156118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazaheterociklusos vegyületek előállítására

7 csoport esetén sósavval vagy polifoszforsavval, észterezett karboxil-csoport esetén pl. hidrogén­bromiddal ecetsavas közegben lehasítható. A reakciókörülményektől függően a találmány szerinti vegyületeket szabad formában vagy sóik 5 formájában nyerjük. Ssavas addíciós sók főként gyógyászatilag al­kalmazható savas addíciós sók lehetnek, melye­ket a következő szervetlen vagy szerves savak­kal képzünk: sósav, hidrogénbromid, kénsav .„ vagy foszforsav, ecetsav, oxálsav, propionsav, pivalinsav, glikolsav, tejsav, maionsav, boros­tyánlkősav, maleinsav, hidroximaleinsav, alma­sav, borkősav, citromsav, benzoesav, szalicilsav, 2-acetoxibenzoesav, nikotinsav, izonikotinsav, 15 aszkorbinsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, etán-1 ,!2;-diszulfonsav, 2Hhid;roxietán-szulfonsav, p-toluolszulf onsav vagy naftalinszulfonsav. Egyéb savas addíciós sókat közbenső termékként vagy késztermékek azonosítására használunk fel. A • 2 Q késztermékek azonosítására főként a szerves nitro-vegyuletek, pl. pikrinsav, pikrolonsav vagy flaviánsav, továibbá komplex fémsavak, pl. fosz­forvolíiramsav, foszformolibdénsav, kloroplatin­sav, hidrogén-[hexakloro-platinát(IV)], Reinecke- 25 -sav vagy perklórsav használható fel. A nyert sók pl. valamilyen bázissal vagy vala­mely alkalmas anioncserélővel való kezeléssel szabad vegyületekké vagy fémsókkal, pl. bá­rium vagy ezüstsóval, valamely olyan hígítószer 30 jelenlétéiben, amelyben a képzett szervetlen ve­gyület oldhatatlan, esetleg alkalmas anioncseré­lőkkel, más sókká alakíthatók át. Szabad ve­gyületeket pl. megfelelő savakkal vagy ioncse­rélőkkel savas addíciós sókká alakíthatunk át. 35 Az új vegyületek szabad formái és sói között fennálló szoros kémiai rokonság folytán az elő­zőekben és következőkben szabad vegyületeken vagy sókon mindenkor értelem- és célszerűen a megfelelő sókat, ill. szalbad vegyületeket is ért- 40 jük. A kapott izomerkeverékeket, így raeemátokat önmagában ismert módon, pl. megfelelő optikai­lag aktív savakkal diasztereomer sókká átala­kítunk és a képződött keverékeket oldhatósági 45 különbségeik alapján elválasztjuk, vagyis az egyes izomereket izolálhatjuk. A találmány oltalmi körébe tartoznak azok a kiviteli változatok is, amikor az eljárás bár­mely szakaszában nyert közbenső terméket ki- 50 indulóanyagként alkalmazzuk és a hiányzó el­járási műveleteket lefolytatjuk, vagy az el­járást bármely szakaszban megszakítjuk, vagy amelyeknél a kiindulási anyagokat reakció köz­ben képezzük, vagy amielyeknél a reakciókom- 55 ponenséket adott esetben sóik formájában hasz­náljuk fel. A találmány szerinti reakció során főként olyan kiindulóanyagokat alkalmazunk, amelyek felhasználásával a fentiekben ismertetett előnyös 60 végtermékeket kapjuk. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott kiindulóanyagok ismeretesek, vagy új vegyüle­tek, Az új vegyületek önmagában ismert mód­szerekkel állíthatók elő. A kiindulóvegyületek fi5 8 közül új vegyületek elsősorban a 2wnitro-!li l^oxo­-10,líl-díhidro-dibenzo{ib,f]![!l,4]-oxazepinek, és a megfelelő 3-nitro- és 7-nitronll 7oxo-dO,l 1-dihid­ro-dibenzo[b,f]![l,:4]-oxazepinek, főként a (Illa) és (fflb) kéipletű vegyületek, amelyekben Rí, R2, R3 és R 4 a fentieket jelentik, mimellett Rí, R2, R3 és R 4 mindegyike előnyösen 2—2. hidrogén­atomot jelent. A kiindulóanyajgként felhasznált vegyületeket pl. a következő módszerekkel állíthatjuk elő: c) valamely o^(N—Xo-amino)-o'-Xoa -d;ifenil­étert, amelyben legalább egyik aromás gyök egy nitroesoportot tartalmaz és X0 és X0 a a fentieket jelentik, gyűrűzárásnak vetünk alá, vagy d) valamely N^(o-hid!roxi-feml)-o-X0 6 -Jbenzoe­savamidból, amelyben legalább az egyik aromás gyök egy nitro^csoportot tartalmaz, míg X0 ft va­lamely reakcióképesen észterezett hidroxil-eso­portot jelent, vagy a fenti vegyületek sóiból gyűrűzárással 4,15-dihidro-íl ,4-oxazepin-gyűrűt alakítunk ki, vagy e) valamely o-(N-X0 c -amino)-dif enilétert, amelyben legalább az egyik aromás gyök leg­alább egy nitro-csoportot tartalmaz és X0 C olyan szuhsztituenst jelent, amely gyűrűzárási reakció közben egy karbonil^csoportot képez, továbbiak­ban pedig legalább az egyik o'-helyzet helyette­sítetlen, gyűrűzárásnak vetünk alá, vagy f) valamely I! l-oxo^li0,ll-dihidro~diiben2a[jb,f]­[l,4]-oxazepinbe nitroesoportot viszünk be, vagy g) valamely 94hidiroximino-xantént, amelyben a két karbociklusos aromás gyűrű legalább egyi­ke nitro-icsoportot tartalmaz, BeckmannHféle át­rendeződésnek vetünk alá, vagy h) valamely dibtenzo[b,f][l,4]-oxazepin nitro­gén^szén-fcettős kötését, amelyben legalább a kondenzált benzolgyűrűk egyike nitro-csoportot tartalmaz, telítünk, és adott esetben az így nyert 104ielyettesítetlen ll-oxoHliOvll-olihidro-Hdibenzoíb^flflyéj-oxazepinbe valamely R0 hidrogéntől eltérő szuhsztituenst viszünk be. A c) eljárásváltozat gyűrűzárását oly módion végezzük, mint a késztermékek előállításánál a b) eljárásváltozatiban leírtuk. A d) eljárásváltozatban a kiindulóanyag gyű­rűzárását, amelyben X0 6 elsősorban halogén-, pl. klór- vagy brómatomot jelent, pl. bázissal való kezeléssel végezzük. Ügy járunk el, hogy nátriumhidroxidibain vagy káliumhidroxidban, főként ezek vizes oldatában, adott esetben emelt hőmérsékleten, vagy a kiindulóanyag valamely sójának pl. alkálifém-, mint nátriumsójának hevítése köziben, előnyösen valamely megfelelő oldószer, mint dimetilformamid jelenlétében vé­gezzük a reakciót. A khndulóanyagdkban levő X0 C szubsztituens funkcióis csoporttá átalakított karfooxil-csoportot, főként észterezett karboxil-csoiportot, így karbo­-(rövidszénláncú)-alkoxijcsopo'rtot jelenthet, le­het azonban az aminő-csoporttal izocianátgyököt képző karbonil-icsoport is. Az e) eljárásváltozat­ban a gyűrűzárási reakciót pl. valamely savas kandenzálószer, mint polifosziforsav, vagy kén-4

Next

/
Thumbnails
Contents