156019. lajstromszámú szabadalom • Lengőtekercses dinamikus mikrofon

156019 3 4 Ismeretes továbbá, hogy az érzékenység fordítva arányos a mikrofon rendszer mechanikai ellenállásával és így akusztikai ellenállásával is. A találmány szerinti mikrofonban kis belső ellenállású akusztikai hálózat van, amit a vékonyabb és így könnyebb membrán, valamint a rugózó peremmel járó nagyobb (mintegy 2—• 4-szeres) érzékenység tesz lehetővé. A rugózó peremmel szemben ugyanis nincsenek merevségi követelmények. Ennék megfelelően a gradiens és koncioid rendszer érzékenysége is arányosan nő, tehát körülbelül 2:—4-szeresére emelkedik. A hatásos felület csökkentésével járó érzékenység csökkenés az ismert mikrofonokhoz viszonyítva jelentéktelen. Ezek érzékenysége átlagosan 1,5. Ezzel szemben a találmány szerinti mikroíon érzékenysége hasonló méretek és minőségi jellemzőik esetén 4, vagyis többszöröse az ismert mikrofonok érzékenységének, A híradás technika más területeihez hasonlóan ez a négyszeres érzékenység többlet minőségi jellemzők javítására fordítható. így például növelhető az átviteli sáv szélessége, csökkenthetők a méretek és a nyomásbelépő távolság, utóbbi révén pedig fokozható az irányítottság, és mindez anélkül, hogy az érzékenység csökkenne. Az eddigi megoldások a rugózó perem és a dóm hátulsó oldalához csatlakozó terek közti nyomáskülönbséget igyekeztek megszüntetni. A találmány ezzel szemben a rugózó perem elülső és hátulsó oldalához csatlakozó terek nyomáskülönbségét szünteti meg. A találmány olyan lengőtekercses dinamikus mikrofon, amelynek mágnesköre, légrése és a légrésbe nyúló lengőtekercse van, a lengőtekercs pedig a mikrofon membránját két részre, nevezetesen a lengőtekercsen belül fekvő dóimra és a lengőtekercsen kívül levő rugózó peremre osztja. A találmány abban van, hogy a rugózó perem mellső és hátsó oldalához csatlakozó két tér egymással legalább egy nyíláson keresztül van csatolva, a nyílás pedig a két tér között olyan eredő akusztikai impedanciát képvisel, amelynek abszolút értéke legföljebb akkora, mint a lengőtekercsen belül eső dómhoz kétoldalról csatlakozó akusztikai hálózat belső impedanciájának abszolút értéke. A találmány szerinti mikrofon megvalósítható a rugózó perem elülső és hátulsó oldalához csatlakozó két teret elválasztó bármely alkatrész áttörésével. így az egyik lehetséges kiviteli alak a két tér közötti csatolást, például a membránt rögzítő gyűrű radiális kinyitásaival, egy másik pedig a rugózó perem áttörésével valósítja meg. A találmány egyik előnye abban van, hogy kis szerkezeti ráfordítással jól reprodukálható egyenletesebb magasfrekvenciás átvitelt eredményez, még a szokásosnál vékonyabb membránanyag alkalmazása mellett is. Ezt a találmány azzal éri el, hogy a rugózó peremre nem hat nyomáskülönbség, mivel elülső és hátulsó oldalához csatlakozó terek olyan szorosan vannak egymáshoz csatolva, hogy azok gyakorlatilag azonos nyomásúakká válnak. Ennek következményeként a rugózó perem megszűnik nyomásérzékelő elemként működni, s csak mint rugó vesz részt az akusztikai működésben. Nyomásérzékelő elemként csak a dóm szolgál, mely tagolatlan felület lévén, sokkal inkább merevebb, mint az eddigi megoldásokban működő teljes membránf elület, Ugyanakkor a membrán merevsége is kevésbé van igénybe véve, mert nem kell a két részre ható két különböző erőt összegezni, és az eredő hatást továbbítania a lengőtekercshez. A magasfrekvenciás átvitel így egyenletesebbé válik. További előny az, hogy a kisebb igénybevétel vékonyabb membránanyag alkalmazását teszi lehetővé, mely a mikrofon paramétereinek további előnyös változását okozza. így például: nagyobb érzékenység, szélesebb átviteli sáv. A dóm és a rugózó perem fentebb említett differenciáltabb működése miatt kisebbek a velük szemben támasztott követelmények, és ezért akár a dóm, akár a rugózó perem szempontjából lényegesen tágabbak az anyag megválasztásának és a szerkezet kialakításának lehetőségei. A találmány a mélyfrekvenciá'kon is előnyös hatású, mert a rugózó perem hátulsó oldalához csatlakozó tér a találmány szerinti csatoló réseken keresztül nyitottá válik, így nem működik rugóiként, s ezáltal nem emelkedik meg a membrán rezonanciája és vele az átviteli sáv alsó határa sem. A találmány szerinti megoldás azt is eredményezi, hogy a dóm elülső és hátulsó oldalához csatlakozó terek csatolásba kerülnek egymással, a lengőtekercs és a vasmag közti gyűrű alakú rés, valamint a mágnesköri fedőlap és a lengőtekercs közti gyűrű alakú réseken keresztül. A két gyűrű alakú keskeny rés eredő akusztikai impedanciája a villamos-helyettesítő képben a membrán akusztikai impedanciájával párhuzamosan kapcsolódik. Ezt az impedanciát a továbbiakban sönt impedanciának nevezzük. Ha a sönt impedancia abszolút értéke nagyobb a membrán akusztikái impedanciájának abszolút értékénél, az átviteli jellemzőket gyakorlatilag nem befolyásolja. Ha összemérhető, vagy kisebb annál — a későbbi villamos helyettesítő képek alapján belátható — érzékenységcsökkenést, és a mély és a közepes frekvenciákon lineáris torzítást okoz azzal, hogy frekveneiafüggőensöntől. Ez az eset sokszor fennáll és az így létrejövő lineáris torzítás elrontja a frekvencia menetet, úgy hogy a mikrofon használhatatlanná válik. Ennek a súlyos problémának, nevezetesen a lineáris torzításnak kiküszöbölésére illetőleg lehető csökkentéséire született az alábbi két megoldás. Az egyik a sönt impedancia abszolút értékét növeli meg azzal, hogy olyan hordozó testre helyezi a lengőtekercset, mely hordozó test legalább egyik irányban túlnyúlik a lengőtekercsen. Ugyanakkor a légrés a mágnestérre merőleges irányban van hosszabbítva — célszerűié 15 20 25 £0 35 40 45 50 55 60 2