156736. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalicilanilidek előállítására

156736 8 3,i5-dibróim-4'^(m-trifluormetilfeniltio)-szalicil­anüid. A találmány szerinti vegyületek számos el­járásváltozattal állíthatók elő. Az eljárásválto­zatok egyszerűség, kedvéért három főcsoportra oszthatók: •1. Az első eljárásváltozat szerint a végtermé­ket úgy állítjuk elő, hogy a karbonsavas oldal­láncon aktivált szubsztituált szalicilsav-szárma­zékot 3- vagy 4-helyzetben egy másik aramás gyűrűvel szubsztituált anilinszármazékkal rea­gáltatunk, mely utóbbi aromás gyűrű oxigén­vagy kénatom, szulfinil-, szulfonil-, alkilén-, alkilénoxi-, karbonil- vagy karboxamido-csopor­ton keresztül kapcsolódik és az egyes aromás gyűrűk helyettesítetlen szénatomjai, valamint az anilin-gyűrű nitrogénatomja célszerűen vala­mely fentiekben felsorolt szubsztituenssel he­lyettesítve van. (Az anilingyűrű nitrogénatom­ján célszerű módon helyettesített vegyületet a következőikben szubsztituált anilin-vegyületnek nevezzük.) 2. A második eljárási változat szerint a vég­terméket akként képezzük, hogy szubsztituált szalicilsavat egy az amino-csoportján aktivált szubsztituált anilinvegyülettel visszük reakcióba. 3. A harmadik eljárási változat szerint vala­mely szubsztituált szalicilsavat egy szubsztituált anilinvegyülettel viszünk reakcióba olyan re­aikciófeltételek között, amelyek a szalicilanilidek képződését elősegítik. Az aktivált és szubsztituált szalicilsav vegyü­letből kiinduló eljárásváltozatokban a szalicil­anilid végtermékek előállítása a csatolt A re­akcióvázlat szerint végezhető. Az A reakcióvázlaton szereplő egyes szubsz­tituensek jelentése a következő: R hidrogénatom, D valamely aktiváló^csoport, mint halo­génatom vagy valamely O-alkil-, mint metoxi-, etoxi- vagy propoxi-csoport; Ovarii-, mint fenoxi- vagy szubsztitu­ált fenoxi-csoport; OlCOO-alkil-, mint etilkarbonát- vagy propilkarbonát-cso­port, merkaptCHCSoport, hidroxil-cso­port, S-alkil-, mint Snmetil-, S-etil-, S-aril-, mint S-íenil-csoport vagy azi­do-esoport, A hidrogénatom vagy acil-csoport, Y halogénatom, hidroxil-, halogénalkil-, rövidszénláncú alkil-, alkoxi- vagy nit­ro-csoport, X és Xi halogénatom, alkil-, halogénalkil-, alk­oxi-, nitro-, ciano-, halogénezett alk­oxi-, halogénezett alkiltio-, hidroxil-, amino-, alkilamino- vagy alkanoilami­no^csoport. Q oxigén- vagy kénatom, szulfinil-, szul­fonil-, alkilén-, alkilénoxi-, karbonil­vagy karboxamido^csoport, azzal a megszorítással, hogy a B és C gyűrűk közötti kötés a B gyűrű 3- vagy 4--helyzetéből indul ki. Az aktivált szalicilsavszár;mazékot a reakció­vázlat szerint egy Lewis-sav, mint bórtrifluorid 5 vagy bázis, mint nátriumhidroxid jelenlétében esetleg csak hőközléssel reagáltatjuk a meg­felelően szubsztituált anilin-származékkal. A re­akció lefolytatása a szalicilsavas reakciókompo­nens aktiváló csoportjának típusától függ. !0 Ha pl. az aktiváló-csoport halogénatom, ak­kor a savhalogenidet először ammóniával visz­szük reakcióba és amidot képzünk, majd az amidot. valamely megfelelő bázis jelenlétében egy szubsztituált anilinnal visszük reakcióba. 15 „Megfelelő szübsztituensek"-en olyan Y, X vagy Xi szubsztituenseket értünk, amelyek jelenléte az (I) általános képletű végtermékben kívána­tos, ezért a (H) és (III) képletű reakciókampo­nensekben már eredetiben is bennfoglaltatnak. 20 Ha a savhalogenidet közvetlenül a szubszti­tuált anilinnal reagáltatjuk, akkor a reakciót oldószeres közegben folytatjuk le in situ. kép­zett savhalogeniden keresztül. Ezt úgy érhet-25 jük el, hogy a szabad savat az aminnal el­keverjük és célszerűen sztöichiometrikus meny­nyiségben valamely halogénezőszert is adago­lunk. Halogénezőszerként a következőket hasz­náljuk: tionilklorid, tionilbromid, foszfortriklo-30 rid, foszforoxiklorid, tribramid, foszforpenta­klorid, foszíorpentábromid, oxalilklorid, szili­eiumtetraklorid és hasonló szerek. A reakció le­folytatásánál az alkalmazott hőmérséklet nem döntő fontosságú, így jó eredményeket érünk 35 el, ha a reakciót szobahőmérséklettől kezdődően a reakcióelegy forrpontjáig terjedő hőmérsék­leten végezzük. Célszerűnek bizonyult azonban emelt hőmérsékletek alkalmazása, mivel szoba­hőmérsékleten a reakció kis hozammal és hosz-40 szú idő alatt megy végbe, ezért előnyösen a re­akcióelegy forrpontján dolgozunk. A reakció­nál oldószerként aromás vegyületeket, például a következőket használjuk: benzol, toluol, xilol, halogénezett aromás vegyületek, mint klórben­-5 zol és diklórbenzol, halogénezett szénhidrogé­nek, mint kloroform, tetraklóretán, széntetra­klorid, metilénklorid, éterek, mint dioxán, di­etiléter, dimetoxietán stb. A halogénezett aro­más oldószerek közül a legjobbnak a klórbenzol 50 bizonyult. A végterméket oldat. formában kap­juk és az oldatból a kristályosodás megtörténte után szűréssel különítjük el, vagy a teljes re­akcióelegyet szűrjük és a kapott szűrletet a kristályosodás megindulásáig bepároljuk, esetleg 55 más, a szakirodalomból jól ismert technológiát használunk. A fenti reakcióváltozat úgy is lefolytatható, hogy először a szubsztituált szalicilsav savklo­ridját képezzük, amelyhez a kiindulási anyag-60 ként használt savat valamely oldószeres közeg­ben (mint benzol, toluol vagy xilol) valamely halogénezőszerrel, mint tionilkloriddal, oxalil­kloriddal vagy foszfortrikloriddal kezeljük. A savhalogenid aminnal történő reakciója előtt az 65 oldószert eltávolítjuk. Az oldószer eltávolítására 4

Next

/
Thumbnails
Contents