156612. lajstromszámú szabadalom • Készülék berendezési részletek, különösen bányászati gépek mozgásállapotának megállapítására és jelzésére

3 156612 4 menyek mellett is megbízhatóan üzemel. Előállítása, szerelése és üzemeltetése, valamint karbantartása nem kíván különösebb felkészültséget, éppen ezért kiválóan alkalmas a szállítóeszközök, különösen a bányászatban alkalmazott berendezések mozgásállapotának megállapítására és jelzésére. Ezen túlmenően előnye a találmány szerinti készüléknek, hogy viszonylag nagy határok között változtatható az ún. időállandója, vagyis a különböző időközönként ráható mechanikai impulzusok mellett is folyamatosnak mondható a mozgásállapot figyelemmel kísérése. A találmány szerinti készülék két egységből áll. A már említett mechanikus érzékelőből, amely a figyelemmel kísérendő gépen van elhelyezve és a változtatható időállandót biztosító elemekkel és tranzisztorral rendelkező körbe iktatott relét tartalmazó egységből, amely tetszőleges helyen a géptől távol lehet. A találmány lényege, hogy a megfigyelni szándékolt gép mozgó részével működtetett, periodikusan villamos impulzust adó szerve, illetve szervei, s legalább egy olyan reléje van, amelynek mágnestekercse tranzisztor körébe van iktatva, amely tranzisztor báziskörébe kondenzátorból és változtatható ellenállásból álló időtag van, mimellett az impulzusadó impulzusvezetői úgy vannak a tranzisztor körébe kapcsolva, hogy az ennek báziskörébe iktatott kondenzátort kisüssék, továbbá azzal jellemezve, hogy a relé munkaáramú érintkezője által működtetett, vezérlőjelet adó mágneskapcsolója van. A találmány szerinti készülék részletesebb ismertetése a csatolt rajzokon bemutatott példakénti kivitel kapcsán az alábbiakban van. A rajzok 1. ábrája a készülék mechanikus felépítésű érzékelő egységének egy példáját, míg a 2. ábra a relé és az ahhoz tartozó elemek egy példakénti kapcsolását tünteti fel. Az 1. ábra szerinti érzékelő egységnél a 13 érzékelőkar és a 14 kapcsolókar egymással együttműködve lenghet a 12 tengely körül. A 13 ós 14 karoknak nem szükséges egy síkban lenni, hanem pl. a 13 lengőkar a gép belsejébe nyúlhat. A 15 és 16 villamos kapcsolók úgy vannak elhelyezve, hogy a 14 kapcsolókar várható lengési útja során mindkét kapcsolót működtesse. 15 és 16 villamos kapcsolókat vagy az azokkal működés szempontjából azonos szerveket burkolatban célszerű elrendezni s a gépen rögzíteni. Az egész egységet pedig úgy kell szerelni, hogy a berendezés vagy gép egy mozgásban levő szerve a 13 lengőkar aljához ütközzék, azt egy előre meghatározott szögben elfordítsa, majd ezután alatta továbbcsúszhasson, míg a 13 lengőkart a 17 rugó a 18 ütközőig visszahúzza. Természetesen a 13 lengőkar viszszajutását alkalmas konstrukció mellett a saját súlyára is lehet bízni. A 2. ábrán feltüntetett relés rendszer két egymással csaknem azonos egységet tartalmaz. Az egyik egységet a szaggatott vonallal rajzolt keret határolja s az ebben alkalmazott elemekkel azonos elemek a másik egységben azonos számmal, de vesszős jellel vannak ellátva. Mindkét egység az Á kapcsok révén csatlakozik a tápáramforráshoz. Az 1. ábra szerinti 15 kapcsoló által adott villamos impulzus a 2. ábrán feltüntetett 15 kapcsolóhoz, míg az 1. ábrán 16. jellel ellátott kapcsoló impulzusai a 2. ábra 16 kapcsolóihoz vannak vezetve. Az Á kapcsokra adott feszültség a 2 és 3 ellenállások osztása után kerül az 1 egyenirányítóra. Az egyenáramú körbe iktatott 7 tranzisztor emittere pozitív, a kollektor a relé 5 tekercsén keresztül negatív feszültséget kap. A 7 tranzisztor bázisa a 8 változtatható ellenálláson és a 11 ellenálláson keresztül szintén pozitív feszültséget kap. Ilyen körülmények mellett a 7 tranzisztor zár s ennél fogva a relé 5 tekercsének áramköre nyitott. Ha mármost a 15 vagy 16 szerv útján impulzust adunk a relék áramköriébe, akkor tulajdonképpen a 9 kondenzátort kisütjük, minek folytán a 7 tranzisztor vezetővé válik, s ennek következtében a relé 5 tekercsének áramköre zárt lesz, vagyis a relé meghúz. Ilyen meghúzott reléállapot mindaddig fennáll, amíg újabb impulzus' nem érkezik, illetve amíg a 9 kondenzátor feltöltődik. Ha a 9 kondenzátor feltöltődéséig újabb impulzus nem érkezik a 15 vagy 16 s?:ervektől, akkor a relé elenged és a 10 mágnes kapcsoló nyugvó- és (vagy munkaáramú érintkezőin keresztül a J kapcsolókon át jelzőberendezés, illetve a K kapcsolókon keresztül vezérlőjel adható egy további beavatkozó készülék részére. A példakénti ismertetésből kitűnik, hogy a relé áramkörébe iktatott időtagot úgy kell beállítani, illetve megválasztani, hogy a megfigyelni szándékolt gép vagy géprész mozgási sebessége, valamint az impulzusadáshoz szükséges géprészek egymástól való távolsága biztosítsa azt, hogy a 9 kondenzátor feltöltődése előtt újabb impulzus adása megtörténjen. A rajzokon bemutatott kiviteli példánál azért szükséges két impulzusadó és két relé alkalmazása, mert egy-egy ilyen szervek használata esetén előállhat olyan körülmény, hogy a megfigyelt gép éppen olyan helyzetben áll meg, ami mellett az impulzusadó szerv, pl. a 15 kapcsoló bekapcsolt állapotban van, s a relé nem enged el annak ellenére, hogy a megfigyelt gép leállt. A találmány egy kiviteli alakját képezi az a megoldás, amelynél a 14 karral nem mechanikus kapcsolót vagy ehhez hasonló impulzusadót alkalmazunk, hanem egy helytálló tekercset s ugyanakkor a 14 kar végén egy mágneses testet rögzítünk. Ilyenkor tehát a 14 karnak a rögzített tekercs előtt való elmozdulása során a helytálló tekercsben feszültség indukálódik és ezt a feszültséget használjuk fel a rajzon be nem mutatott impulzusadó tag működtetéséhez, és az utóbbi tag által adott impulzust vezetjük a tranzisztoros relé 15 kapcsaira. Ilyen megoldás esetén elegendő egyetlen tekercs alkalmazása is, mimellett természetesen egyetlen relé és a hozzátartozó — már korábban leírt — áramköri elrendezés is elegendő. További kiviteli alakja lehet a találmánynak olyan megoldás, ami főleg gumihevederes szál-10 15 20 25 30 35 40 45 / 50 55 60 2