156659. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisosan szubsztituált heterociklusos vegyületek előállítására

9 156659 10 a módszerrel 5,8 g 2-metilszulfonil-ll-(4-metil-l-piperazrail)-dibena[b,f]-l,4-iOxazepint halványsárga tűkristályok formájában állíthatunk elő, amelynek olvadáspontja 178—179 C°. 6. Péld?. . 3,72 g , 2-amino-2'-(4"-metil-l"-piperazinil. -karbonil)-4'-nitro-difenilszulfidot (olvadáspontja 184—187 C°) 20 ml foszforoxiklorid és 1 ml N,N-dimetilanilin keverékét 3 óra hosszat viszszafoiliyató hűtő alatt foiralunk, majd a reakciókeveréket vákuumban szárazra bepároljuk. A maradékról további xilolt desztillálunk le szárítás céljából, majd az így kezelt maradékot benzol és híg sósav között megosztásnak vetjük alá. A sósavas kivonatokból a bázist koncentrált ammóniaoldattal felszabadítjuk és benzolban felvesszük. A benzolos oldatot hígított ecetsavval kimerítően extraháljuk és az ecetsavas kivonatokat aktívszénnel derítjük. Az elegy bázisos komponenseit jéggel való hűtés közben koncentrált ammóniaoldattal felszabadítjuk és kloroformban felvesszük. A kloroformos kivonatokat vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Az így kapott maradékot éterben feloldjuk és alumíniumoxidon leszűrjük. Az oldószer lepárlása után kapott maradékot többször aceton-éter-petroléter-elegyből kristályosítjuk, amikor is először 0,65 g reagálatlan kiindulóanyagot nyerünk vissza. A könynyen oldódó komponensekből 0,72 g 2-nitro-ll-(4-metil-l-piperazinil)-dibenzo[b,f]-l,4-tiazepin nyerhető ki, amelynek olvadáspontja 138— 141 C° és a 2. példa szerint kapott termékkel azonos. 7. Példa 3 g 2-(4"-metil-l"-piperazinil-karboriilamino)-4'-metilszulfonildifeniloxidöt (olvadáspontja 145—146 C°) 2 g foszforpentoxid és 10 ml foszforoxiklorid keverékével 24 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt hevítünk. A felesleges foszforoxikloridot a reakció végén vákuumban ledesztilláljuk és a kapott maradékot jeges vízzel elbontjuk. A képződött oldatot koncentrált nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és éterrel kirázzuk. A vízzel kimosott éteres kivonatokat koncentrált nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és kloroformmal kirázzuk. A kloroformos kivonatokat vízzel kimossuk, majd nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A kapott maradékot aceton-jpetroléter-elegyből kristályosítjuk; amikor is 1,5 g az 5. példa szerinti termékkel azonos 2-metilszulfonil-ll-(4--metil-l-piperazinil)-dibenz[b,f]-l,4-oxazepint nyerünk, amelynek olvadáspontja 178—179 C°. 8. példa 7,9 g 2-nitro-ll-ammo-dibenz[b,f]-l,4-oxazepint (olvadáspontja 238—240 C°) 4,0 g fémkáliumból előállított kálium-t-butiláttal 40 ml dimetilszulfoxidban V2 óra hosszat 60 C°-on keverjük. 7,5 g bisz-(/?-klóretil)-metilamin-hidrogénklorid, 1,3 g káliumjodid és további 20 ml d'metilszulfoxid hozzáadása után a kapott keveréket további 14 óra hosszat 80 C°-on keverésben tartjuk. A reakció lezajlása után a keveréket benzol és sok víz között megosztjuk. A benzolos fázist vízzel mossuk és hígított ecetsavval kimerítően extraháljuk. Az aktívszénnel derített ecetsavas kivonatokat jéggel való hűtés közben koncentrált nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk, a kivált bázist kloroformban felvesszük. A kloroformos oldatot vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A bepárlási maradékot benzolban feloldjuk és alumíniumoxidon szűrjük. Bepárlás és petroléterrel történő hígítás után kristályok válnak ki, amelyeket kloroform-aceton-petroléter-elegyből átkristályosítunk. A fenti módon 4,3 g 2-nitro-ll-(4-metil-l-piperazinil)-dibenz [b,f ] -1 ,-4-oxazepint kapunk, amelynek olvadáspontja 192—194 C° és az 1. példa szerint előállított termékkel azonos. 9. példa 15,2 g 1. példa szerint előállított 2-nitro-ll-(4-~metíil-l-piperazinil)-dibenz[b,f]-l,4-oxazepint 450 ml metanolban 1 g 5%-os palládiumos aktívszénkat'alizátor jelenlétében légköri nyomáson hidirogéngázzal hidrogénezünk. 3,05 liter hidrogén felvétele után a hidrogénezést megszakítjuk, majd a reakciókeveréket a katalizátor elkülönítése céljából szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot kloroformban felvesszük. A kloroformos oldatot alumíniumoxidon szűrjük és bepároljuk. A bepárlási maradékból petroléter hozzáadására kristá-35 lyok válnak ki, amelyeket leválasztunk és kloroform-éter-petroléter-elegyből átkristályósítunk. Ily módon 14,1 g 2-amino-ll-(4-metil-l-piper azinil)-dibenz- [b,f ] -1,4-oxazepint kapunk, amelynek olvadáspontja 153—156 C°. 40 10. példa 11,5 g 2. példa szerint előállított 2-nitro-ll-(4--metil-l-piperazinil)-dibenzo[b,f]-l,4-tiazepint 45 24,5 g ón-II-kloriddal elkeverünk, majd keverés és jéggel való hűtés közben híg sósavat (238 ml koncentrált sósav és 100 ml víz) csepegtetünk hozzá. A keverék a reakció előrehaladása közben fehér csapadék kiválása közben feltisztul. A 50 sósav becsepegtetése után a reakcióelegyet még 20 percig hűtjük, végül 15 percig 40 C°-on keverésben tartjuk. Keverés után az elegyet koncentrált nátriumhidroxiddal erősen meglúgosítjuk és a kivált csapadékot éterben felvesszük. 55 Az éteres fázist hígított ecetsavval kimerítően extraháljuk. A bázist az ecetsavas kivonatokból koncentrált ammóniaoldattal kicsapjuk és éterben felvesszük. Az éteres fázist vízben mossuk, nátriumszulfát felett megszárítjuk és bepárol-60 juk. A maradókot éterben feloldjuk és az. éteres oldatot alumíniumoxidon szűrjük, majd bepároljuk. A bepárlási maradékból éter-petroléter-elegyből való átkristályosítás után 10,05 g 2-amino-lil-(4-.metiÍ-l-piperazmil)-dibenza[b,])-1,4-tiazepint színtelen prizmák formájában ka-65 punk, amelynek olvadáspontja 165—167 C°. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5