156240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újfajta gabonanövény előállítására

3 156240 4 San Pastore búzát. A legközelebbi Tritioale kísérletező Tsdhenmak osztrák professzor volt. Az ő nevéhez fűződik a Triticale elnevezés is, amely valójában a búza növénytani tudományos nevének elsőszótagjából és a rozs növénytani tudományos nevének második szótagjából áll. Ezt az elnevezést a világ minden részén átvet­ték a kutaftók, sőt újabban a botanikusok is. Tsdhermak professzor sok elméleti következte­tést vont le kutatásaiból, azonban hibridjei a gyakorlatban nem terjedtek el, valójában a gyakorlati termesztés részére értéktelenek vol­tak. Húsz évi sikertelen próbálkozás után végül is a búza rozs bJbridálási munkát abba hagyta. Budhinger osztrák professzor az 1962-évi auszt­riai Gumpensfeinben rendezett, növénynemesítői értekezleten többek között így emlékezik meg Tsehermak működéséről: „Termékeny faj- és nemzetséghibridjei elméletileg igen fontosak és eredményesek voltak. A gyakorlati termesztés­ben azonban sem a Tritioale, sem a Secalotri­cum és a többi fajitahiforlidjei nem terjedtek el". Jeszenko 1911-ben termékeny búza-rozs hib­rideket kapott úgy, hogy a meddő búza-rozs hibrid első nemzedékének partokjait felhasítot­ta és az albban lévő virágporral mesterséges beporzást végzett. Későbbi évekiben e hibridnek nyoma veszett. A Triticale kutatás legközelebbi képviselője Piszarev professzor, aki egyúttal a búza-rozs hibridek egyik legeredményesebb és legkitartóbb kutatója. Búza-irozs keresztezési munkáját először 1915nben az irkutszki kerületi TallSni Kísérleti Állomásán kezdte, amikor Strampelli a Triticale előállítására irányuló munkát már kilátástalannak találta és a kísér­leteket abbahagyta. Piszarev első próbálkozása eredménytelen volt, mert hibridjei meddők vol­tak és életképes utódokat nem tudott felnevelni. 11940-iben negyvenezer búza és rozs keresztezé­séből előbb 22, majd később még 74 olyan utódot kapott, amelynek a búza és rozs között teljesen átmeneti jellegűek, úgynevezett amfip­loid hibridek voltak. Az amfiploid hibridek tar­talmazzák a búza és a rozs, teljes kromoszóma­számát. Mivel a búza 42 kromoszómájú és a rozs pedig 14 kromoszómájú, így az amfiploid búza rozs hibrid vagyis a Triticale 56 kromo­szómájú. Mivel Piszarev egyik hibridje egy szi­bériai búza és rozs keresztezéséből jött létre, így ez a Triticaléja rendkívüli fagyállósággal is rendelkezik. A gyakorlatban mégsem terjedt el, mert a termőképességét tovább kell javítani. Piszárevnek van egy tavaszi Triticaléja is, amely tavaszi búza és tavaszi rozs keresztezésé­ből származik. Ez a hibrid is csak nemesítő tenyészkertekben található, mert a termőképes­sége ennek sem kielégítő. Ujabban beszámolt olyan hibridek előállításáról is amelyeket, Tri­ticale keresztezéséből állított elő, s ezek a hib­ridek már teranőfaépesek, s felszaparításukat meg is kezdték. Mahalin szovjet kutató 1965-ben ugyancsak beszámolt olyan Tritioale hib­ridekről amelyeket az általunk korábban elő­állított 42 kromoszómás Triticale és egy szovjet 56 kromoszómás Triticale keresztezéséből ka­pott. Ezek a hibridek is termaképesek, s ä fel­szaporításukat megkezdték. Jelentős még Meisz­ter szovjet professzor Triticale nemesítési mun­kája, azonban neki nem sikerült gyakorlatilag értékes átmeneti jellegű állandósult búza rozs hibrideket előállítania. Vettel német növény­nemesítő munkáját kell még kiemelni, azonban hibridjei a termőképesség ellenére aszott és töppedt szeműek voltak, hogy üzemi termesz­tésre nem váltak be. A Tritioale kutatásnak 1936-ban a kolchicin felfedezése és a citológiai módszerek gyors fej­lődése adta a legnagyobb lökést. Ekkor vált világossá, hogy a fcolchiöín alkaloida a növényi sejtosztódásban olyan zavarokat idéz elő, mint amilyen hatásokat a természetben előidézhetnek a hirtelenfelmelegedéseik és lehűlések, tehát a sokk hatások, ahogy hasonló jelenségeket idéz­hetnek elő a természetes sugárzások is. Bizo­nyos hő- és hideghatások,, sugárzások, avagy az ivarsejtképződéskor keletkező rendellenes­ségek során a kromoszómák osztódása után nem alakul ki, a sejitfial. A megkettőzött kro­moszómák így egy sejten belül maradnak, s ezek mind előidézhetik a spontán poliploidáló­dást. Amikor azonban ezt a folyamatot előző­leg faj-, vagy nemzetségikereszteződés is meg­előzi és ezek a külső hatások a meddő első nemzedéket érik, akkor keletkeznek a termé­szetben a spontán amfiploidok. Ezek a ható­tényezők azonban a természetben csak a leg­ritkább 'esetben mennek végbe egyidejűleg. Így természetesen spontán amfiploidok is csak na­gyon ritkán keletkeznek. Példa erre éppen a Trliiticale. Még mesterséges keresztezés után is csak nagyon kevés kutatónak sikerült termé­keny átmeneti hibrideket előállítani, s amelyek' már termőképesek is voltak, sosem érték el egyik szülő termőképességét sem, tehát gyen­gébben teremték a búzánál is meg a rozsnál is, így a gyakorlatban nem terjedhettek el. A kolchicin segítségével szinte biztos polfrploidáló szerhez jutattak a kutatók. Szinte minden ga­bonatermelő állaimban kezdtek foglalkozni a Triticale előállításával. Ujabban Nakajima ja­pán, Müntzing svéd, O'Mara, Taylor amerikai, Jenküns, Larter, Mc. Ginnis kanadai, Katter­mann, Vettel, Riudorf, Krolow, Müller, Auf­hammer, Schneider, Borlnug, Kappus, Ochler, Macijewski, Sulündin, Naumova, Wellensiela német, Forlani olasz, Sanchez-Monge spanyol, Villax és Mota portugál, Wellensiek holland, közleményekben számoltak be az általuk elő­álítoltt Triticale előállításáról. A nevezett kutatók az újabb időkben a búza rozs keresztezésekből származó meddő növé­nyeiket vagy kolchicinnel, vagy besugárzással, vagy hő és hidegsokfcal tették termékennyé, amfiploiddá. Ezek az így előállított termékeny Triticalék azonban a gyakorlati termesztésiben még sem váltak be, 'mert mindkét szülőpartner­nél gyengébb minőségűek voltak, így a már közel száz esztendeje kitűzött nemesítési célt nem érték el. Ezek a növényeik inkább elméleti érdekességnek számítottak. Felmerült annak a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents