156328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elefinszerűen telítetlen vegyületek polimerjeinek előállítására

156328 6 polimerizáció-hő elvezetésére azonban előnyösen alkalmazhatók alacsonyabb forrpontú folyadé­kok, pl. pentán is. Az említett eloszlatószerék mellett, vagy előnyösen azok helyett alkalmaz­ható elosZlatószerkénlt a felihasználásra kerülő monomerek valamelyike vagy többje is, különö­sen a butadiién és/vagy a sztirol vagy más fo­lyékony állapotú telítetlen szénhidrogén. Az al­kalmazásra kerülő hígítószer, ill. eloszlatószer víztartalma ne haladja meg a katalizátor meny­nyisiéglére számított 300 mól%-ot. A polimerizációt a találmány értelmében —100 C° és +50 C° közötti, előnyösen —80 C° és -f-SO C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le. A polimerizáció során alkalmazandó nyomás­nak nincs döntő jelentősége az eljárás sikere szempontjaiból. Dolgozhatunk akár légköri, akár ennél nagyobb, pl. 1, 2, 4, 10, 20 átm vagy még ennél is nagyobb nyomás alatt. Lefolytatható azoniban a polimerizáció alacsonyabb nyomáson, pl. 0,75,, 0,15, 0,25 vagy 0,1 atim nyomás alatt is. Beépített konjugált dioleifint tartalmazó elegy­polimerizátumok előállítása esetén a kátalizátor­-alkotórészként alkalmazásra kerülő karbonil­vegyületből származó szénmonoxidot oly módon kell a reakcióelegyiből eltávolítani, hogy az ne egyesüljön ismét az átmeneti fiémimel. Szén­monoxid képződése az alkalmazásra kerülő kar­bonilvegyületiböl olyan, 'adott esetben halogé­nezett szénhidrogének jelenlétében következik be, amelyek egy vagy több C=C kötést tar­talmaznak, mint a monooléfinek, pl. az etilén, propilén, butilén, izobütilén, 3-metil-butilén, do­decén, sztirol, ciklopentán, továbbá a diolefinek és az egy vagy töbib C=C kötést tartalmazó vegyületek, mint az acetilén, fenilacetilén vagy diflenilacetilíén. A szénmonoxid eltávolításának egyszerű módszere abból áll, hogy abba a tér­be, ahol a szénmonoxid képződik, folyamatosan vagy szakaszosan valamely közömbös gázt vagy gőzt, pl. nitrogént hidrogént vagy egy szén­hidrogént, mint metánt fúvatunk be. Ha a poli­merizáció folyamán a szénmonoxid képződése egy Vagy több folyékony monomer jelenlétében következik be, akkor előnyös lehet e polimer, ill. polimerek egy rlészének elgőzölögtetése a szénmonoxid eltávolítása céljából. A gáz alakú monomer azután, a szénmonoxid eltávolítása után újból felhasználható, pl. oly módon, hogy azt, adott esetben folyékonnyá tett állapotban, visszavezetjük a polimerizációs térbe. Eltávolít­ható azonban a képződő szénmonoxid más mó­don, pl. kémiai vagy fizikai megkötés vagy kémiai réaikció útján is. A szénmonoxid képző­dése és kiválasztása adott esetben a polimeri­záció előtt is törtérmet. Nem szükséges azonban a képződő szénmonoxid teljes mennyiségének eltávolítása. Ha nagy polimerizáció-sebességet kívánunk elérni, akkor természetesen miméi ak­tívabb katalizátor alkalmazására Van szükség és ilyenkor fontos, hogy a szénmonoxidot lehetőleg imcsszeimenően eltávolítsuk. Sztirol és butadién és/vagy izoprén elegypoli­merizálása esetében katalizátorként előnyösen nilckeltetrakaiibonilt és egy titántetrahalogeni­det, különösen titáhtetrakloridot alkalmazunk. E katalizátor különleges tulajdonsága, hogy al­kalmazása esetén a monomerek kb. egyenlő se­bességgel lépnek elegypolimerizáeióba,' ezért a 5 sztirolt nem szabad feleslegben alkalmazni, ellentétben az ismert eljárásokkal, amelyek esetében a sztirol nagy feleslegben kerül alkal­mazásra. Így a találmány szerinti eljárás eseté­ben a termék tulajdonságai és a polimeirizáeió 10 lefolyása sokkal egyszerűbben szabályozhatók, pl. a monomerek tömegben történő polimerizá­eiója esetén gyakorlatilag teljes konverziót ér­hetünk el. A találmány szerinti eljárással előállításra 15 kerülő ún. periódusos elegypolimerizátumök 'rendszerint olyan szerkezeti felépítésűek, hogy egy vagy több mono-vinilaromás szénhidrogén­ből, különösen sztirolból felépülő periódust (S­-jperiódus) az egy vagy több konjugált diolefint 20 tartalmazó periódus (B-periódus) követi, majd eh­hez harmadikként ismét egy, egy vagy több mono­vinilaromás szénhidrogént tartalmazó periódus (S'-periódus) csatlakozik. Az S és S' periódusok nem feltétlenül egyformák, eltérés lehetséges 25 közöttük mind a periódust képező monomerek száma, mind a molekulasúly tekintetében. A B­-periódus, amely előnyösen butadiénből és/vagy izoprénből állhat, igen nagyfokú sztereospecifi­kusságot mutathat, ugyanis kb. 80%-ot sőt 30 rendszerint 90%-ot is meghaladó arányban tar­talmazhat cisz-il,4 egységéket. Az így kapott hőrelágyuló periódusos elegypolimerizátumok, amelyek adott esetben a szoikásos módon telje­sen vagy részlegesen hidráivá is lehetnek, ön-35 magukban — tehát nem vulkanizált állapot­ban — elasztomer tulajdonságokat mutatnak. A periódusos elegypolimerizátumok előállítása során rendszerint először sztirolt polimerizálunk, majd ezt követően katalizátor hozzáadása nélkül 40 polimerizálunk egy konjugált diolefint. Az utol­jára képződő periódusba egyidejűleg sztirol is beépülhet. A harmadik periódust (S'4periódus) oly módon kapjuk, hogy a B-periódusra kata­lizátor hozzáadása nélkül sztirolt építünk rá. 45 Lehetséges azonban oly inódon is eljárni, hogy az S- és B-periódusból álló terméket egy erre alkalmas katalizátorral oly módon kezeljük, hogy két periódusos elegypoliimerizátum-lánc egymással kapcsolódjék, amikoris egy sorjában 50 az S, B, B és S periódusokból álló elegypoli­merizátuim képződik. Ilyen lánetagozódás esetén a B periódus lánahosszúsága rendszerint fele akkora, minit a tagozódás nélküli láncokban. Az ilyen polknerizáciához katalizátorként pl. Lewis-55 -savak, a jelen találmány szeririti katalizátorok, továbbá Ziegler-féle katalizátorok alkalmasak, pl. olyanok, amelyeket alumíniumalkileknek a periódusos elegypolimerizátuimlban levő fémha­logenidhez, különösen titánjbalogenidihez való 60 adása útján nyerhetünk. A lánc-4kapcsolódás előnyösen a monomer, ill. monomerek távol­létében következik be. Az S és S' periódusok molekulasúlya rendszerint 5000 és 35 000 között van, míg a B periódus átlagos molekulasúlya, az 65 előállítandó periódusos elegypoliimerizátum fel-3

Next

/
Thumbnails
Contents