156176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vastag szalagacél tekercselésére
156176 ben kell egyenletesen felmelegíteni, nehogy tiíLzott feszültség alakuljon ki a rétegek között. Ezért a cső hőkezelésére egész külön berendezést kell létesíteni, és a csövet olyan sokáig kell hevíteni, hogy a rétegek felszíne oxidá- 5 lódik. A felsorolt hátrányok a spirális cső hosszúságával és falvastagságával arányosan fokozódnak. Ezek a fogyatékosságok, illetve hátrányok 10 onnan erednék, hogy a vékony szalagacélból számos réteget kell feltekercselni, hogy kellő falvastagságú csövet kapjunk. Ez a hátrány azonban kiküszöbölhető oly módon, hogy kb. 3—4 mm vastag szalagacél helyett kb. 12 mm 15 vastag szalagacélból készítjük a tekercselt csövet. Az ilyen 12 mm vastag szalagacél tekercselése azonban hideg állapotban gyakorlatilag igen körülményes. Ezért nehéz a szalagacél gyártójától olyan tekercs alakban meghajlított 20 kb. 12 mm vastag szalagacélt beszerezni, amelyet revétlenítettek, simára csiszoltak és hőkezeltek, és leszélezték mindkét oldalon a kívánt méretre. Még ha sikerül is a fent le; rt utókezeléseknek alávetett hosszú lemezacélt be- 25 szerezni és a kívánt hosszúságú acélszalaggá összehegeszteni, az ilyen szalagaicél hajlítószilárdsága és rugalmassága olyan nagy (például 12 mm vastag acél esetében a hajlító erő 16—'64-szerese a 3—4 mm vastag szalagacél 30 hajlításához szükséges erőnek), hogy a rétegek közötti rések tágulásra hajlamosak, és amikor az ilyen vastag szalagacélt tekercselik, az egyes rétegek külső oldala feszült állapotban marad, úgyhogy fennáll a szakítószilárdság túlzott 35 igénybevételének veszélye, amikor a tekercselt csőre belülről nyomás hat. Jelen találmány tárgya vastag szalagacél darabok spirális tekercselésének olyan módja, amely mentes a fentiekben ismertetett fogya- 40 lakosságoktól, illetve hátrányoktól, és amelynek az a lényege, hogy mielőtt egy szalagacéldarabot a belső réteg körül spirális alakban csővé tekercselünk, a szalagacélt meghajlítjuk természetes (feszítésmentes) állapotában a tekercselt 45 állapotnak közel megfelelő görbületűvé, majd a tekercselés kezdőpontja közelében a belső réteg köré nyomjuk. Ebben az esetben előnyös a szalagacél széleit úgy kialakítani, hogy a görgő nyomóereje a szalagacél szélessége mentén vál- 50 tozzék. A találmány értelmében egy több mint 5 mm vastag, a végén ék alakban elvékonyított szalagacél darabot a fent leírt módon a beiső henger köré tekercselünk, majd a tekercs külső 55 végét rögzítjük, s spirálisan feltekercselt rétegeken át furatokat létesítünk, majd több így készült csőegységet hegesztéssel hosszú csővé egyesítünk, végül a csövet hőkezeljük, miközben a rétegek közé a furatokon át iners gázt 60 nyomunk, kiszorítva a levegőt, vagy egy furatba helyezett érzékelővel mérjük a rétegek hőmérsékletét. Ha egy szalagacél darabot a tekercselt állapotnak csaknem megfelelő görbületűvé hajlí- 65 toltunk, majd a belső réteg köré tekercseljük a fent leírt módon, a szalagacél kis nyomóerővel szorosan a belső rétegre tekercselhető, és amikor a görgőket nekinyomjuk a szalagacélnak, annak felülete kidomborodni igyekszik, úgyhogy a szalagacél belső felületének a belső réteggel szorosan érintkező széle megnyúlik, ezáltal a szalagacél kitűnően tekercselhető, mintha egy feltekercselni kívánt lapos szalagacélra húzóerőt alkalmaznánk. Ebben az esetben, ha a görgőnek a szalagacélra ható nyomóerejét a görgő tengelyiránya mentén változtatjuk, úgyhogy a szalagacél egyik felét nagyobb erővel nyomjuk, mint a másik feiét, akkor a nagyobb erővel nyomott féloldal megrövidül, és a szalagacél eltérül a másik féloldal felé. Eszerint a nyomás nagyságának változtatásával a szalagacél széle egy síkba hozható a belső réteg szélével. Hogy elkerüljük a szalagacél megcsúszását és fellazulását a belső réteghez képest, amikor tekercselés közben húzóerő hat rá, a nyomógörgő nyomóerejét elég nagyra szabjuk ahhoz, hogy kellő súrlódási erőt fejtsen ki, vagy a szalagacélt a tekercselés kezdőpontjában hegesztéssel a belső réteg mindkét széléhez terceljük. A találmány szerinti eljárással vastag szalagacélból készült spirális csőben a csőegységek végei között nagyobb a rés, mint a vékony szalagacélból készült csövek esetében, és a varrat spirális fu'tású. Ezért amikor több csőegységet hosszabb csővé egyesítünk, vastagabb hegesztőpálca és folyamatos hegesztés alkalmazható. Azonkívül, amikor a hegesztés során a rétegek közötti levegő felmelegszik és kitágul, a levegő a rétegeken átnyúló furatokon át a szabadba távozhat, úgyhogy nem fejt ki káros hatást a hegesztett részekre. Ha a tekercselt cső ötvözött szalagacélból készül, akkor iners gáz juttatható a rétegek közé a levegő kiszorítására, és a szükséges hőkezelés a hegesztési varratok belső és külső menetének hevítésével történhet, a rétegek hőmérsékletének rendszeres ellenőrzése közben, anélkül, hogy túlzott belső feszültségek támadnának. Minthogy a rétegek vastagok, és így a hővezetés jobb, a felhevítés üteme lényegesen fokozható a vékony szalagacélból lévő tekercselt cső felhevitési üteméhez képest. Azonkívül, minthogy a rétegek felülete nem érintkezik a cső hevítése közben levegővel, az oxidáció elkerülhető. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a találmányt, hivatkozva a csatolt ábrákra. Az 1. ábra a szalagaoél feltekerését szemlélteti. A légmentesen lezárt 1 henger köré tekercseljük a 12 mm vastag és 1800 mm széles, 60 kg/cm2 szakítószilárdságú, a végén ék alakban elvékonyított 2 acélszalagot, miközben a 4 görgő a szalagot az A tekercselési kezdőponton nagy erővel a tekercshez nyomja. Így alakul ki a 3 rétegekből álló tekercselt cső. A szalagacél a tekercselés előtt annyira meg van hajlítva, hogy természetes {feszítetten) állapotában a görbületi sugara csaknem egyenlő a csővé tekercselt szalag görbületi sugarával. 2
