156762. lajstromszámú szabadalom • Eljárás meghibásodott csatornák rugalmassá és vízzáróvá tételére

156762 3 . 4 meghibásodott (nem kellő vízzáróságú) csatornák kijavítását oly módon, hogy az eredetivel hidraulikailag egyenértékű, de annál körrózióállóbb, vízzáróbb és nagyobb szilárdságú javított csatornát kapjunk. A találmány egyik alapja az a felismerés, hogy a hagyományos anyagokból épült, meghibásodott csatornák felbontás nélkül megjavíthatok, és az eredetinél nagyobb szilárdságú, teljes hossza mentén — még az eredetileg igen rideg kötési helyeken is — nagy hajlítószilárdságú, nagy inerciájú és nagy rugalmasságú olyan csatornaszerkezethez jutunk, amely szilárdságilag teljes hossztengelye mentén vasbeton csőhöz hasonlóan viselkedik,^ ha a javítandó csatornába eredeti átmérőjénél kisebb átmérőjű műanyagcsövet helyezünk, és azt utólag megszilárduló anyaggal körülinjektáljuk. Ez a felismerés azért meglepő, mert nem volt előre várható, hogy a meghibásodott csatorna javításakor olyan szerkezet alakítható ki, amelynek szilárdsági tulajdonságai jelentősen meghaladják az eredeti csatorna ilyen tulajdonságait. A találmány további alapja az a felismerés, hogy a fenti módon az eredeti csatornával hidraulikailag egyenértékű javított csatornához jutunk. Ez a felismerés azért meglepő, mert a föld alá beépített és éveken át üzemelő csatornák névleges (elméleti) mérete és valóságos mérete között különbség mutatkozik, amely rendszerint az eredeti, névleges átmérő 10—15%-ának megfelelő szűkület formájában jelentkezik. Az átmérőszű'kületet főleg a csatornaelemek mérettűrései, az építés tengelyének vízszintes és függőleges eltérései az elméleti tengelytől, a csatornakötéseknél létrejövő lépcsők, ül. tömítőanyagbecsurgások, valamint a használat közben fellépő süllyedések, és az ezek miatt keletkező törések által létrehozott lépcsők okozzák. A szűkület különösen több méter hosszú szakaszon vizsgálva jelentős, ha a hossztengely mentén figyelembe vesszük az egymás után következő, esetleg különböző irányú keresztmetszet-torzulásokat. Az átmérőszűkület, ül. keresztmetszet-torzulások miatt az eredeti csatornaátmérőnél legalább 15%-kal — egyes esetekben 30%-kal — kisebb átmérőjű műanyag csöveket lehet csak behelyezni a meghibásodott csatornába. Ilyen átmérőszűkület esetén viszont meglepő, hogy a javított csatorna hidraulikailag egyenértékű lesz az eredeti csatornával." Végül a találmány alapja az a felismerés, hogy a javítandó csatornába annak felbontása nélkül behelyezhetők a javításra használt műanyag csöveik közvetlenül a csatorna aknájából, adott esetben annak kisebb mértékű kibővítésével. Ez a felismerés azért meglepő, mert nem volt előre várható, hogy a csövek a csatorna felbontása nélkül behelyezhetők az egymástól 20;

—40 m távolságra levő tisztítóaknákból. A találmány eljárás korábban beépített, de meghibásodott csatornák rugalmassá és vízzáróvá tételére, amely abban áll, hogy a javítandó csatornába a csatorna eredeti, adott esetben kibővített aknáiból az eredeti csatorna átmérőjénél legfeljebb 30%-kal, célszerűen 15—25%-kal kisebb átmérőjű műanyag csövet helyezünk be a csatorna felbontása nélkül, és a behelyezett műanyag cső és az eredeti csatorna közötti hézagba folyékony, utólag megszilárduló anyagot injektálunk, és adott esetben a műanyag cső belsejében az injektáló nyomással lényegileg azonos nyomást hozunk egyidejűleg létre. A tisztítóaknák maximálisan 40 m-re vannak egymástól. Így a műanyag csöveket célszerű a csatorna meglevő tisztítóaknáiból 70—90 cm-es darabokban behelyezni. Behelyezéskor- a műanyag csöveket tolással juttatjuk előre. Ha az előretolt hossz már nagy, akkor a szembenlevő aknából célszerű húzással is segíteni. A műanyag csődarabok kötését az aknákban készítjük el. A kötést ragasztó- vagy tömítőanyaggal vagy műanyaghegesztéssel, ill. ezek kombinációival létesíthetjük. Előnyösen alkalmazhatunk olyan kötést, amelynél a csőtagok egyik vége tokos kiképzésű. A műanyag cső betolásának, ill. behúzásának elősegítésére az első csőtag végére saját vagy idegen anyagú lekerekített, kúpos húzófejet célszerű szerelni, amely a csővéget átsegíti a csatornában levő egyenetlenségeken, lépcsőkön. A tisztítóaknák kibővítésével növelhetjük az egyszerre behelyezhető műanyag cső méretét. Szélső gyakorlati értékként a könnyen szállítható 6 m-es csőhossz tekinthető. Ebben az esetben a csőkötések száma nagymértékben lecsökken, és az eljárás kivitelezése meggyorsul. Az egyszerre behelyezhető csőméret a helyi körülmények (akna kibővítésének műszaki lehetőségei és költségei) mérlegelése alapján álllapítható meg. 2—6. m-es csődarabok alkalmazása esetén a kibővített aknából akár több száz méter hosszú egyenes csatornaszakasz is kijavítható. A műanyag csövek elhelyezése után elkészítjük a csövek vízzáró csatlakozásait. A csatlakoztatás befalazással történik, szükség szerint műanyag befalazókarimának a csőre erősítésével. Ekkor helyezzük el az injektáláshoz szükséges (bejuttató és levegőző) csőcsonkokat is. Az injektálást utólag megszilárduló anyagokkal végezzük. Előnyösen felhasználható ilyen célra a cementté. Az injektálást előnyösen úgy végezhetjük, hogy a csatorna 2—5 m-es fektetési mélységeit használjuk ki az injektáló folyadék bejuttatásához szükséges nyomás létesítéséhez. Az injektáló anyag kitölti a javítandó és a műanyag cső közötti 3—10 cm-es hézagot, és a műanyag csövet helyzetében rögzíti, továbbá kitölti az eredeti csatorna repedéseit, töréseit és az esetleges környező üregeket. Így az eredeti és a műanyag cső „együttdolgozó", igen rugalmas és nagy szilárdságú csatornaszerkezetté alakul. Az injektálás alatt a mindenkori injektáló nyomást célszerű a cső belsejében yízzel kiegyenlíteni. Ezáltal elkerülhető a műanyagcső behorpadása még vékony (1—2 mm) falvastagság esetén is. Az alkalmazott műanyag csövek falvastagsága az átmérőtől és a külső talajvíznyomástól függően célszerűen 1—8 mm. A javítás alatt a csatornaszakaszból a szennyvizet el kell terelni vagy szivattyúzással át kell 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 l