső termé­kei, a fent említettektől eltérő másfájta eljárá­sokkal is szintetizálhatok. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivi-2Q tele az alábbiak szerint mehet végbe: Elsőnek az (V) általános képletű fenilhidra­zon-származéknak a (VI) általános képletű ve­gyülettel való reagáltatását ismertetjük. Ebben a reakcióban, ha a (VI) képletű vegyületet az N2-25 nitrogénatom ketonokkal vagy aldehidekkel va­ló megvédése nélkül reagáltatjuk, akkor alig ju­tunk a kívánt termékhez, ehelyett a csatolt rajz szerinti (E) reakcióképlet szerinti reakció (ahol R1 , R 6 és Y jelentése megegyezik a fenti meg­.-Q határozás szerintivel) megy végbe, tehát csupán egy szimmetrikusan helyettesített hidrazinszár­mazékot kapunk. A fentiekben leírt, a találmány szerinti eljárás célkitűzéseinek megfelelő reakció csupán aketonnal vagy aldehiddel védett N2 ­v,r nitrogénatomot tartalmazó (V) képletű vegyüle­tek esetében megy végbe. Ezt a reakciót valamely halogénhidrogénsav­lekötő vegyület jelenlétében folytatjuk le. Ilyen halogénhidrogénsav-lekötő vegyületként leg­többnyire valamely tercier, amin, pl. piridin vagy dimetilanilin alkalmazható. A halogénhid­rogénsav-lekötő vegyület egyben oldószerként is szolgálhat, lefolytatható azonban ez a reakció, valamely, a reakció szempontjából semleges ol­dószerben, pl. éterben, benzolban, toluolban, tet­rahidrofuránban stb. is. A halogénhidrogénsav­lekötő vegyületet a felszabaduló halogénhidro­génsavval legalább ekvimolekuláris mennyiség­ben kell alkalmazni. A (VI) általános képletű 50 vegyület halogénatomja klór, bróm, jód vagy fluor lehet, gazdaságossági szempontból a klór előnyösebb. A reakciót általában szobahőfokon folytathatjuk le, de az az alkalmazott oldószer fajtájától függően alacsonyabb, akár 0 C° alatti 55 hőmérsékleten is végbemegy. A reakció exoterm és néhány perc vagy esetleg néhány óra alatt teljesen lezajlik. A reakció befejezése után az al­kalmazott halogénhidrogénsav-lekötőszer hidro­halogenidjét szűréssel eltávolítjuk a reakció-60 elegyből, a szűrletet pedig csökkentett nyomás alatt bepároljuk; ha vízben oldható oldószert, pl. piridint alkalmaztunk reakcióközegként, akkor oly módon is eljárhatunk, hogy a reakcióelegyet vízbe öntjük, amikor is a kívánt N^acilezett fe-65 nilhidraz'on-származék kristályos alakban vagy 2

Next

/
Thumbnails
Contents