156752. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csigafúrók élezésére és gép az eljárás megvalósítására

: 156752 3. ' 4 vágóétókhez képest lefejtve úgy.nyerjük, ha a fúrót A tengely körül forgatjuk, amely A tengely a 4 köszörűkő síkjával ß szöget zár be és az említett síkban fekvő S ponton megy át. Másrészt ha feltételezzük, hogy a A tengely a rajz vízszintes síkjában van, akkor a fúró XY tengelye rendszerint egy másik, az előző alatti vízszintes síkban helyezkediík el. A köszörülési kúp S csúcsa és a kúp %ß szöge általában állandó ás a köszöírűgépet jellemzi. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez a klaszszikus köszörülési mód nem teljesen kielégítő. A 3 vágóéleik a fúró kerületével szomszédos részükön gyorsan elkopnak (az 1. és 2. ábrán a vonalkázott 5 szaikasz), mivel kedvezőtlen körülmények között dolgoznak, aminek következtében a vágási sebesség a fúró középpontjától a kerülete felé nő. A fúró gyors kopása az 5 szakaszokban nagyon gyorsan változtatja a fúrás kapott minőségét, másrészt a fúró haimar megrongálódik úgy, hogy ki kell vonni a használatból, ha nem akarjuk, hogy teljesen tönkremenjen. A vázolt hiányosság kiküszöbölésére ismert az a megoldás, amelyet a 3. ábra szemléltet, arnifcoris a fúró csúcsának minden egyes szimmetrikus részét nem. egyetlen- kúpos felületből, hanem, több egymáshoz «csatlakozó kúpos vagy csonkakúp alakú 1, 6, 7 felületből képezik, amelynek csúcsszöge 0, 0i, 02

a csúcstól, kiindulva csökken. Ez az eljárás nem tökéletes, mert azonkívül, hogy a köszörülés soklkai hoszszabb ideig tart, vannak olyan csúcspontok, amelyeknek a kopása mégis túl gyorsan következik be. A találmány szerinti köszörülési eljárás ezeket a hiányosságokat küszöböli M azáltal, hogy a fúrófej csúcsának minden egyes szimmetrikus részét középen kúpos felületként alakítjuk ki, amelyhez érintőlegesen gömb .(4. ábra) vagy torikus (5. ábra) felület icsatlakozik. Az elős esetben, amint az a 4. ábrán látható, a csúcs két szimmetrikus részének mindegyikét 8 kúpos rész alkotja, amelyet 9 gömbrész vesz körül és ezeknek a részeknek az aránya tág határok között változhat. A 9 gömbrósz közepét az M pont képezi, amely a köszörülési kúp A tengelyén helyezkedik el, sugara R és az M középpontú gömb érintőleges a 8 kúpos részhez. Az M pont vetületét a. fúró XY tengelyén az Mt pont adja. Az XY tengely iá rajz síkja alatt fekvő vízszintes síkban fekszik. A második esetben (lásd 5. ábra) a kúpos rész érintőlegesen 10 torikus felületihez kapcsolódik, aholíis a torus r sugara kisebb mint a köszörülési kúp R sugara. A találmány értelmében sokkal kielégítőbb lefejtést lehet kapni a váigöélek mentén, mint a klasszikus köszörülés esetén. Valójában, ha a 8 kúpos részt tekintjük, akkor a lefejtést azáltal, kapjuk, ha, mint a klaszszikus köszörülésnél, a fúrót a 4 köszörűkő síkjával '/? szöget bezáró, és a fúró 'csúcsától bizonyos OS távolságiban lévő S ponton átmenő A tengely körül forgatjuk. Az a tény azonban, hogy az ennék a kúpos résznek megfelelő vágóél A pontban .megszűnik, azaz a fúró átmérőjéhez képest kisebb hosszra terjed csak ki, azt eredményezi, hogy a tényleges, lefejtés:.kisebb határok között Váltakozik és A .pontban '•'•elfogadható értéket ad. Azonkívül ezzel az eljárással 'ß és OS értékei megváltoztathatók, és könnyen megválaszthatok a fúró alkalmazásának feltételei és jellemzői függvényében (átmérő, csúcsszög, feldolgozandó anyag, vágósebesség, előtolás, stb.), ami lehetővé teszi, hogy a lefejtés legmegfelelőbb értékeit állapítsuk meg. Visszatérve a 4. ábrára és ha a 9 gömbrészt tekintjük, a találmány szerint az AC és BD vágóélék megfelelő lefejtését kapjuk, nemcsak azáltal, hogy a fúrót magasságban eltoljuk és a A tengely körül forgatjuk, mint az 'előzőkben, hanem azáltal, hogy egyidejűleg a függőleges MMi tengely és saját XY tengelye körül forgatjuk, hogy ezáltal a vágóéi teljes hossza mentén egy tényleges optimális lefejtést hozzunk létre, figyelembevéve a fúró munkakörülményeit és jellemzőit. Az 5. ábrán ábrázolt kúpos és torikus csúcsú fúró köszörülési módszere hasonló a 4. ábrán ábrázolt kúpos és gömb-csúcsú fúróéhoz, azzal a különbséggel, hogy ennél a köszörűk övet forgatjuk, hogy az elemi torikus felületeket, lefejtsük, és a fúró nem forog saját tengelye körül. A 6. ábrán ábrázolt gép az összes fentemlített fajtájú köszörülés foganatosítására alkalmas, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a találmány szerinti eljárást elvégezzük. A gépnek 11 hajlatot karja van, amely a A tengelynek megfelelő tengely körül forgathatóan van. a 12 állványra, szerelve, és .amely bizonyos szögben el tud fordulni e körül a tengely körül. Ez a kar a hozzá .mereven hozzáerősített 11a tag közbeiktatásával 13 fúrótartóit hord, amelynek XY tengelye kiinduló állásában magasságban a A tengellyel találkozik M pontban, és azzal y szögeit zár be. A 13 fúró-tartó a 11a elemre szerelt függőleges MP geometriai tengely körül elfordulni tudó 13a tartót hord, amely tengely M pontban imierőleges a A és XY tengelyek által meghatározott vízszintes síkra. A fúró-tartónak 14 pofás belső tokmánya, van, amely lehetővé teszi, hogy a fúrót egy meghatározott kiinduló állásban rögzítsük. A toikmány maga forgásba hozható a ráérő-, sített, a. 15 háziban elhelyezett fogazott kerék segítségével, amely 16 fogaslédhez kapcsolódik. Ez a. fúró-tartóra van szerelve csúsztathiaitóan, és elmozdulását a fogiasléare erősített 17 bütyök, valamint a 11 kar 11a elemére szerelt 18 bütyök vezérli, azaz ha a 13 fúró-tartót /az MP tengely körül forgatjuk, automatikusan egyidejűleg forgatjuk a fúrót saját XY tengelye körül. A 13 fúró-tartó forgását az MP tengely körül a rajzon nem ábrázolt transzmisszió segítségével ve-10 15 20 25 £0 S5 40 45 50 55 60 7