156035. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidrokinolis-származékok és savaddiciós sóik előállítására

156035 Az R4 helyettesítő, (amely minden esetben előfordul) előnyösen a 6-os vagy a 7-es hely­zetben állihat és mint rövidszénláncú alkil- vagy alkoxi-icsoport pl. metil-, etil-, n-propil-, izo­propil-, n-butil- vagy terc.butil^csoportot, illet- 5 ve metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, izopropoxi-, vagy n^butoxi-csoportot képvisel. R4 halögénatomkéint klórt, brómot vagy fluort jelent. Az I. általános képletű új tetrahidrofcinolin- 10 -származékokat és ezek savaddíciós sóit úgy állítjuk elő, hogy valamely H. általános képletű vegyületet redukálunk — ebben a képletben X vagy az Y-nal vagy a Z-vel együtt egy to- 15 váfobi kötést jelent, Y ha nem tagja az említett további kötésnek hidrogénatomot, Z ha nem tagja az említett további kötésnek, rövidszénlániciú alkilcsopoírtot, 20 R rövidiszénláncú alkil-icsoportot, vagy kis szén­atomszámú telített cikloalifás szénhidrogén- 25 csoportot képvisel, míg RÍ és R4 az I. képletnél megadott jelentéssel rendelkezik — és a kapott I. általános kép­letű vegyületet kívánt esetben szervetlen so vagy szerves savval savaddíciós sóvá alakít­juk át. A II. általános képletű vegyületek redukció­ját katalitikusan aktivált hidrogén segítségével 35 valósíthatjuk meg és katalizátorként aktív szén­re, vagy egyéb szokásos hordozóanyagra lecsa­pott palládiumot, vagy Raney-nikkelt használ­hatunk. Reakcióközegiként pl. dioxán, vagy más, vízzel legalább részben elegyedő inert szerves 40 oldószer szolgálhat, amelyhez még kevés nát­ronlúgot is adtunk. A legtöbb esetben'elegendő, ha a reakciót szobahőmérsékleten és légköri nyomáson valósítjuk meg, szükség esetén a nyo­más és/vagy a hőmérséklet felemelésével meg- 45 gyorsíthatjuk a hidrálást, Különösen a szemi­ciklusos kettőskötéssel (Y = hidrogénatom) ren­delkező II. általános képletű vegyületek redu­kálására alkalmazhatunk még vegyi módszere­ket is. Ilyen módszer pl. a komplex hidridek- 50 kel, pl. Mtiumalumíniumhidriddel, vagy diborán­nal valamilyen éterben vagy egyéb éterjellegű szerves oldószerben, vagy pedig nátrium- vagy káliumbórhidriddel pl. valamilyen rövidszón­láncú alkanolban, így pl. metanolban szoba- 55 hőmérsékleten vagy mérsékelten felemelt hő­mérsékleten (pl. az; alkalmazott oldószer forrás­pontján) lefolytatott redukció, 60 Azok a II. általános képletű vegyületek, me­lyekben az Y helyettesítő hidrogénatomot je­lent, a 2,3-dihidroki:nolin-4i()lH)-ónnak, illetve Rj-el és R4-el helyettesített származékainak imi­novegyületei. Az ilyen típusú ketonok közül 65 egyesek ismertek, míg a további vegyületeket az ismertekkel analóg módon állíthatjuk elő, az iminoszármazékokat ugyancsak ismert módsze­rekkel nyerhetjük. Az olyan II. általános képletű kiindulási ve­gyületek, melyekben a Z helyettesítő rövid­szénláncú alkilcsoportot képvisel, enamin^szár­mazékok. Ezeket pl. az ismert 4-dialkilamino­^karibostiirilekből — melyek az R! és R4 meg­határozásainak megfelelően helyettesítve lehet­nek — további ilyen származókokat pedig az analóg módon előállítható egyéb 4-terc.amino^­-Jkarbostirilél bői valamilyen éterben vagy más éterjellegű oldószerben pl. tetrahidiroifuránban lítiumalumíniumhidriddel végzett redukcióval kaphatjuk. A találmányunk szerinti eljárással előállított I. .általános képletű tetrahidrokmolin-szárímazé­kokat végül — kívánt esetben — a szokásos módszerekikel szervetlen vagy szerves savakkal képezett addíciós sóikká alakíthatjuk át. Így pl. valamely I. általános képletű tetrahidrokinolin-Hszármazéknak valamilyen szerves oldószerrel készített oldatát a kívánt só anionjának meg­felelő savval, vagy ennek oldatával elegyítjük. A sóképzési reakció számára előnyösen olyan oldószereket választunk, .melyekben a képződött só nehezen oldódik, ezáltal azt szűréssel el­különíthetjük. Ilyen oldószer pl. a metanol, továbbá a metamol^éter és az etanol^éter elegy. Gyógyszerkészítmények hatóanyagaként a sza­bad bázisok helyett ezek nem toxikus savaddí­ciós sóit is alkalmazhatjuk, ez alatt olyan savak­kal képezett sókat értünk, melyeknél az anion a szóbajöhető adagolás mellett gyógyszerészeti­leg elviselhető. Előnyös továbbá, ha a ható­anyagként felhasználásra kerülő sók jól kristá­lyosíthatok és egyáltalán nem, vagy csak kevés­sé higroszkóposak, Az I. általános képletű tetra­hidirokinolin^származékokból pl. a következő savakkal képezhetünk sókat: sósav, hidrogén­bromid, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, ^-hidroxi-^etánszulfonsav, ecet­sav, almasav, 'borikősav, citromsav, tejsav, oxál­sav, borostyánkősav, fumársav, maleinsav, ben­zoesav, szalicilsav, fenilecetsav, mandulasav és embonsav. A racemátok formájában kapott I. általános képletű vegyületieket kívánt esetben a szokásos módszerekkel, azaz optikailag aktív savakkal történő sóképzóssel és frakcionált kristályosí­tással az optikailag aktív formákra bonthatjuk szét. Az új hatóianyagokat peroirálisam, rektálLsan, vagy parenterálisan alkalmazhatjuk. A napi adag felnőttek részére ilQ—400 mg a szabad bázisból, vagy ennek nem toxikus sójából. Az adagolási egységekbe osztott alkalmas gyógy­szerformák, így a drazsék, tabletták, kúpok vagy ampullák előnyösen 5—60 mg-ot tartal-2

Next

/
Thumbnails
Contents