156303. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-cisz-4-arilizoflavánok előállítására
3 156303 4 hidropiraniloxi-csaportok, továbbá a fentebb is említett rövidszénláncú aeiloxicsoportoík jöhetnek tekintetbe. Az (I) általános, képletű é^aril-izoflavanoidok katalitikrus hidrogénezés útján nyerhetők a (II) általános képletű 3-izoflavénekből. (II) általános képleitű izofiavénekként elsősorban a következők jöhetnek tekintetbe: 4-fenil-, 4^anizil-, 4-(p-2^diimetilaminoetoxifenil)-, 4-i(p-2-dietil-aminoetoxifenil)-, 4-(p-3-dimetilaminopropoxifenil)-, 4-(p-3-dietilaminopropoxifenil)-, 4-(p-tetrahidropiranil-2-oxifenil)-, 4-(p-!benziloxifenil)-és 4-(p-<hidroxi[fenil)-3-izoflavén, valamint a 7--metoxi-, 7-behziloxi-, 7-hidroxi-, 7-(tetrahidropiranil-2-oxi)-3-izoflavén megfelelő származékai. Ezeket a vegyületeket önmagukban ismert módszerekkel, a megfelelő izoflavanonoknak a megfelelő szerves fémvegyületeikkel való reagáltatása, majd ezt követő vízlehasítás útján állíthatjuk elő. A (II) általános képletű vegyületek katalitikus hidrogénezéséhez katalizáitorként pl. nemesfém-, nikkel- vagy kobalt-katalizátorok alkalmazhatók. A nemesfém-katalizátorok hordozóra felvitt alakban (pl. palládium aktívszénen, kalciumkarbonáton vagy stronciumkarbonáton), oxid-alakban (pl. platinaoxid) vagy finoman elosztott fémkatalizátorként kerülhetnek alkalmazásra. A nikkel-, vagy kabaltkatalizátorok célszerűen Raney-fémek vagy kovaföldre vagy horzsakőre, mint hordozóra felvitt nikkel alakjában alkalmazhatók. A hidrogénezés szobahőmérsékletlen közönséges nyomás alatt, vagy felemelt hőmérsékleten és/vagy megnövelt nyomás alatt folytatható le. Előnyösen 1 atm. és 100 atm. között nyomás alatt, —10 C° és +150 C° közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. A reakcióit célszerűen valamely oldószer, mint metanol, etanol, izopropanol, terc.butanol, etilacetát, dioxán, jégecet, tetrahidrofurán vagy víz jelenlétében folytatjuk le. Egyes esetekben ajánlatos katalitikus mennyiségű ásványi sav, pl. sósav vagy kénsav hozzáadása. Ha a hidrogénezéshez egy bázisos nitrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű vegyületet alkalmazunk, akkor ezt akár szabad bázis, akár e bázis valamely sója alakjában hidrogénezhetjük. Előnyösen közönséges nyomás alatt dolgozunk, oly módon, hogy a hid'rogénezést a számított mennyiségű hidrogén felvétele után megszakítjuk. Ha oly (II) általános képleitű vegyületet alkalmazunk kiindulóanyagként, amelyben a fenolos hidroxii-csoportolk benzilcsoporttal vannak védve, akkor e védőcsoportokaít a hidrogénezés alkalmával eltávolíthatjuk. A kapott termékekben adott esetben jelenlevő funkcionálisan módosított hidroxilesoportok hidrolízis vagy hidrogenolízis útján szabadíthatók fel. így pl. az észterezett hidroxil-csoportok bázisos, semleges vagy savas közegben hidrolizálhatók. Bázisként elsősorban vizes, vizes^alkoholos vagy alkoholos nátrium- vagy káliumhidroxidoldat, savként pedig elsősorban sósav vagy kénsav jöhet tekintetbe. Az acetálszerűen éterezett hidroxilesoportok savas közegben hidrolizálhatók, a benziléterek hidrogenolízissel, előnyösen platina- vagy palládium-kaitalizátor és valamely közömbös oldószer, mint metanol, etanol, etilacetát vagy ecetsav jelenlétében történő hidrogénezéssel hasíthatok. A (II) általános képletű vegyületekben jelenlevő benziloxi-csoportok hidrogenolitikus hasítása azonban rendszerint a két|tős,kőtés hidrogénezésével azonos reakciólépéslben történhet. A benziléterek savas hidrolízissel, pl. sósav és jegedet elegyével is felhasíthatok. A szabad hidroxilcsoportok alkilezhetők ill. acilezhetők is. Az éterezés pl. a megfelelő alkilhalogenidüel, alkuszul fáttal vagy rövidszénláncú alkilészterrel, alkáli, mint nátrium- vagy káliumhidroxid vagy -.karbonát jelenlétében történhet; dolgozhatunk valamely szokásos közömbös oldószer, mint aceton vagy metiletilketon jelenlétiében is. Fontos módszer a fenolos hidroxilcsoporstok -O—(CH2 ) n —NR'W általános képletű helyettesítőkké történő átalakítása. Ebből a célból a fenolos hidroxilcsoportot tartalmazó kiindíulóvegyületeket pl. dimetilszulfáttal, metil-, etil-, propil-, izopropil-halogenidekkel, 2-dialkilaminoetil-, mint 2-dimetilaiminoetil-, 2^dietilaminoetiL-, 2-metilel tilaíminoetilíhalogenidekkel, vagy 3-dialkilaminopropilhalogenidekkel, mint 3-dimetilaiminopropil, 3-dietilaminopropil-halogenidekkel, vagy pedig a megfelelő alkoholókkal reagáltathatjuk. Halogenidekkénit kloridok, bromidok vagy jodidok jöhetnek tekintetbe. E reakciókat a megfelelő alkálifenoláitokból (nátrium- vagy káliuimfenolátokfoól) kiindulva folyta ÜHatjuk le. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a szabad fenolokat a megfelelő alkoholokkal ill. helyettesített aminoalkoholokkal, savas katalizátorok, mint kénsav, foszforsav vagy p-toluloszulfonsav jelenlétében reagáltatjuk. A hidroxilesoportok aeilezése az ecetsav vagy propionsav anhidridjével vagy valamely halogenidjével való hevítés útján történhet. Előnyösen valamely bázis, mint piridin vagy a megfelelő sav alkálisója, vagy pedig kismennyiségű ásványi sav, mint kénsav vagy sóisav jelenlétiében dolgozunk. A találmány szerinti eljárással előállított áminofsrármazékok savakkal a szokásos módon sddiciós sókká alakíthatók át. Erre a célra fiziológiai szempontból ártalmatlan sókat képező savak jönnék tekintetbe. Ilyen savak példáiként szerves vagy szervetlen savak, mint alifás, aliciklusos, aralifás, aroimás vagy heterociklusos, egy- vagy többázisú karbon- vagy szulfonsavak, pl. hangyasav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dietilecetsav, oxálsav, maionsav, borostyánikősav, pimelinsav, fumársav, maleinsav, tejsav, horkősav, almiasav, aminókarbonsavak, szulfaminsav, benzoesav, szalicilsav, fenilpropionsav, citromsav, glukonsav, aszkorbinsav, izonikötinsav, metánszulfonsav, etándiszulfonsav, '/?-hidr-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
