156069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklohexil-fenil-ecetsav-származékok előállítására
11 hidrogén-cianiddal dolgozunk, egy amin, különfsen terc.aimin hiasználata nagymértékben előnyös, bár nem feltétlenül szükséges. A (2) lépésben savas körülményekre van szükség a reakció lejátszódásához, és a fentebb 5 jelzett savakat labet használni. A reakció 50 C° fölötti hőmérsékleten mehet végibe. Amikor azonban magasabb hőmérsékletieket használunk, a kívánt vegyület és az alkilenil-satv elegyét kapjuk, és lehetséges, hogy a reakció olyan hő- JQ mérsékletaken mehet végbe, ahol csupán az alkilenihsav vegyületét kapjuk. A (4) lépésiben a reakciót csupán savas körülmények között folytathatjuk le megfelelően. Híg vagy tömény savas reakcióelegyet lehet 15 használni. Előnyös azonban tömény reakcióelegy használata, előnyösen alifás sav, így ecetsav alkalmazása. A (7) lépésben, az előnyös reakcióban majdnem bármilyen oldószer használható, amíg az 20 oldószer közömbös a hidridre nézve (nem-aktív hidrogént tartalmazó oldószer), és a megfelelő reagensek bizonyos, mértékben oldódnak az oldószerben. Ebiben a lépésben a savai arra használjuk, hogy az alkohol sóját a szabad alkohollá 25 alakítsuk. A hidridHfeliesleget előnyös elkülöníteni vagy olyan módon, hogy a reakcióelegyet aktív hidrogént tartalmazó vegyülettel, így vízzel keverjük, vagy pedig úgy, hogy a sót az alkohollá alakítjuk és a hidridet egyetlen lé- 3 Q pésben elfogyasztjuk, híg sav feleslegének óvatos hozzáadása útján. A (8) lépésben a savat bármilyen ismert módon észterezhetjük. Ebben a lépésben az észiterezésre használt alkoholt rendszerint oldószer- 35 ként is használjuk. Amikor azonban az alkohol nem használható oldószerként, az alkohollal együtt a fentebb jelzett módon inert oldószereket kell használni. Amikor az észteirező lépésben fenolt használunk alkoholként, erősen ki- 40 vánatos a képződött vizet azeotipopként eltávolítani, hogy lehetővé tegyük az észterképződést. Az észterező lépés egy másik igen előnyös kiviteli módja abban áll, hogy a savat legalább 1 mól diimiddel (így diciklohexil-kairboddimid- 45 del) reagáltatjuk, valamint a megfelelő alkohollal, inert oldószerben, így tetrahidrofuránban. A (9) lépésben előnyös magát az amint használni oldószerként, ha erre lehetőség van. Ami- 50 kor ezt nem tudjuk könnyen megtenni, inert oldószert haszálunik, amelyben a megfelelő komponensek jól oldódnak. Emellett előnyös a reagens feleslegét és a reakcióban képződött savas melléktermékeket az amin hozzáadása előtt el- 55 távolítani. A savat azonban semlegesíteni lehet oly módon, hogy a kívánt amint feleslegben használjuk. A (9) lépést az alábbi módon is lefolytathatjuk: diciklobexil-karbo'diimidnek, az amin feleslegének és magának a savnak az 60 elegyét reagáltatjuk, az amid kialakítása céljából. A három komponenst —'10 C° és 50 C° közötti hőmérsékleten elegyítjük (előnyösen környezeti hőmérsékleten), több óirán keresztül, aminek eredményéként a kívánt amidot kapjuk. 65 1*> ÍU A (10) lépésben a reakciót úgy folytathatjuk le, hogy oldószerként tömény kénsavat használunk, feleslegben levő füstölgő salétroimsavat használunk, és a reakciót szobahőmérsékletnél alacsonyabb, célszerűen —5 C° és +5 C° közötti hőmérsékleten addig folytatjuk, amíg az lényegileg teljesen le nem játszódott. Miként fentebb jeleztük, ebben a lépésben a nitroésztervegyület képződik. Az észtert azonban a többi kívánt mellékreakcióinak megfelelő bármelyik vegyületté (így savvá, alkohollá és hasonlóvá) át lehet alakítani a korábban említett reakciókkal. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: 4-Ciklohexil-3-nitro-acetofenon előállítása 50 ml tömény kénsavhoz —10 C°-on részletekben hozzáadunk 10,0 g___ 4-ciklohexil-acetofenont. A zöldessárga oldatot keverjük, és cseppenként hozzáadunk 10,0 ml 1,5 fajsúlyú füstölgő salétromsavat. A reakcióelegy hőmérsékletét a hozzáadás alatt, továbbá ezt követően is 1 órán keresztül —10 C°-on tartjuk. Ezután a reakcióelegyet jégre öntjük, és az elkülönülő olajat kétszer 50 ml kloroformmal extraháljuk. Ezután a kloroformos oldatot vízzel mossuk, nátrium-szulfát fölött szárítjuk, és narancssárga olajjá töményítjük. Etanolból végzett átkristályosítással 10,5 g 4-ciklohexil-3-mtro-acetofenont kapunk, 66—67 C° olvadásponttal. Ha a fenti példában a 4-ciklohexil-acetof| enon helyett 4-ciklohexil-propionfenont, 4-ciklopentil-acetofanont, ill. 4jszek.<butil-ace,tofenont használunk, 4-ciklohexil-3-nitro-propion,fenont (op.: 59—60 C°), 4-ciklopentil-3-nitro-acetofenont, ill. 3-nitro-4-szek.butil-acetofenont kapunk. 2. példa: 3-Klór-4-ciklohexil-acetofenon előállítása 9,89 g (0,04 mól) 4-ciklohexil-3-nitro-acetofenon 250 ml olyan etanollal készített oldatát, amely 10 ml tömény sósavat is tartalmaz, hidrogénnel reagáltatunk 0,2 g platinaoxid jelenlétében. Az elméleti mennyiségű hidrogén felvétele után a reakcióelegyet szűrjük, és olajszerű sz^árd anyaggá töményítjük. TSzután ezt a szilárd anyagot feloldjuk 100 ml tömény sósavban és 50 ml vízben, majd az oldatot 0 C°-ra lehűtjük. A lehűlt oldathoz keverés közben hozzáadjuk 3.0 g (0.04 mól) nátriumnitrit 10 ml vízzel készített oldatát. 10 perc eltelte u+án hozzáadjuk 20.0 g réz(I)-klorid 100 ml tömény sósavval és 100 ml vízzel készített oldatát. A reakcióelegyet éjjelen át keverjük és szobahőmérsékletig hagyjuk felmelegedni. Ezután az elegyet jégre öntjük és háromszor 50 ml éterrel alaposan extraháljuk. Az éteres §
