156762. lajstromszámú szabadalom • Eljárás meghibásodott csatornák rugalmassá és vízzáróvá tételére

156762 3 . 4 meghibásodott (nem kellő vízzáróságú) csator­nák kijavítását oly módon, hogy az eredetivel hidraulikailag egyenértékű, de annál körrózióál­lóbb, vízzáróbb és nagyobb szilárdságú javított csatornát kapjunk. A találmány egyik alapja az a felismerés, hogy a hagyományos anyagokból épült, meghibáso­dott csatornák felbontás nélkül megjavíthatok, és az eredetinél nagyobb szilárdságú, teljes hossza mentén — még az eredetileg igen rideg kötési helyeken is — nagy hajlítószilárdságú, nagy inerciájú és nagy rugalmasságú olyan csa­tornaszerkezethez jutunk, amely szilárdságilag teljes hossztengelye mentén vasbeton csőhöz ha­sonlóan viselkedik,^ ha a javítandó csatornába eredeti átmérőjénél kisebb átmérőjű műanyag­csövet helyezünk, és azt utólag megszilárduló anyaggal körülinjektáljuk. Ez a felismerés azért meglepő, mert nem volt előre várható, hogy a meghibásodott csatorna javításakor olyan szer­kezet alakítható ki, amelynek szilárdsági tulaj­donságai jelentősen meghaladják az eredeti csa­torna ilyen tulajdonságait. A találmány további alapja az a felismerés, hogy a fenti módon az eredeti csatornával hid­raulikailag egyenértékű javított csatornához ju­tunk. Ez a felismerés azért meglepő, mert a föld alá beépített és éveken át üzemelő csatornák névleges (elméleti) mérete és valóságos mérete között különbség mutatkozik, amely rendszerint az eredeti, névleges átmérő 10—15%-ának meg­felelő szűkület formájában jelentkezik. Az át­mérőszű'kületet főleg a csatornaelemek mérettű­rései, az építés tengelyének vízszintes és függő­leges eltérései az elméleti tengelytől, a csatorna­kötéseknél létrejövő lépcsők, ül. tömítőanyag­becsurgások, valamint a használat közben fellé­pő süllyedések, és az ezek miatt keletkező töré­sek által létrehozott lépcsők okozzák. A szűkület különösen több méter hosszú szakaszon vizsgál­va jelentős, ha a hossztengely mentén figyelem­be vesszük az egymás után következő, esetleg különböző irányú keresztmetszet-torzulásokat. Az átmérőszűkület, ül. keresztmetszet-torzulások miatt az eredeti csatornaátmérőnél legalább 15%-kal — egyes esetekben 30%-kal — kisebb átmérőjű műanyag csöveket lehet csak behelyez­ni a meghibásodott csatornába. Ilyen átmérőszű­kület esetén viszont meglepő, hogy a javított csatorna hidraulikailag egyenértékű lesz az ere­deti csatornával." Végül a találmány alapja az a felismerés, hogy a javítandó csatornába annak felbontása nélkül behelyezhetők a javításra használt műanyag csö­veik közvetlenül a csatorna aknájából, adott esetben annak kisebb mértékű kibővítésével. Ez a felismerés azért meglepő, mert nem volt előre várható, hogy a csövek a csatorna felbontása nélkül behelyezhetők az egymástól 20; —40 m tá­volságra levő tisztítóaknákból. A találmány eljárás korábban beépített, de meghibásodott csatornák rugalmassá és vízzáró­vá tételére, amely abban áll, hogy a javítandó csatornába a csatorna eredeti, adott esetben ki­bővített aknáiból az eredeti csatorna átmérőjé­nél legfeljebb 30%-kal, célszerűen 15—25%-kal kisebb átmérőjű műanyag csövet helyezünk be a csatorna felbontása nélkül, és a behelyezett mű­anyag cső és az eredeti csatorna közötti hézagba folyékony, utólag megszilárduló anyagot injek­tálunk, és adott esetben a műanyag cső belsejé­ben az injektáló nyomással lényegileg azonos nyomást hozunk egyidejűleg létre. A tisztítóaknák maximálisan 40 m-re vannak egymástól. Így a műanyag csöveket célszerű a csatorna meglevő tisztítóaknáiból 70—90 cm-es darabokban behelyezni. Behelyezéskor- a műanyag csöveket tolással juttatjuk előre. Ha az előretolt hossz már nagy, akkor a szembenlevő aknából célszerű húzással is segíteni. A műanyag csődarabok kötését az aknákban készítjük el. A kötést ragasztó- vagy tömítő­anyaggal vagy műanyaghegesztéssel, ill. ezek kombinációival létesíthetjük. Előnyösen alkal­mazhatunk olyan kötést, amelynél a csőtagok egyik vége tokos kiképzésű. A műanyag cső be­tolásának, ill. behúzásának elősegítésére az első csőtag végére saját vagy idegen anyagú lekere­kített, kúpos húzófejet célszerű szerelni, amely a csővéget átsegíti a csatornában levő egyenet­lenségeken, lépcsőkön. A tisztítóaknák kibővítésével növelhetjük az egyszerre behelyezhető műanyag cső méretét. Szélső gyakorlati értékként a könnyen szállítha­tó 6 m-es csőhossz tekinthető. Ebben az esetben a csőkötések száma nagymértékben lecsökken, és az eljárás kivitelezése meggyorsul. Az egyszerre behelyezhető csőméret a helyi körülmények (ak­na kibővítésének műszaki lehetőségei és költsé­gei) mérlegelése alapján álllapítható meg. 2—6. m-es csődarabok alkalmazása esetén a kibővített aknából akár több száz méter hosszú egyenes csatornaszakasz is kijavítható. A műanyag csövek elhelyezése után elkészít­jük a csövek vízzáró csatlakozásait. A csatlakoz­tatás befalazással történik, szükség szerint mű­anyag befalazókarimának a csőre erősítésével. Ekkor helyezzük el az injektáláshoz szükséges (bejuttató és levegőző) csőcsonkokat is. Az injektálást utólag megszilárduló anyagok­kal végezzük. Előnyösen felhasználható ilyen célra a cementté. Az injektálást előnyösen úgy végezhetjük, hogy a csatorna 2—5 m-es fekte­tési mélységeit használjuk ki az injektáló folya­dék bejuttatásához szükséges nyomás létesítésé­hez. Az injektáló anyag kitölti a javítandó és a műanyag cső közötti 3—10 cm-es hézagot, és a műanyag csövet helyzetében rögzíti, továbbá ki­tölti az eredeti csatorna repedéseit, töréseit és az esetleges környező üregeket. Így az eredeti és a műanyag cső „együttdolgozó", igen rugalmas és nagy szilárdságú csatornaszerkezetté alakul. Az injektálás alatt a mindenkori injektáló nyomást célszerű a cső belsejében yízzel ki­egyenlíteni. Ezáltal elkerülhető a műanyagcső behorpadása még vékony (1—2 mm) falvastag­ság esetén is. Az alkalmazott műanyag csövek falvastagsága az átmérőtől és a külső talajvíz­nyomástól függően célszerűen 1—8 mm. A javítás alatt a csatornaszakaszból a szenny­vizet el kell terelni vagy szivattyúzással át kell 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 l

Next

/
Thumbnails
Contents