156442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív szubsztiuált amidinek előállítására

• 13 pontja 219°. A megfelelő bázist úgy állítjuk elő, hogy a só vizes oldatát nátriumhidroxiddal meglúgosítíjuk. A bázis fehér tűkristályos termék, olvadáspontja 222°, a bázist alkoholból való átkristályosítássail tovább tisztíthatjuk. A tiszta bázis vízben gyengén oldódik. 2. példa: Az 1. példa szerinti módon 3-klór-4-ciánanilint 3-klór-4-ciánfenildiguanid-hidrogénkloriddá átalakítunk. A kapott termék kuszált tűkristályos anyag, olvadáspontja (bomlás közben) metanolból történő átkristályosítás után 258°. (A megfelelő bázis alkoholos átkristályosításnál fehér prizmás terméket képez, amelynek olvadáspont ja 181"). 5 g biguanidot 100 ml 0,5 n etánszulfonsavban feloldunk és az oldatot 2 óra hosszat 90°on tartjuk. Melegítés után a reakciókeveréket lehűtjük, amikoris jó hozammal l-amidino-3--(3-klór-4-ciánfenil)-karbamid-etánszulfcsiátot kapunk, amely fehér prizmák formájában kristályosodik. A termék olvadáspontja 224°. (A megfelelő bázis alkoholból átkristályosítható, olvadáspontja 213"). 3. példa: 5,9 g 4-ciánanilint 59 ml kloroformban fel. oldunk és az oldathoz 6 g diklóramin-T-t adunk. 4 óra eltelte után az oldatot megszűrjük és bepároljuk, a maradékot pedig n-nátriumhidroxiddal kilúgozzuk. A fel nem oldódó 6 g kristályos anyag 2-klór-4-ciánanilin, amelynek olvadáspontja 99—100°. A nyers termék olvadáspontja vizes alkoholból történő átkristályosítás után 102°. 4,2 g 2-klór-4-ciánanilin, 7,5 g diciándiamid, 6,6 ml koncentrált sósav és 15 ml víz keverékét visszafolyató hűtő alatt 15 percig forraljuk. A nyers hidrogénkloridsó hűtésre kikristályosodik. Ezt elkülönítjük, szárítjuk és alkohollal melegítjük. A maradékként 4,1 g 2-klór-4-ciánfenilbiguamd-hidrogénikloridot kapunk, amelynek olvadáspontja 243° (bomlik). Vízből való átkristályosítás után olvadáspontja 244°-ra emelkedik (bomlik). (A megfelelő bázis fehér tűkristályok formájában állítható elő, olvadáspontja 193°, bomlás közben.) 3,5 g biguanid 35 ml N-etánszulfonsavban képzett oldatát 3 óra hosszat 90°-on tartjuk, majd lehűtjük. Ekkor 4,4 g l-amidino-3-(2--klór-4-ciánfeml)-ka:rbamid-etánszulfonát válik ki színtelen prizmák formájában, amelynek olvadáspontja 211—214°. Metanolból való átkristályosítás után a tiszta termék olvadáspontja 214°. (A megfelelő bázis fehér tűkristályok formájában állítható elő, olvadáspontja 210", bomlás közben.) 4. példa: 2-brám-4-ciánanilint a 3. példa szerinti eljárással 2-bróm-4-ciánfenilbiguanid-hidrogénklo-14 riddá alakítunk át, amelynek olvadáspontja 234°. (A megfelelő bázis fehér tűkristályos formájában állítható elő, olvadáspontja 200°). A biguanidot szintén a 3. példa szerinti módon 5 1 -amidino-3-i(2-br ám^4-ciánf enil) -karbamid-etánszulfonáttá alakítjuk át. A termék metanolból történő átkristályosítás után fehér prizmák formájában válik ki, olvadáspontja 210". (A megfelelő bázis fehér tűkristályos formálj á-10 ban állítható elő, olvadáspontja 206° bomlás közben.) 5. példa: 15 4-ciári-3-metilanilint az 1. példa szerinti eljárással 4-cián-3-mei

tilfenil-biguanid-hidrogénkloriddá alakítunk át. A termék olvadáspontja vízből való átkristályosítás után 232° (a megfelelő bázis olvadáspontja alkoholból történő 20 á [kristályosítás után 172"). Az 1. példa szerinti eljárással a kapott biguanidot l-amidino-3-(4--cián-3-metil!feHÍl)-kai

rba.mid-etánszulfonáttá alakítjuk át. A nyerstermiéket vízből átkristályosítjuk, amikoris fehér prizmák formájában 232° 25 olvadáspontú terméket állíthatunk elő, (a megfelelő bázis vízből való átkristályosítás után fehér lemezkristályok formájában válik ki, olvadáspontja 200,5°). S0 6. példa: 4-HCÍán-2-metilanilint az 1. példa szerinti elj á rással 4-cián-2-metilf'enilbiguanid J

hidrogénkloriddá alakítunk át. A termék vizes közeg-35 bői fehér tűkristályos formában válik ki, olvadáspontja 256° (a megfelelő bázis alkoholos közegből fehér prizmák formájában állítható elő, olvadáspontja bomlás közben 183°). A biguanidot az 1. példa szerinti módon 1-amidino-40 -3-(4-cián-2-metilfenil)-karba;mid-etánszulfonáttá alakítjuk át, amely metanolból fehér tűkristályos formában válik ki, olvadáspontja pedig 204° (a megfelelő bázis olvadáspontja vizes közegből történő elválasztás után 171°). 45 7. példa: 5,9 g 4-ciánanilint 60 ml acetonban oldunk, az oldathoz 5,3 g vízmentes nátriumkarbonátot 50 és 5,5 g etilklórszénsavésztert adunk. A reakciókeveréket visszafolyató hűtő alatt 3 óra hosszat melegítjük, majd szűrjük. A szűrletet szárazra pároljuk, a maradékot pedig vizes alkoholból átkristályosítjuk. A p-ciánfenilure-55 tán halványsárga prizmák formájában válik ki, súlya 7,4 g, olvadáspontja pedig 115,5°. 0,7 g fémnátriumot 60 ml etanolban oldunk, az oldathoz először 2,9 g guanidin-hidrogénkloridot és 4,9 g p-ciánfeniluretánt adunk, 60 majd a reakciókeveréket visszafolyató hűtő alatt 4 óra hosszat hevítjük, végül forrón szűrjük. A szűrletet bepároljuk, a bepárlási maradékot vizes alkohollal nedvesítjük (20 ml alkohol és 10 ml víz). A fel nem oldódott kris-65 tályos maradék 1,5 g l-amidino-3-p-ciánfenil-7