156589. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ampullatöltetek szilárd szennyezettségének kimutatására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍR AS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. VIII. 18. (EE—1437) 156589 Közzététel napja: 1969. V. 27. Megjelent: 1970.-VI. 01. Szabadalmi osztály: 42 h 26—37 Nemzetközi ctóztály: G 02 d Decimal osztályozás: Feltalálók: ' - Tulajdonos: Dinner György technikus, Dunajszky Béla oki. elektromérnök, Fromm Egyesült Izzólámpa és Károly technikus, Hefifenträger , Ferenc technikus, Kiuczor Kálmánná ViÜarnossiági Rt., technikus, Mucha Gézáné rajzoló, Pap Lajos technikus, Peszeki Eva Budapest rajzoló, Budapest Berendezés ampullatöltetek szilárd szennyezettségének kimutatására 1 A találmány olyan berendezésre vonatkozik, amelynél a fénytörés jelenségével, ill. felhaszná­lásával kimutatható a mozgásba hozott ampulla­töltetek szennyezettsége — beleértve az üveg­szennyezőt is —, valamint lehetővé válik színes oldatok vizsgálata is. Áz ampullatöltetek szennyezettségének kellő biztonsággal való megállapítása rendkívül fon­tos. Az efféle vizsgálatokat eleinte kézi váloga­tással végezték, amikoris az ampullát fényforrás felé tartották és áteső fényben szemlélték a szennyezettség mértékét. A később kifejlesztett igen nagyszámú mecha­nizált, ill. automatizált vizsgálati módszer egy részénél a fotoelektromos utat választották. Egyik ilyen megoldásnál az ampulla inhomo­genitásainak fényfoltjait úgy állították elő, hogy egy fényforrásból nyert fényt kondenzor-lencse és fényrekesz közbeiktatásával homorú tükörre vetítették, majd a homorú tükörről visszaverődő sugarakat optikai él és egy akromatikus lencse segítségével fényelektromos ernyőre vitték. A vizsgálandó ampullát a homorú tükör elé he­lyezték, forgásba hozták, majd hirtelen lefékez­ték. Ekkor a töltetben lebegő részecskék a folya­dék tehetetlensége folytán továbbra is forgásban maradtak, minek következtében az ernyőn a le­begő részek okozta fényfoltok vándoroltak, míg az ampullaüvegben levő inhomogenitások mint álló fényfoltok jelentkeztek. Ennek megfelelően az ernyő fény elem-csoportjának egy egyenára-10 15 20 25 30 mú és egy váltóáramú komponensre oszlott. Az egyenáramú komponenst kondenzátor segítségé­vel kiszűrték, a váltakozóáramú komponenssel pedig egy erősítőfokozat rácsát vezérelték, mely erősítő viszont a selejtes ampullát kidobó relét hozta működésbe. Egy másik ismert, fotoelektromos úton mű­ködő ampullavizsgáló berendezésnek fényforrá­sa, kondenzorlencséje, fényrekesze, optikája, va­lamint fotocellája és ezeken felül a szennyező­részecskéket nem érintő fénysugarakat kitérítő optikai szerve van. A kitérítő szerv vagy külön optikai elem — például prizma, planparallel le­mez —, vagy a kitérő szerv maga az ampulla üvege, mely esetben az ampulla az,optikai ten­gelyhez képest excentrikusan van elhelyezve. Az ismert módszerek között van olyan, ahol a vizsgálathoz palarizált fényt alkalmaznak azon meggondolással, hogy a szennyezőrészecskék körvonalait érintő polarizált fénysugarak polari­zációs síkja megváltozik, miáltal a szennyezőré­szecskék keltette felvillanások az állandó inten­zitású alapderengéstől jól megkülönböztethetők. Az ismert módszerek mindegyikének vannak azonban hátrányai. Vagy túlságosan bonyolult, különleges, és így költséges szerkezeti megoldást igényelnek, vagy pedig nem mutatják ki meg­bízhatóan a szennyeződéseket. Ez utóbb említett polarizált fénnyel dolgozó módszernél például zavart okozhatnak az üvegrészecskék, melyek érzékelése bizonytalan. 156589

Next

/
Thumbnails
Contents