156457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás építő- és mélyépítőipari hidraulikus kötésű szerkezetek, valamint előregyártott betonelemek vízzáró bevonására
156457 használhatók. Különös hátrányként jelentkezik ez a körülmény az előregyártott betonelemek vízzáró bevonása tekintetében, mivel az elkészült, nyers betonelemek még nedves felületére a vízzáró bevonat egyáltalán nam vihető fel. 5 Ez okiból például műgyanta bevonattal ellátott éternek előregyártva eddig készíthetők nem voltak. . Ugyancsak hátrányt jelent az ismert vízzáró bevonatok számára az építőanyagok, különösen JQ a beton nagy porozitása, mivel a, pórusok, kapillairitiásuik következtében, a vizet nagy mértékben magukba szívják és makacsul visszatartják. Mint rámutattunk a bevonat a vizes felületre nem vihető fel. . 15 Nagyon hátráltatja a száraznak tűnő beton felületiének bevonását az ismert bevanóanyaggal még az is, hogy beton a felületén adszorbeált víztől kezdve a kémiailag kötött, szerkezetéibe beépült vízig, szilárdulása során állandóan vál- 20 tozó, különböző mértékben kötött vizet tartalmaz. E hátrányok annál inkább súlyosaik, mivel az újabb létesítmények túlnyomóan betonból készülnelk. A hidraulikus kötésű testek — betonok — kö- 25 tiése közben végbemenő hidrolízis eredményeként bennük szabad mész, kaldumoxidhidrátok, képződnék, amitől is kémhatásuk erősen lúgossá, altoalikussá válik. Lúgosságulkai még a levegőből fokozatosan felvett CO? karbonátsó foflya- 30 mata sem csökkenti lényegesen, annyira nem, hogy 10—11 év elteltével megvizsgált beton pH értéke is 11—li2^nek mutatkozott. A beton alkalikus hatása a műgyantákat előbb-utóbb tönkre teszi, még az egyébként vízzárás célja- 35 ból igen kiváló poliuretánokat is, emiatt műgyanták betonfelületen igen sok esetben nem alkalmazhatok. A betonfelület alkalitásának csökkentése és a felületnek némileg korrózióállóvá tétele céljából 40 a betont ismert módion különböző fluorvegyületékkel szokás kezelni. Így például hidrogénszilikofluoriddall, vagy alkali sóival, vagy alkalifluoriddkkal „fluát"-ozzák, vagy sziliaiumtetrafluoriddal „okratál"-ják. E műveletek a beton 45 felületiének alkalikus hatását csökkenitíik ugyan és korrózióállóvá teszik, azonban hidrofil voltát nem szüntetik meg és továbbra is fennáll az a nehézség, amft a hidrofdb anyagoklkai való bevonását gátolja. 50 A találmány eljárás építő-, és mélyépítőiparl, hidraulikus kötésű szerkezetek, valamint előregyártott beton elemek vízzáró bevonására. Építő-, és mélyépítőipari hidraulikus szerikezetefeen mindennemű és célú építményt, vagy 55 létesítményt, helyszínien készített, yagy - előregyártott betonelemet értünik, betonon pedig tág értelemben mindenfajta hidraulikus kötőanyaggal! bármilyen cementtel vagy hidraulíittal készült, esämöszölt, vagy előregyárított testet. 60 Mindezeket a továbbiakban betonnak fogjuk említeni. A találmány egyaránt vonatkozik útépítési, vízépítési, vagy bányászati célokat szolgáló építményekre, vagy létesítményekre is, általában bárhol alkalmazásra kerülő betonra. §5 A találmány célja az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölése és jól tapadó, tartós, kifogástalan, nedves betonfelületre is felvihető bevonat készítése volt. A találmány lényegét az a felismerés képezi, hogy ha a beton felületére, alakításának csökkentésére, olyan savas jellegű vegyi anyagot viszünk fel, amelynek molekulái a savas, hidrofil, poláris csoport mellett hidroifoib és organofíl, apoláris csoportokat is tartalmaznak, az semlegesítő hatásával nemcsak. a beton alkalikus hatását fogja csökkenteni, hainem kemoszorpció révén még olyan adszorpciós réteget alakít ki, ami a beton felületét hidrofoitabá és orgamofillé teszi. Erre a hidrofolblbá és organofiillé tett beton felületre most már a szerves bevonóanyag reárétegeZhető, az a hidrofdb felületet jól fogja nedvesíteni. A felületen levő apoláris, hidrofob, organofil csoportok beépülnék a szerves bevonóanyagba, ezáltal kialakul a kétfázis, a hidrofil beton és hidrofob bevonat, között a Hardy—Harkins-elvnelk megfelelő folyaimiatos átmenet, ami a jó tapadás előfeltétele. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a vízzáró bevonat kialakítása céljából a beton felületére először szerves oldószerben oldott vagy víziben emuigált savas jellegű organofoszfor vegyületet viszünk fel. Az organofoszfor vegyület savas jellegű alkilfoszfát és/vagy alkilfoszfit és/vagy alkilfoszfonát lehet. Ezek heteropoláris molekulákból álló vegyületek, melyeknek savas jellegű hidrofil, poláris csoportjai, valamiiriit hidrofob és organofil, apoláris csoportjai vannak. A beton alkalikus alkatrészeire a savas jellegű csoportjával adszorbeálódott organofoszfor vegyület a betonfelületen jól tapadó vékony réteget képez, s mint említettük apoláris, hidrofob csoportjai révén a baton felületét hidrofdblbá és organotfáillé teszi. Erre reárétegezzük a kívánt - szerves bevonatot, például bitument, vagy a megfelelő műgyantát, ami jól tapadó burkolatot képez. A találmány értelmében eljárhatunk úgy is, hogy az organofoszfát vegyületet a bevonóanyaggal, vagy annak egy részével együtt oldjuk,- vagy emu/lgáljuk, adott esetben egyéb adalék anyagok kíséretében és egy műveletiben visszük fel a felületre. A találmány részleteit foganatosítási módjának néhány alábbi példája közelebbről ismerteti: 1. példa: 5 sr. lauril-dibidrofoszfátot feloldunk 95 sr. lakkbenzinben, majd ezzel az oldattal bevonjuk a beton felületet és arra ismert módon bitument rétegezünk. Jól tapadó, általánosan alkalmazható bitumen bevonatot nyerünk. 2. példa: 45 sr. fúvatott, 60 C° lágyuláspontú bitument 150 C°-ra melegítünk, majd a már teljesen 2
