156240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újfajta gabonanövény előállítására

SZABADALMI 156240 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS V* SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY V* k^ Szabadalmi osztály: JB^k 45 d 1/00 Iggl Bejelentés napja: 1968. II. 21. (DU—124) Nemzetközi osztály: A 01 h 1/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1969. II. 22. Megjelent: 1970. II. 28. Decimal osztályozás: 631.52:581.15 Feltaláló: Dr. Kiss Árpád a biológiai tudományok kandidátusa, Kecskemét Tulajdonos: Duna—Tisza-közi Mg. Kísérleti Intézet, Kecskéimét Eljárás új fajta gabonanövény előállítására A növénynemesítéssel foglalkozó kísérletezőket már az 1870nes években foglalkoztatta az a probléma, hogy a búza és a rozs keresztezéséből egy teljesen új gabonafajt állítsanak elő, amely rendelkezik mindkét növényfaj kedvező tulajdonságaival. Tehát az új növény örökítse a búza jó iminőségét, s ugyanakkor örökítse a rozs igénytelenségét, szárazságtűrő képességét és fagyállóságát. Ezek a próbálkozások azonban a közel 100 esztendő alatt rendre meghiúsultak. Az első beszámoló Wilson angol botanikustól származik, aki 1875-ben mutatta be hibridjeit Edinburghi Botanikai Társaságnak. Ezek a hibridek azonban teljiesen meddők voltak és a szép nagy kalászokban szemeket nem találtak. A búza rozs kereszteződéséből származó meddő hibridek gyakorlatilag . teljesen értéktelenek voltak, mert a nagy vegetatív zöld növényi részen kívül gyakorlatilag semmit nem lehetett hasznosítani. A gabonát pedig elsősorban szemhozama miatt termesztik. Ez a meddő búza •— rozs hibrid pedig akármilyen nagy tömegű zöld takarmányt is adott a hibrid vetőmag előállítása csak 1—6%~os valószínűséggel sikerült, tehát ennek az útja gyakorlatilag járhatatlan volt. Az első ma is létező állandósult búza rozs hibridet Rimpau német növénynemesítő állította elő. E növény valójában a véletlen szüleménye is volt, mert a későbbi években maga Rimpau sem tudta munkáját reprodukálni, s az első termékeny hibridje pedig valójában csak 25—30%-os termékenységgel rendelkezett, így annak ellenére, hogy több ország-5 ban, így Magyarországon is megtalálható, ebből a növényiből sem lett gyakorlati termesztésre alkalmas növény. Mind a mai napig inkább elméleti különlegesség, mintsem a mezőgazdasági termelésben hasznosítható szemesgabona, Carlo man nevezetű kutató 1882-ben olyan búza-rozs hibrideket állított elő, amelynek első nemzedékében 15 szemet kapott, de ezek utódnemzedékei a későbbi években vissziaalakultaik búzává. Sitrarnpelli az olasz búzanemesít ők legelső és 15 legeredményesebb képviselője 1904-ben állította elő az első búza-rozs hibridjét a Rieti búza és egy helyi rozsfajta kereszteződéséből. E hibridek is teljesen meddők voltak. 1906-lban újból megismételte az előbbi keresztezést. Ezekből 20 már néhány olyan hibridszemet kapott, amelyek búzává történő visszakeresztezéséből 19144>en a későbibi nemzedékben olyan búzafajta született, amely a hegyisíkságokon az addigi helyi fajtáknál jobbnak bizonyult. E búzát annak a 25 hegynek a tiszteletére ahol a fajta született, Termlínillóniak nevezte el. Ez a munka Strampeln tudásvágyát is lecsillapította, mert a búza és rozs közötti állandósulit hibridek előállításáról végleg lemondott. Később állította elő a 30 hazánkban is jól ismert nagy termőíképességű 156240