156046. lajstromszámú szabadalom • Habgátlószer

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. IV. 14. Közzététel napja: 1968. XII. 23. Megjelent: 1969. XI. 29. (GO—1010) 156046 íökjíí^ Szabadalmi osztály: 6 b 16—21 Nemzetközi osztály: A 01 j Decimái osztályozás: Feltalálók: Dir. Szarka László gyógyszerész, 60%, Dr. Magyar Károly vegyész, 24%, Dóczi Bálint vegyészmérnök, 8%, Tölgyesi László vegyésztechnikus, 8%, Budapest Tulajdonos: Gyógyszerkutató Intézet, Budapest Habgátlószer A találmány tárgya újfajta habgátlószer. Mint ismeretes, a habgátló anyagok hatása abban áll, hogy szétterjedési feszültségük arányában a habzó rendszeren új felületet képeznek. Ennek eredményeként a habzó fázis 5 felületi állapotjelzői olyan változásokat mutatnak, amelyek meggátolják stabilis habhártyáik kialakulását. A szétterjedési feszültség értékét a habzó vizes fázis felületi feszültsége, a habgátló felületi feszültsége, valamint a hab- 10 gátló és a vizes fázis között fellépő határfelületi feszültség szabja meg. Egy adott habzó rendszerben a habgátló anyag effektusa annál kifejezettebb, minél nagyobb a szétterjedési feszültsége. Ennek alapján a habgátlók 15 hatása összehasonlítható. A fermentációs iparban a technológiai műveletek során a tenyészet nagyfokú felületaktivitása és a levegőztetés együttes hatására intenzív habzás következik be. E káros jelen- 20 ség csökkenti a készülék hasznos térfogatát, a kihabzás anyagveszteséghez vezet, és fokozódik a fertőzés lehetősége. Ezen túlmenően a habzás hátrányos az anyagátadási folyamatokra is. A habzás megszüntetése iparilag nagy 25 jelentőségű: biztosítására a hagyományosan alkalmazott anyagokból 0,8—2%-ot kell használni. A nagyobb hatású habgátlókból a fenti cél elérésére általában 0,3—0,8%-os mennyiség alkalmazása szükséges. Habgátlás céljára nö- 30 vényi és állati eredetű triglicerideket, ezek részlegesen elszappanosított változatait, zsíralkoholokat, egyes esetekben (erősebb hatásfokkal) lanolin-tartalmú ásványolajszármazékoikat, szilikonolajakat és poliglikolokat alkalmaznak. A biológiai eredetű habok gátlásánál döntő módon figyelembe kell venni a mikroorganizmus élettevékenységét is: az alkalmazott habgátló nem fejthet ki erre toxikus hatást. Az iparilag jelenleg legszélesebb körben alkalmazott növényi és állati eredetű trigliceridek hátránya, hogy a tenyészet hidroláz enzimrendszere elbontja őket, és az így keletkezett zsírsavak felületaktivitásuk miatt habzást fokozó tényezőként szerepelnek. A trigliceridek alacsony szétterjedési feszültsége, csak kismértékű haljgátló hatást eredményez, ezért nagy koncentrációban kell alkalmazni őket, ami megnehezíti az aktív anyag izolálását. A zsíralkoholok a tenyésztési hőmérsékleten szilárd hártyát alkotnak, ez pedig szétterjedési feszültségük megszűnését eredményezi. A rövidszéniláncú alkoholok használatának gátat szab toxicitásuk. A szilikonolajok hátránya, hogy a kellő hatás biztosításához elegendő koncentrációban gyakran toxikusak, de főként, hogy vízgőzzel való sterilizálás hatására elgélesednek, ami a habgátló hatás megszűnését eredményezi. A glikolszármazékok toxikus hatása ugyancsak jelentős. A kis felületi visz-156046