156519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek és ötvözetek reprodukálható minőségben való előállításához

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. XII. 06. (MA—1788) Közzététel napja: 1969. IV. 25. Megjelent: 1970. V. 02. í ^ Mr * Szabadalmi osztály: 18 b 7/00 Nemzetközi osztály: C 21 c 7/00 Decimái osztályozás: 669.18.046.5 669.046 Feltalálók: Horváth Aurél kohómérnök, Dunaújváros, Répási Gellért kohómérnök, Dunaújváros, Szabó Elek dr. vegyészmérnök, Budapest, Vorsatz Brúnó kofoómérnök, Budapest Tulajdonos: MTA Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest 50%, Dunai Vasmű, Dunaújváros 50% Eljárás fémek és ötvözetek reprodukálható minőségben való előállítására A találmány tárgya színfémek és ötvözetek, ideértve a vasat és ötvözeteit is, reprodukálható minőségben történő előállítása. Az eljárás olyan metallurgiai folyamatok irányítására alkalmas, amelyek nem redukáló kemence-atmoszférában mennek végbe. A reprodukálható minőségben való előállítást az eljárás azáltal biztosítja, hogy a metallurgiai folyamat különböző szakaszait az olvadék folyamatosan meghatározott oxigén-tartalmának ismeretében irányítja. Az eljárás szerint az olvadék mindenkori oxigén-tartalmának ismeretében történik a kísérő- és szennyezőelemek eltávolításához szükséges (oxidáló) anyagok, továbbá a fémolvadékban visszamaradt oxigéntartalom eltávolításához vagy lekötéséhez beadandó (dezoxidáló) anyagok mennyiségének meghatározása. Ezeket a mennyiségeket sztöchiometrikus számítással lehet meghatározni. A különböző fémek és ötvözetek nem redukáló olvasztással való előállításának a ma ismeretes hagyományos metallurgiai eljárásoknál is tulajdonképpen az olvadékban lévő oxigéntartalom mennyiségének változása az alapja. Minthogy azonban ezen kísérőelem mennyiségének gyors, pontos és folyamatos meghatározására alkalmas módszer jelenleg nem ismeretes, az adagvezetés más kísérőelem (vagy elemek) mennyiségének változása, vagy olyan egyéb vizsgálati módszerek alapján történik, amelyek lehetőséget nyújtanak az olvadékban levő oxigén-tartalom közvetett úton való becslésére. így pl. az acél-10 15 20 25 30 gyártásban az olvadék karbontartalmának változásából, vagy a folyékony salakból vett minták színéből és jellegéből következtetnek az acélfürdő oxigén-tartalmára. A fémolvadékban lévő oxigén-tartalom ismeretének hiánya részben lassítja, részben drágítja az előállítási eljárást. Az oxigén-tartalom ismeretének hiánya lassítja az előállítási eljárást, mert: a) az olvasztókemencében a kísérő vagy szennyező elemek eltávolítását szolgáló, oxigént leadó hozaganyagokból (pl. acélgyártásnál a frissítőércből) a szükségesnél kisebb vagy nagyobb mennyiség beadásakor fennállhat a fürdő lehűlésének vagy túlmelegedésenek veszélye. b) a salakképző hozagoknak és emiatt a salaknak a mennyiségét nem lehet előre pontosan meghatározni; c) a fémolvadékban visszamaradt oxigén-tartalom eltávolításának, a dezoxidációnak időtartama nem határozható meg előre kellő pontossággal. Az oxigén-tartalom ismeretének hiánya drágítja az előállítási eljárást, mert a) a dezoxidáló anyagok mennyiségét -.— a biztonságos oxigén-eltávolítás érdekében — gyakran feleslegben alkalmazzák; b) a feleslegben alkalmazott dezoxidáló anyagok miatt az előállított fémötvözetek (pl. acélok) kémiai összetétele sokszor indokolatlanul tág határok között mozog; 156519