156030. lajstromszámú szabadalom • Építőelem játékmodellek kialakításához

3 viszonyított elfordításánál fellépő igénybevételt törés nélkül kiállja és ugyanakkor biztosítja az elemek elfordulásmentes kapcsolatát is. A találmány kitűzött célját azzal éri el, hogy az elem összekötőcsapjának homlokfelületén át- 5 lósan átvezetett, mélységben az összekötőcsap homlokfelületétől a csapnak a horonyfalakra felfekvő két oldalfala kezdeti szakaszáig terjedő bevágása van. Az összekötő-csapon kialakított átlós bevágás 10 növeli az összekötőcsap sarkainak rugalmas el­hajlási készségét. A találmány szerinti kiala­kításnál a négyszet keresztmetszetű összekötő­csap az egymással kapcsolt építőelemek egy­máshoz viszonyított erőszakos elfordulását min- íü den törés nélkül kiállja. Az átlósan kialakított bevágás következtében azok a sarkok, amelyek a bevágással egybeeső átlóra merőleges átlón egymással szemben vannak, rugalmasan kitér­nek az erőhatásoknak. Az átlós bevágással fel- 10 hasított sarkok rugalmas kitérítése mellett az elfordítás lehetőségét növeli az is, hogy a sar­kok egymástól való távolsága a bevágás széles­ségi méretének .megfelelően csökken. A találmány szerinti építőelemnek nem célja, 25 hogy két négyzet keresztmetszetű csappal, il­letve horonnyal összekötött építőelemnek egy­máshoz viszonyított szabad elfordulását az ösz­szekötőcsap növelt rugalmassága következtében biztosítsa. A találmány a négyszög alakú négy- 30 zetes összekötőcsap eredeti feladatát, elfardulásimentes kapcsolatot fent kívánja tar­tani. Ugyanakkor azonban véletlen, vagy szán­dékos jellegű, tehát erőhatásra történő építő­elem elfordításnál biztosítani kívánják az ősz- S5 szekötőcsap sértetlenségét. Ismeretesek olyan bevágásokkal ellátott ösz­szekötőcsapokfcal rendelkező építőelemek, ame­lyek ugyancsak más építőelemek hornyával kap­csolhatók. Azonban ezeknél az ismert épí- 40 főelemeknél az összekötőcsapok bevágásai nem a négyzet keresztmetszet átlójának irányában vannak kiképezve, és a bevágások mélysége is eltérően találmányunktól gyakorlatilag azonos az összekötőcsap teljes magasságával. Az ismert 45 építőelemeknél a nem átlós irányú bevágások más célkitűzéssel készültek. A nem átlós irányú és mély bevágású összekötőesapokkal ellátott építőelemek csap-horony kapcsolata, viszonylag kis erő kifejtésével, széthúzással bontható. A 50 széthúzóerő hatására ugyanis a nem átlós és mély bevágások következtében az összekötő­csap két egymással szembe fekvő oldala egy­máshoz közelít és miután mérete elérte a kap­csolóhorony peremének szélességi méretét, a 55 kapcsolóhoronyból kipattan. Ezzel szemben a találmány szerint átlósan elrendezett és csak korlátozott mélységig kialakított bevágással el­látott négyzet keresztmetszetű összekötőcsap nem teszi lehetővé, hogy az a kapcsolt elem 60 hornyából kihúzódjék. A csapnak a horonyból való kihúzását a találmány szerint meggátolja az a korlátozás, hogy az átlós bevágás mélysége csupán a csap homlokfelületétől a csapnak a horonyfalra felfekvő két oldalfelülete kezde- fig 4 téig terjedő szakaszig ér. A bevágás mélységi méretének ilyen betartása mellett lehetetlen és kizárt, hogy az összekötőcsap a másik elem hor­nyából húzóerővel egyszerűen kihúzható legyen. A találmány szerinti építőelemnél az átlós be­vágás következtében az összekötőcsap rugalmas alakváltozási lehetősége annyira megnő, hogy az egymással kapcsolt két építőelem erőszakos elfordítása nem vezet az összekötőcsap törésére. A bevágás mélysége nem csak az alkalmazott műanyag rugalmasságától, hanem a bevágás szélességi méretétől is függ. A gyakorlatban jól bevált az a kialakítás, amelynél a bevágás mélysége a csapnak a ho­rony két oldalfalára felfekvő részéinek egyhar­madáig terjed. Ha a bevágás mélysége ennél lényegesen nagyobb, úgy könnyen fennáll an­nak a veszélye, hogy az összekötőcsap a húzó­erő következtében a szomszédos építőelem hor­nyából kihúzhatóvá válik. Ekkor ugyanis az összekötőcsap horonyban felfekvő felületei any­nyira egymáshoz nyomódhatnak, hogy a csap a horonyból kibukik. A találmányt részletesen kiviteli példán rajz alapján ismertetjük, ahol az ll. ábra egy, a találmány szerinti építőelem oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábrán ábrázolt építőelem össze­kötőcsap felőli felülnézete. Az 1. ábrán ábrázolt kiviteli példán kocka alakú 1 építőelemet mutatunk be, amelynek hosszoldalai az 1 építőelem külső felületétől befelé felbővülő 2 hornyokkal vannak ellátva. Az 1 építőelem 3 hoimlokoldalán 4 összekötő csap van kiképezve. A 4 összekötőcsap az 1 építőelemmel vagy egy anyagból készült, vagy külön anyagból, de az 1 építőelemmel szilárd egységet kópezően van kialakítva. A 4 összekö­tőcsap négyzetkeresztmetszetű (2. ábra). A 4 összekötőcsap az 1 építőelem teste felé össze­hajló 5 felületiekkel van kiképezve és az 1 épí­tőelemen fordított piramisként van elhelyezve. A négyzet keresztmetszetű 4 összekötőcsap 6 homlokfelületén átlósan vezetett 7 bevágás van kialakítva. A 7 bevágás mélysége a ferde 5 felület kezdeti tartományáig terj^ed. A 7 bevágás biztosítja a 8 és 9 sarkoknak egymáshoz való rugalmas közelítését az egymással kapcsolt épí­tőelemek egymáshoz viszonyított elfordulása esetén. A négyzet keresztmetszetű 4 összekötő­csap a 2 horonyban erő kifejtése esetén elfor­dítható. Az ábrákból jól látható, hogy a 7 be­vágással kettévágott 10 és .11 sarkok a bevágás vastagsági méretének megfelelően közelebb ke­rültek egymáshoz. A 7 bevágás kialakításakor ugyanis a 10 és 11 sarkok végei levágásra ke­rültek és ennek következtében a sarkok közötti távolság csökkent. A kisebb távolság, valamint a műanyag rugalmassága miatt a 10 ós 111 sar­kok is erő ellenében elfordíthatók a 2 horony­ban, anélkül, hogy eközben a 4 összekötőcsap megsérülne, vagy eltörne. A találmány nincs a kiviteli példára korlá­tozva. A találmány lényege és elvi kialakítása más alakú, célú és jelleigű építőelemeknél is . 2

Next

/
Thumbnails
Contents