156466. lajstromszámú szabadalom • Készülék a méh, különösen meddőségi és gyulladásos kezelésére

3 156466 4 hatják az egész endometriális nyálkahártyafelületet. Fentiekből látható, hogy az egyenletes gyógyszerszélesztés egyik alapfeltétele a recidiyamer.•tes kezelésnek. A szélesztés említett hiányait azáltal igyekeznek a jelenleg használt kezelési módnál pótolni, hogy nagy mennyiségű oldatot ömlesztenek a méhbe, általában 100—150 ml-t és ebben általaiban egy gramm antibiotikumot oldanak. Ez a rendkívül gyenge hatású oldat hatásos kezelésre nem igen alkalmas, ugyanakkor a nagy mennyiségű folyadék sem küszöböli ki a széiesztésnek előzőikben ismertetett problémáit. Méhhurutok esetén az endometriális pH-érték beállításának kérdése rendkívül fontos feladat. Hurutok esetében ugyanis, amint az ismeretes, a méh nyálkahártyáját borító nyálka és hurutos váladék pH-jia általában lúgos irányban tolódik el. Maga. az a pH^érték eltolódás egyedül is útját állhatja az eredményes termékenyítésnek illetőleg fogamzásnak, mert az ondó sejt lúgos közegben hamarosan elhal. Hogy az antibiotikumok gyógyító hatását támogassák és a mielőbbi gyógyulást elősegítsék, a jelenlegi gyakorlat szerint a méh lúgos irányú pH-érték eltolódását enyhe savakkal, főleg citrom savval igyekeznek normál értékre beállítani. Bár ennek a kérdésnek a megoldása nagyon egyszerűnek látszik, gyakorlatilag azonban rendkívül sok problémát okoz. Ahhoz ugyanis, hogy a pH-érték beállítást pontosan végre lehessen hajtani, nemcsak az illető oldat — adott esetben a hurutos váladék — lúgossági fokát tehát pH-értékét kell tudni, hanem a váladék mennyiségét is. A lúgos irányba való pH-érték eltolódást megfelelő indikátorral, például indikátor papírral értékelhetjük, azonban a váladék mennyiségét nem. tudjuk mérni, éppen ezért a savakkal való mechanikus beavatkozás általáéban nem felel meg a kezelt egyed adottságainak, így például bizonyos mennyiségű citromsav bevitele a méhbe lehet kevés, de lehet sok is és így az előnyös pH-érték, ami általában a 7 értéknek felel meg, rendkívül nehezen érhető el. Márpedig a túl savas irányba való eltolódás az endometriumnál épp olyan hiba, mint a lúgos vegyhatás. Éppen ezért a savakkal való ilyen értelmű beavatkozás biológiailag is kifogásolható, mert a beteg anyagcseréjében a különben is zavart endometrium csekély pufferkapacitását véglegesen kimeríti. A fentiekben vázolt hibákat és hiányosságokat a találmány szerinti készülék alkalmazása- _ val teljes mértékben kiküszöböljük és ezen túlmenően, amint azt a későbbiekben még részletesebben ismertetjük, olyan hatásokat is el tudunk érni, amelyek a méh gyulladásos és meddőségi kezelésénél eddig nem alkalmazott új módszeréket tesz lehetővé. A találmány szerinti készülék ezen előnyeii a következő felismerések alapján éri el. Ha a gyógyszeres oldatot becsurgatáis helyalt megfelelő nyomás mellett lebegő cseppecskék — a továbbiakban: spray — alakjában visszük be, akkor a cseppecskék a méh teljes felületére lerakodnak, emellett a nyomás következtében az előzőkben említett ráncok a méh nyálkahártyáján kisimulnak, éppen ezért a gyógyhatás a 5 nyálkahártya teljes felületére kiterjed. A cseppecskék a méh nyálkahártyájának egész felületén egyenletesen csapódnak le és éppen az egyenletes szélesztés leheltősége ad módot arra, hogy a gyógyszert tömény oldatban, kis meny-10 nyiségű vízzel keverve, nagy koncentrációban vigyük be, miáltal a gyógyszer hatása erősen felfokozódik. A találmány szerinti készülékkel 20—25 ml oldatban lehet 1 gram antibiotikumot bevinni, tehát az ismert eljárásnál .alkalmazott-15 nak többszörösét. Ezen túlmenően, a nyomás által bevitt spray segítségével megfelelő segédeszköz alkalmazásával, amelyet a készülék ismertetésénél még bővebben tárgyalunk, a méhet a katéter felé le tudjuk zárni és a benne 20 lévő nyomással a spray a petevezetőkön keresztül távozhat a hasüreg felé. (Ez a kezelés értelemszerűen lovaknál anatómiai okokból nem alkalmazható.) A petevezetőkön keresztül távozó gáz tényét teheneknél manuálisan észlelni 25 lehet, így meggyőződhetünk a pötevezetők átjárhatóságáról. Ez diagnosztikai szempontból rendkívül fontos, mert az idült petevezető-gyulladásos egyedeket, amelyeknél a lumen kötőszövetesen már összenőt, gyógyíthatatlan 30 meddőként lehet diagnosztizálni, ugyanakkor az a veszély, hogy a petevezeték pertubálásánál a méh hurutja a petevezetőkre is átterjed, nem fordulhat elő, mert hiszen az átfúvás a spray alakjában a méhbe vitt antibiotikummal törté-35 nik, tehát a hurutátvitel veszélye ilyen módon megszűnik. Ezen túlmenően, amennyiben a petevezetőben csak nyálkadugó okozza a lumen elzáródását, nem pedig szervült kötőszövet, akkor az előbb 40 említett segédeszköz — egy méhszáj dugó — tömítése mellett a találmány szerinti készülékkel nyomást létesítve a méhben, a nyálkadugó kilövésével a petevezetőt szabaddá tehetjük. Tekintettel arra, hogy a petevezető átfúvása min-45 dig gyógyszeres spray bevitelével történik, így az egyidőiben történő gyógyszeres kezelés biztosítja a komplikációmentes gyógyulást is. A találmány szerinti új készülék ilyen módon lehetőséget biztosít a petevezetők gyógyszeres 50 kezelésére is, mert általában a méh fertőzőttsége á<" szokott terjedni a petevezetőkre is. A találmány szerinti készülék segítségével egybe lehet tehá*- kötni a méh kezelését a petevezető kezelésével és ezáltal az idült petevezető-gyul-55 ladások kialakulását meg lehet akadályozni. A másik felismerés, amelyen a találmány szerinti készülék alapul azon túlmenően, hogy a gyógyszeres oldatot nyomás alatt, spray alakjában kell bevinni az; hogy a bevitelre szén-60 savat (széndioxidot) kell alkalmazni, amivel az előzőkben ismertetett hatásokat messzemenően fokozni lehet. A szénsav alkalmazásával a pH-érték beálLítása rendkívül kedvezően alakul, ugyanis ez a 65 gyenge sav fiziológiás pufferként szerepel a '}_