156478. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkoholok előállítására szénhidrogének oxidációjával

7 156478 8 zes fázist elkülönítjük, és a szerves fázist a folyamatba visszavezetendő át nem alakult szénhidrogénnek a keletkezett alkohol és keton keverékétől való elkülönítése céljából desztilláljuk; ezt a desztilláeiót úgy szabályozzuk, hogy az át nem ^alakult szénhidrogénnel együtt 0,05—1 siúly% (megfelelő alkohol és keton keveréke desztilláljon át, s hogy az így kapott desztillátuim az oxidáló térbe visszatáplálható legyem. A fenti eljárás során a hidrolízisnél keletkező szerves fázist a vizes (fázistól elkülönítve elszappanosítjuk és desztilláljuk, s így nyerjük ki az át nem alakult szénhidrogént, majd az alkoholt és ketont. Az át nem alakult szénhidrogént visszavezetjük az oxidáló téribe. Mindeddig azt hitték, hogy a szénhidrogént az alkohol + keton keveréktől tökéletesen szét kell választani, hogy csak a szénhidrogén kerüljön vissza a folyamatba. A találmány szerint úgy járunk el, hogy az oxidációs folyamatba az egyéb termékektől desztillációval csak durván elválasztott szénhidrogént vezetjük vissza. Ez a szénhidrogén általában 0,05—il súly% megfelelő (azaz azonos szénatomszámú és azonos szénlánc szerkezetű) alkoholt és ketont tartalmaz. Nemcsak a desztilláló egység mérete csökkenthető jelentős mértékben, hanem a szelektivitás és a hozam is jelentékenyen javul. Az utóbbi hatás különösképpen váratlan, mert hiszen bizonyos mennyiségű szabad alkohol, és mindenekfölött szabad keton a folyamatos iműködésű és állandó koncentrációban dolgozó reaktor oxidáló terében már eleve mindig jelen /van. Ennélfogva ez a hatás csak más, a szénhidrogénnel együtt visszatáplált kísérőtermékék jelenlétével magyarázható. Az alkohol-f-keton keverék azonban 1%-nál nem lehet több, mert •különben kevésbé jó eredményéket kapunk. A találmány szerinti tökéletesítés foganatosítására az oltalmi kör korlátozása nélkül a 23—25. példákat adjuk meg. A 23A, és i2í3B. példák összehasonlítás céljára szolgálnak és nem képezik a találmány részét. A találmány tárgyát -képező hetedik tökéletesítés abban áll, hogy oxidáló gázként oxigén, nitrogén és az oxidálandó szénihidrogén benső keverékét alkalmazzuk. Ennek a keveréknek célszerűen melegnek kell lennie, makor a reaktorba vezetjük, pl. 100—220 C°-«snak. A keverék elkészítése céljaiból tehát a nitrogén és/vagy oxigén gázt a szénhidrogén gőzével történő keverés előtt célszerű előmelegíteni, pl. 140—1910 C°-ra. Az eljárás további tökéletesítését célzó célszerű tfoganatosítási (mód értelmében úgy járunk el, hogy az oxidáló gázt csak részben telítjük az oxidálandó szénihidrogén gőzével: a telítési hányad előnyösen 20 és 90% közé esik, célszerűen 30—55%. Már az előzőekben ajánlottuk a levegő iners .gázzal — mint pl. egy előbbi oxidációból származó, csökkent oxigéntartalmú gázzal — való hígítását, amivel oxigéntartalmát 2—;l'5%-ra 5 állítjuk be. Ez az eljárásmód a folyamatba visszavezetendő gáz cirkuláltatása 'és komprimálása •miatt viszonylag energiaigényes. Ezen túlmenően, ha nem fordítunk kellő gondot a folya-1.) • matba visszavezetendő gáz újra 'melegítésére és szénhidrogénnel történő telítésére, az oxidáló térben a szénhidrogén intenzív elgőzölgése következhet be, ami. az oxidáló reaktorba jelentős 'hőmennyiség betáplálását teszi szükségessé 15 és helyi túknélegedéseket okozhat, ez viszont a terméket és a hozamot illetően káros. A találmány tárgyát képező tökéletesítés, ami a fenti hibákat orvosolja abban ál, hogy oxigén, nitrogén és az oxidálandó szénhidro-20 gén gőzének bensőséges keverékéiből álló oxidáló gázt táplálunk be a reaktorba. így az előbb a levegőhöz kevert iners gázt legalább részben szénhidrogéngőz helyettesíti. Az oxidáló keveréket a fölyadékifázisba egy 25 vagy több injektor, elosztó segítségével vagy egyéb alkalmas -módon injektáljuk be. A találmány szerinti oxidáló keverékben előnyösen 0,5 és 10 közé eső szénMdrogéngőz/oxigén + nitrogén keverék térfogatarányt alkalmazó zunk. Lényeges, hogy az oxigén, nitrogén és a szénihidrogéngőz keveréket a" lehető legtökéletesebben keverve vezessük a reaktorba. Másrészről viszont, ha külön vezetünk be levegőt 35 és szénihidrogéngőzt — amely megoldási lehetőség nem tartozik a találmány oltalmi körébe — nem érünk él olyan jó hozamot, mint a találmány szerinti eljárással. Úgy tűnik, hogy a találmány szerinti eljárás 40 esetében, a gázbuborékokban (mindig jelenlevő szénhidrogéngőz korlátozza a buborékok gázfolyadék határfelülete irányálba történő oxigén-diffúzió sebességét, (miáltal a képződő alkohol és keton molekulák folyadékfázisban foe-45 következő diszpergálódásának létrejöttéhez időt biztosít, mielőtt azok nemkívánatos mélyreható oxidációt szenvedhetnének. Le kell szögeznünk, hogy a találmány tárgyát képező ezen tökéletesítés a telített szén-50 hidrogének oxidiálására szolgáló minden ismert és összeegyeztethető eljárással kombinálva alkalmazható. Így — bár ez fceyésbfoé ajánlatos — a folyamat végrehajtásához szükséges levegőt magát, vagy célszerűen azt iners gázzal, 55 pl. a (folyamatba visszavezetendő gázzal történő hígítás után ismert módon bevezethetjük. De a találmány szerinti betáplálandó gázhoz — bár ez kevésbé célszerű — a folyamatba visszavezetendő gázból és keverhetünk ímeg-60 szabott mennyiséget. A találmány szerinti eljárás,' valamint az ismert eljárások 'foganatosítására a 26—2(9. ill. a 26A. alatti összehasonlító példákat adjuk meg, mely utóbbiban a levegőt és a szénhid-65 rögén gőzöket külön vezetik be.