156070. lajstromszámú szabadalom • Berendezés röntgencső üzemi paramétereinek szabályozására

3 tékei önműködően vagy félig automatikusan szábályozlhatólk. Már ismeretes olya« eljárás, amelynél a rönitgencső áraimának megállapításához a röntgencsővel előállított römtgemkópnek csak azokat a részeit veszik, figyelembe, ame- 5 lyek információ tartalommal bírnak. Az anódfeszültséget viszont úgy állítják be, hogy ez az információ tartalom részletekben lehetőleg gazdag legyen. A találmány alapja az az ismeirt tény, hogy a röntgenkép meghatározoitt részé- 10 nek megvilágítása arányos annak a villamos jelnek integráljával, amelyet a kérdéses röntgenkép megfelelő részéről fotavillaimos úton származtatunk. Ha ilyen villamos jelekeit csak akkor integrálunk, ha a röntgenkép információs részé- 15 ről származnak, az integrált érték csak a kép e részének átlag fényerejére lesz jellemző. Megállapítottuk, és ez igazolható, hogy az információ tartalom részletessége — részleteinek menynyisége — az ilyen integrált villamos jel vál- 20 takozó komponensének efifektív értékével arányos. A röntgencső anódfeszültségét tehát úgy kell beállítanunk, hogy ennek az efifeiktív értéknek maximuma legyen. Célszerű, ha a származtatott villamos jeleket 25 erősítjük és az említett effektív értéket azzal állítjuk elő, bogy az erősített villamos jeleket T>lyan egységbe vezetjük, amely alkalmas arra, hogy váltakozó villamos jelek effektiv értékét képezze. slJ A röntgenkép fedett vagy fedetlen, illetőleg információ tartalommal bíró részei olyan alulvágó szűrő útján különböztethetők meg egymástól, amelynek áteresztő képessége a frekvenciával növekszik. Az ilyen szűrő csak olyan í5 frekvenciákat enged át, amelyeik egy meghatározoitt értéknél nagyobbak, úgy hogy a villamos jel kisebb változásali vagy változatlan jelek a röntgenképről származtatott villamos jelek effektív értékét képező egységet el sem érik. 40 Másrészt minél gazdagabb a kép részletekbein, aminál nagyobb a frekvencia és az erősítés. Enndk megfelelően a röntgencső optimális csőáramának és anódifeszültségének a röntgencsőivel előállított röntgenkép alapján történő 45 szabályozására való találmány szerinti berendezés olyan kombinációiból indul ki, amelynek a röntgenkép meghatározott részét pontomként letapogató és a letapogatott kép információ tartalmának függvényében villamos jelet szár- 50 maztató jelképző egysége, valamint a jelkópző egység kimenő jelével működtetett legalább egy szabályozó egysége van. A találmány lényege, hogy a jelképző egység kimenetéhez alulvágó, a frekvenciával növekvő áteresztő képességű 55 szűrő van csatlakoztatva, amelynek kimenete a szabályozó egység bemenetével van összekötve. Látni fogjuk, hogy a találmány szerinti berendezéssel a csőáramot és az anódfeszültséget fin éppen a kívánt módon állítjuk be, tehát röntgenvizsgálatokhoz, illetőleg kiértékelésiekhez a legkedvezőbb viszonyokat létesítjük. A röntgenkép meghatározott részét letapogató jelkópző egységgel származtatott villamos jel ugyanis vagy konstans, ami teljesen fedett vagy 65 4 teljesem fedetlen képirésznek felel meg, vagy változóik a hely függvényéiben, amit a röntgenkép információs felületrészei okoznak és ami a származtatott villamos jel amplitúdójának ritkábban vagy gyakrabban beálló változásában nyilvánul. Minthogy az impulzusképző egység a származtatott villamos jel alapján működik, impulzusok csak akkor keletkeznek, ha a bevezetett villamos jel változik, ami információ jelenlétére utal. Ennek megfelelően az impulzusképző egység a kapuzó egységlat csak akkor nyitja, ha információval terhelt villamos jel érkezik. Az integráló egység tehát csak olyan villamos jeleket integral, amelyek a röntgenkép információ tartalommal bíró felületrészieliről származnak. A röntgenkép optimális fényerejét tehát a röntgenkép információs tartalommal bíró felületrészeinek átlagos fényerejével összhangban állítjuk, be, ami éppen a találmány célja. A röntgenképiről származtatott villamos jeleket a frekvenciával növekvő áteresztő képességű alulvágó szűrőre vezetjük, úgyhogy nagyoibbszámú részlet esetén az erősítő egység kimenetén a nagyobb frekvencia révén erősebb kimene'tii jelet kapunk. Ez azt jelenti, hogy a bevezetett' villamos jelek effektív értókét képző egyenirányító egység kimenetén is annál erősebb jelet kapunk, minél nagyobb a röntgenkép letapogatott felületrészében fellelhető részletek száma. A 'röntgencső anódifeszültségének változtatásávail tehát könnyen meghatározhatjuk azt az anódfeszültséget, amelyhez maximális információ tartalom tartozik. A találmány további részletelit a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szeriinti berendezés példákéntii kiviteli alakjának blokfcdiagramját tüntettük fel. A rajzon 1 hivatkozási számmai röinitgiencsövet jelöltünk, amely 2 röntgenképet hoz létre. Ebben 2a információtartalmat és teljesen fedett vagy teljesen fedetlen 2b felületirészt különlböztétihetümk meg. A 2 röntgenképet 3 jelképző egységgel, például fotocellával vagy képfelvevő <cső letapogató sugarával tapogatjuk le és a letapogatásból villamos j'ölet származtatunk. A 3 jeliképző egység kimenete kettéágazik. Az egyik ág az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 5 kapuzó egységen át 6 integráló egységgel van összekötve. A másik ág 7 erősítő egységen át effektív értékképző 8 egyenirányító egység bemenetéire van csatlakoztatva. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a 7 erősítő egység lineáris 11 erősítőből és alulvágó 12 szűrőből áll, amelynek áteresztő képessége a frekvenciával növekszik. Az 5 kapuzó egységet 10 impulzusképző egység vezérli, amely a 7 erősítő egységen át ugyancsak a 3 jelfoépző egységgel van összekötve, a származtatott villamos jeleket tehát erősítve és szűrve kapja. 14, illetőleg 15 hivatkozási számmal egy-egy jelző műszert jelöltünk, amelyek a 6 integráló egység, illetőleg a 8 egyenirányító egység kimenetével vannak összekötve. A 6 integráló egység kimenete 17 szabályozó egységgel van összekötve, amely 18 áramgene-2