156118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazaheterociklusos vegyületek előállítására
7 csoport esetén sósavval vagy polifoszforsavval, észterezett karboxil-csoport esetén pl. hidrogénbromiddal ecetsavas közegben lehasítható. A reakciókörülményektől függően a találmány szerinti vegyületeket szabad formában vagy sóik 5 formájában nyerjük. Ssavas addíciós sók főként gyógyászatilag alkalmazható savas addíciós sók lehetnek, melyeket a következő szervetlen vagy szerves savakkal képzünk: sósav, hidrogénbromid, kénsav .„ vagy foszforsav, ecetsav, oxálsav, propionsav, pivalinsav, glikolsav, tejsav, maionsav, borostyánlkősav, maleinsav, hidroximaleinsav, almasav, borkősav, citromsav, benzoesav, szalicilsav, 2-acetoxibenzoesav, nikotinsav, izonikotinsav, 15 aszkorbinsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, etán-1 ,!2;-diszulfonsav, 2Hhid;roxietán-szulfonsav, p-toluolszulf onsav vagy naftalinszulfonsav. Egyéb savas addíciós sókat közbenső termékként vagy késztermékek azonosítására használunk fel. A • 2 Q késztermékek azonosítására főként a szerves nitro-vegyuletek, pl. pikrinsav, pikrolonsav vagy flaviánsav, továibbá komplex fémsavak, pl. foszforvolíiramsav, foszformolibdénsav, kloroplatinsav, hidrogén-[hexakloro-platinát(IV)], Reinecke- 25 -sav vagy perklórsav használható fel. A nyert sók pl. valamilyen bázissal vagy valamely alkalmas anioncserélővel való kezeléssel szabad vegyületekké vagy fémsókkal, pl. bárium vagy ezüstsóval, valamely olyan hígítószer 30 jelenlétéiben, amelyben a képzett szervetlen vegyület oldhatatlan, esetleg alkalmas anioncserélőkkel, más sókká alakíthatók át. Szabad vegyületeket pl. megfelelő savakkal vagy ioncserélőkkel savas addíciós sókká alakíthatunk át. 35 Az új vegyületek szabad formái és sói között fennálló szoros kémiai rokonság folytán az előzőekben és következőkben szabad vegyületeken vagy sókon mindenkor értelem- és célszerűen a megfelelő sókat, ill. szalbad vegyületeket is ért- 40 jük. A kapott izomerkeverékeket, így raeemátokat önmagában ismert módon, pl. megfelelő optikailag aktív savakkal diasztereomer sókká átalakítunk és a képződött keverékeket oldhatósági 45 különbségeik alapján elválasztjuk, vagyis az egyes izomereket izolálhatjuk. A találmány oltalmi körébe tartoznak azok a kiviteli változatok is, amikor az eljárás bármely szakaszában nyert közbenső terméket ki- 50 indulóanyagként alkalmazzuk és a hiányzó eljárási műveleteket lefolytatjuk, vagy az eljárást bármely szakaszban megszakítjuk, vagy amelyeknél a kiindulási anyagokat reakció közben képezzük, vagy amielyeknél a reakciókom- 55 ponenséket adott esetben sóik formájában használjuk fel. A találmány szerinti reakció során főként olyan kiindulóanyagokat alkalmazunk, amelyek felhasználásával a fentiekben ismertetett előnyös 60 végtermékeket kapjuk. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott kiindulóanyagok ismeretesek, vagy új vegyületek, Az új vegyületek önmagában ismert módszerekkel állíthatók elő. A kiindulóvegyületek fi5 8 közül új vegyületek elsősorban a 2wnitro-!li l^oxo-10,líl-díhidro-dibenzo{ib,f]![!l,4]-oxazepinek, és a megfelelő 3-nitro- és 7-nitronll 7oxo-dO,l 1-dihidro-dibenzo[b,f]![l,:4]-oxazepinek, főként a (Illa) és (fflb) kéipletű vegyületek, amelyekben Rí, R2, R3 és R 4 a fentieket jelentik, mimellett Rí, R2, R3 és R 4 mindegyike előnyösen 2—2. hidrogénatomot jelent. A kiindulóanyajgként felhasznált vegyületeket pl. a következő módszerekkel állíthatjuk elő: c) valamely o^(N—Xo-amino)-o'-Xoa -d;ifenilétert, amelyben legalább egyik aromás gyök egy nitroesoportot tartalmaz és X0 és X0 a a fentieket jelentik, gyűrűzárásnak vetünk alá, vagy d) valamely N^(o-hid!roxi-feml)-o-X0 6 -Jbenzoesavamidból, amelyben legalább az egyik aromás gyök egy nitro^csoportot tartalmaz, míg X0 ft valamely reakcióképesen észterezett hidroxil-esoportot jelent, vagy a fenti vegyületek sóiból gyűrűzárással 4,15-dihidro-íl ,4-oxazepin-gyűrűt alakítunk ki, vagy e) valamely o-(N-X0 c -amino)-dif enilétert, amelyben legalább az egyik aromás gyök legalább egy nitro-csoportot tartalmaz és X0 C olyan szuhsztituenst jelent, amely gyűrűzárási reakció közben egy karbonil^csoportot képez, továbbiakban pedig legalább az egyik o'-helyzet helyettesítetlen, gyűrűzárásnak vetünk alá, vagy f) valamely I! l-oxo^li0,ll-dihidro~diiben2a[jb,f][l,4]-oxazepinbe nitroesoportot viszünk be, vagy g) valamely 94hidiroximino-xantént, amelyben a két karbociklusos aromás gyűrű legalább egyike nitro-icsoportot tartalmaz, BeckmannHféle átrendeződésnek vetünk alá, vagy h) valamely dibtenzo[b,f][l,4]-oxazepin nitrogén^szén-fcettős kötését, amelyben legalább a kondenzált benzolgyűrűk egyike nitro-csoportot tartalmaz, telítünk, és adott esetben az így nyert 104ielyettesítetlen ll-oxoHliOvll-olihidro-Hdibenzoíb^flflyéj-oxazepinbe valamely R0 hidrogéntől eltérő szuhsztituenst viszünk be. A c) eljárásváltozat gyűrűzárását oly módion végezzük, mint a késztermékek előállításánál a b) eljárásváltozatiban leírtuk. A d) eljárásváltozatban a kiindulóanyag gyűrűzárását, amelyben X0 6 elsősorban halogén-, pl. klór- vagy brómatomot jelent, pl. bázissal való kezeléssel végezzük. Ügy járunk el, hogy nátriumhidroxidibain vagy káliumhidroxidban, főként ezek vizes oldatában, adott esetben emelt hőmérsékleten, vagy a kiindulóanyag valamely sójának pl. alkálifém-, mint nátriumsójának hevítése köziben, előnyösen valamely megfelelő oldószer, mint dimetilformamid jelenlétében végezzük a reakciót. A khndulóanyagdkban levő X0 C szubsztituens funkcióis csoporttá átalakított karfooxil-csoportot, főként észterezett karboxil-csoiportot, így karbo-(rövidszénláncú)-alkoxijcsopo'rtot jelenthet, lehet azonban az aminő-csoporttal izocianátgyököt képző karbonil-icsoport is. Az e) eljárásváltozatban a gyűrűzárási reakciót pl. valamely savas kandenzálószer, mint polifosziforsav, vagy kén-4
