156208. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus jelfogó vezérlő kapcsolási elrendezés

3 156208 4 rétes még a SEM^SEM-jelfogó, amely az ÉS-j elfogó fordítottját képezi és több nyugalmi érintkező soros (kapcsolásának felel -meg. Ez a jelfogó akkor és csak akikor ad kimenő im­pulzust, ha egyetlen bemenetén sincs vezérlés. Ezeknek az ismert „logikai" kapcsolásoknak, amelyeknél a legkülönbözőbb előbb említett jelfogófajitákat egymással kombinálják és ezen­kívül még időkésleltető elemeikkel és tároló elemeikkel egészíthetik ki, nagy hátrányuk, hogy csak össziehurkolt hálózatok alakjában ábrázolhatók, amelyekben rendkívül nehéz az elemeket a működés ellenőrzése céljából szige­telni. A szokásos logikai kapcsolások semmi­lyen hasonlóságát sem mutatnak a hasonló oélra szolgáló hagyományos elektromágneses kapcsolásokkal, úgyhogy beható tanulmányo­zásra és nagy tudásra, van szükség ahhoz, hogy az egyik ábrázolásról a másikra következtetni lehessen. Az átállás nehézsége már azért is rendkívül nagy, mert a statikus elektronikus jelfogóik logikai folyamatai absztrakt folyama­tok és nem lehet őket közvetlenül az általuk megvalósított tényleges feltételekre vonatkoz­tatni. Ezen hagyományos felépítésű logikai kap­csolásoknak az a legnagyobb hátrányuk, hogy nem biztonságosak. A NEM-jelfogóknál és a SEM-SÉM-jelfogóknál a vezérlő áramkörben valamely oknál fogva véletlenül belkövetkező szakadásnak — ami által ezen jelfogók bame­netén nem jelenik meg vezérlőfeszültség — az a következménye, hogy a jelfogóik a bemenő vezérlőfeszültség ezen hiányát parancsként dol­gozzák föl, amely a teljes berendezésre kihat. Biztonsági okokból azonban szükséges volna, hogy a vezérlőfeszültség ezen (hibás) általános vagy helyi hiánya a kapcsolási elrendezés va­lamely pontján arról gondoskodjék, hogy a vezérlő berendezést leállítsa. A híradástechnikában és az elektronikus szá­mológépeknél ezenkívül bőségesen alkalmazzák a relaxációs kapcsolási elrendezéseket és kü­lönösen az elektronikus relaxációs kapcsoláso­kat, amelyek kimenő impulzust szolgáltatnak, aszerint, hogy a relaxációs kapcsolás kap-e ve­zérlő impulzust vagy nem. Bizonyos relaxációs kapcsolások, amelyek bemenetükre jutó vezér­lő jel hatására egyik állapotból a másikba mennek át, maguktól térnek vissza kiindulási állapotukba, ha a vezérlőfaszültség megszűnik. Ezeket éppen ezért monostabil relaxációs kap­csolásoknak nevezik, ellentétben az olyan bi­stabil relaxációs kapcsolásokkal, amelyeknél minden esetben vezérlő impulzusra van szük­ség ahhoz, hogy az egyik állapotból a másik állapotba jussanak. Nagyszámú, gyakorlatilag használható mono­stabil relaxációs kapcsolás ismeretes. A legegy­szerűbb két triódából (csőből vagy tranzisztor­ból) áll és ezek aszimmetrikusan vannak össze­kiapcsolva. Ha egy ilyen monositabil relaxációs kapcso­lás kimenő feszültségét vagy kimenő impulzu­sát egy elektronikus elemnél bemenő vezérlő­feszültségként alkalmazzuk és ez az elemet vezetővé teszi vagy lezárja, iákkor a relaxációs kapcsolás bizonyos mértékben egy szokásos elektromágneses jelfogó tekercsének, magjának 5 és horgonyának helyettesítésére szolgál, míg az elektronikus eleim, amely például kapcsoló tranzisztorként lehat kiképezve, a jelfogó érint­kezőjét képezi. Ezt a körülményt a német 1 054 492 lajstromszámú közzétételi irat világo-10 san kifejti. Az említett közzétételi iratban ilyen kapcsolási elrendezésit közbenső jelfogóként használnak egy bemenőjel és egy szokásos elektromágneses jelfogó között. Itt a .relaxációs kapcsolás által vezetővé tett kapcsoló tranzisz-1.5 tor zárja az elektromágneses jelfogó tekercsé­nek áramkörét. A találmány elektronikus jelfogó kapcsolási elrendezésre vonatkozik önműködő villamos berendezések számára, amely a logikai kapcso-20 lások fent részletezett hátrányait a legnagyobb következetességgel elkerüli. A találmány sze­rinti elektronikus jelfogó kapcsolási elrendezés nehézség nélkül átállítható vele azonos műkö­désű olyan kapcsolási elrendezéssé, amelyben 25 hagyományos elektromágneses jelfogók van­nak, úgyhogy a találmány szerinti kapcsolási elrendezés közvetlenül megérthető az elektro­mágneses jelfogó vezérléssel ismerős szakem­berek számára. SO A találmány tárgya vezérlő kapcsolási elren­dezés, amely bemenőfesziültség jelenlététől vagy jelen-nemlétéitől függően kimenő feszültséget szolgáltató elektronikus kapcsolóelemek több csoportját tartalmazza, olyan elektromágneses 35 vezérlésű relés kapcsolásiak „leképzése" érde­kében, amelyekben két vagy több elektromág­neses vezérlésű jelfogó — időrelót is beleért­ve — egymást kölcsönösen befolyásoló kapcso­latban áll egymással, 'és az jellemzi, hogy 40 mindegyik elektronikus kapcsol! óelemcsoport egy önmagában ismert monostabil relaxációs kapcsolásból és legalább egy önmagában is­mert elektronikus ÉS-j elfog óból áll, továbbá mindegyik ÉS-jelfogó egyik bemenete egy tet-45 szőjeges relaxációs kapcsolás egyik kimenő kapcsával van összekötve, míg az ÉS-jelfogók valamennyi kimenete legalább egy másik ÉS-jelfogó másik szabad bemenetével és/vagy egy tetszőleges relaxációs kapcsolás bemenetével 50 van összekötve, végül legalább egy ÉS-jelfogó szabad bemenete közvetlenül a vezérlőtfeszült­ségfo".rásra van kötve. Ennél a találmány szerinti elektronikus kap­csolási elrendezésnél minden egyes relaxációs 55 kapcsolás, amely egy ÉS-jelfogókból álló lánc végét képezi, egyik kimenő kapcsával közvet­lenül vagy erősítőn át egy jelfogót vagy kon­tiakitort vezérelhet, amelynek az a feladata, hogy az önműködő berendezés egy részét mű-60 ködés'be hozza és ez a működésbe hozatal egy vezérlő' feszültségnek legalább agy lánc ele­jére jutásától függ, míg a láncot képező ÉS­-jelfogok egymásután következő sora a relaxá­ciós kapcsolások működésének sorrendjét ha-65 tározza meg.

Next

/
Thumbnails
Contents