156407. lajstromszámú szabadalom • Beégető- és szárítóberendezés

3 kályha között csővezetékek, ventillátorok és állítószelepek vannak, minek következtében a katalitikus reaktorban az oldószergőzök elégése során nyert, tob. 600 C° hőmérsékletű gázelegy, mire az a beégetőkályhába visszakerül, hőmérsékletéből kb. 400 C°-ot veszít, úgyhogy csak kb. 200 C° hőmérsékletnek megfelelő hasznos hő nyerhető vissza. Ennek az ismert berendezésnek egy további hátránya az, hogy számos ventillátort és szelepet kell állítani, ha a beégetőkályhában a zománcozandó huzal vastagsága vagy a lakk minősége megváltozik, és ezért eltérő lakkoldat-mennyiség 'beégetéséhez szükséges üzemi körülményeket kell beállítani. Ez a berendezés a kezelés szempontjából igen bonyolult, és a visszanyert hő szempontjából pedig kevéssé gazdaságos. Egy másik ismert zománchuzalgyártó berendezés beégetőkálythája vízszintes elrendezésű. A beégetőkályhából távozó oldószergőzök és egyéb bomlás termékek ún. előmeliegítőbe kerülnek, majd innen jutnak az elégető katalitikus reaktorba, ahonnan ventillátor segítségével egy részüket a szabadba, másik részüket pedig ismét a beégetőkályhába vezetjük vissza. Az elégető katalitikus reaktorban a gázok hőmérséklete kb. 600 C°. A ventillátor és a vezetékek következtében a beégetőkályhába viszszakerülő gázok hőmérséklete .kb. 300 C°, tehát a katalitikus reaktorban nyert hőnek kb. fele elvész. A nagy hőfokú gázelegy keringtetése különösen az állókályhás zomántíhuzal beégetőberendezésekmél igen kényes és bonyolult technológiát igényel. A nagy hőmérséklet a ventillátorokkal szemben nehezen teljesíthető igényeket támaszt. A recirkuláltatott meleg levegő eloszlatása és visszavezetése a beégetőkályhába pedig technológiailag nehéz szabályozási problémákat vet fel. Ily módon nehezen teljesíthető az a feladat, hogy a beéget ők ályhák (középső szakaszán) annak keresztmetszetében homogén hőmérsékleteloszlás alakuljon ki. Az ismert berendezéseknél a kátrányképződés nem küszöbölhető ki, mert a magas hőfokú gázelegy elégetése a kátrány-keletkezés helyétől távol történik, és így a kátrány a vezetékek és a ventillátorok mentén lerakódhat. A kátrányképződés jelentősen megrövidíti a katalizátorok élettartalmát. Az ismert beégető- és szárítóberendezéseik béégetőkályhájába mindig az egyik oldalon vezették be a lakkoldattal bevont anyagot. A beégetőká'lyha másik oldalán — a kilépő oldalon — kivezetett anyagot a beégetőtéren kívül vezették vissza ismételt lakkréteg felvétele céljából előbb a lakkfelvivő berendezésbe, majd onnan ismét a beégetőkályhába, ugyanazon belépőnyíláson át. Ez a megoldás hátrányos, mert nem alkalmas a beégetőkályiha maximálisan elérhető kapacitásának kihasználására. Ezen felül az oldószergőzök eloszlása is egyenlőtlen a kályha hossza mentén. Az ismert beégető- és szárítóberendezések egy további közös hátránya az, hogy a beége-4 tőkályhában, a kályha mentén a hőelosziás egyenlőtlen, azaz a kályha belépőnyílása környezetében lényegesein kisebb a hőmérséklet, mint a kályha középső terében. Ennek követ-5 keztében a beégetőkályhába bevitt, lakkoldattal ellátott anyag, a belépőnyílás környezetében melegedni kezd, és csak a kályha belső terében indul meg (nem kívánatos sebességgel) az oldószergőzök párolgása. Sóikkal előnyösebb 10 volna, ha az oldószergőzök a kályha kezdeti szakaszában már elpárolognának, ebben a szakaszban a párolgás egyenletes volna és a polimerizáeió a kályha belső terében ugyancsak egyenletes sebességgel menne végbe. 15 Az ismert beégető- és szárítóberendezések további hátránya az, hogy zomänehuzal méretváltozása esetén az új mérethez tartozó bevitt lakk mennyiségének, vagy a lakk minőségének megváltozása esetén, a berendezés ismételt be-20 állítása bonyolult művelet. A találmány célja az ismert zománchuzalgyártó beégetőberendezések fent vázolt hátrányainak kiküszöbölése. A találmány megalkotásához az a felismerés vezetett, hogy jó ha-25 tásfdkú gázelegyelégetést nemcsak töltetes katalitikus reaktor ókban tudunk elérni, hanem abban az esetben is, ha a katalitikus reaktor keresztmetszetének csupán egy része, pl. a falazata tartalmaz katalizátort. Ez a felismerés 30 szemben áll az eddigi műszaki előítélettel. Erre az új hatásra kísérleteink során jöttünk rá. Az ismert berendezések hátrányainak kiküszöbölésével kapcsolatban ugyancsak kitűnt, hogy a beégető és szárítóberendezéseik üzemi 35 hatásfokát lényegesen növelhetjük, ha a beégetőkályha mindkét oldalán végezzük a laikkfeivttelt és arról gondoskodunk, hogy az anyagot pl. a zománchuzalt a két laiklkfeMvő berendezés között fordítógörgők segítségével közveitle-40 nül a beégetőkályha terén át oda-vissza járatjuk. Rájöttünk továbbá arra, hogy ha a lakkbetáplálás helyein a beégetőkályha bemeneti nyílásainak fűtőtestjeit pótlólagos fűtőtestekkel 45 növeljük, úgy a beégetőkályha kezdeti szakaszainak hőmérsékletiét olyan mértékben növelhetjük, hogy ott a bevitt lakkrétegből az oldószerek párolgása a lakkbelépés helyének közvetlen környezetében megindul, és a lakkal be-50 vont anyag továbbhaladása során az elpárolgás egyenletesen és gyorslan megy végbe. A találmány beégető- és szárítóberendezés célszerűen zaménchuzal gyantására, fűtőtesttel ellátott beégetőkályhával, amelynek a beégetés 515 során keletkező oldószergőzeit és bomlástermékeit kivezető nyílása, valamint friss levegőt bevezető nyílása/nyílásai van/vannak, ez utóbbiak közvetlenül a légtérhez csatlakoznak, vagy közéjük hőcserélő és/vagy recirkuláltató beren-60 dezés és/vagy utóégdtőberiendezés van elrendezve; továbbá a berendezés az oldószergőzöket és a bomlástermékieket elégető katalizátorral rendelkezik. A találmány abban van, hogy a katalizátor a beégetőkályha munkaterében 65 van elhelyezve és a beégetőkályha falának 2