156015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőre lágyuló műanyagok felületeinek színnyomására és jelölésére
3 biztonságos ipari alkalmazása nem megoldott probléma, (Plasztiicseszkije Masszü l!9@2. 7. sz. 37—40. old.) A műanyagnyomás utáni kezelése többnyire hőkezelésből áll. Természetesen csak a megtöltött és a lezárt tartályok szignálása jöhet számításba, részben a fenti egészségügyi okok miatt, részben pedig azért, mert a kezelési műveletek után természetszerűleg mosni, szárítani, sterílezni kell a tubust, fiolát, ampullát, stb. ez pedig a felület-előkészítés hatását lerontja. A töltött tartályok felületének kezelésére eleve csak a fenti elektromos felületkezelő eljárások jönnek számításba. A többi szóba jöhető eljárás sem alkalmazható azonban általánosan, csak kevésbé érzékeny anyagokra. Vannak olyan nyomtató eljárások, melyeik szerint pl. a nyomtatandó felületet előmelegítik és a meleg felületbe hidegen nyomtatják bele az ábrát. (The American Pressmann 1960. 7. sz. 33—36. old., American Ink Maker 1957. 10. sz. 47—49. old.) A nyomtatandó felületet (filmet, vagy fóliát) az illető műanyag olvadási tartománya alatti hőmérsékletre kell előmelegíteni. Vannak olyan eljárások is, melyek a tubus fiola, stb. kialakításánál még a fuvatószerszámon belül nyomtatnak. (Plastics Technolgy 1966. 8. sz. 138—140.) A frissen kialakult polietálénfedület ugyanis könynyen nyomtatható. A nyomtatást offset, vagy közvetlen nyomtatással végzik el a fuvatószerszámon lévő anyagra. A Bettenfeld-féle eljárás szerint a szerszám belső falára nyomtatnak offset-eljárással. Az Alpine-eljárás száraz porfestékből sajtolt nyomólemezzel működik, a White-eljárás során pedig miniatűr szitanyomó berendezést helyeznek a fuvatószerszámba. A cimkés eljárásnál szokásos nyomdai úton műanyagfólia, vagy szövethordozóra viszik a szöveget, s ezt a címkét helyezik be a fuvatószerszámba. Fuvatás után a címke leválasztható. A közölt eljárások közös hátránya, hogy csak töltetlen csomagolóanyagok jelölésére és nyomására alkalmasak. A cimkés eljárás a címke szükséglet és cimke eltávolítás miatt nehézkes. A közvetlen vagy offset nyomással dolgozó eljárásoknál különleges fuvatószerszámokra van szükség a képméret pedig korlátozott, mivel a fuvatószerszámnak csak egy részét lehet a nyomtató berendezéssel helyettesíteni. A Bettenfeld^eljárás csak sík felülettel rendelkező tubusok, fiolák, ampullák, stb. nyomására alkalmas. A találmány szerinti eljárás alapgondolata az, hogy a hőrelágyuló műanyagok lágyulás pontjuk felett magukhoz hasonló, vagy azonos anyagokkal történő rövid ideig tartó érintkezésnél ezen anyagok felületét vékony rétegben megolvasztani képesek, s így velük tökéletesen elegyedni tudnak. Ezt az elvet felhasználva úgy járunk el, hogy a nyomtatandó vagy színezendő hőrelágyuló műanyag lágyulás pontjához közel álló műanyag, vagy műanyagok porát és a pigment anyagot, esetleg nedvesítő-4 szert és adalékanyagot igen alaposan összekeverünk a keveréket hőrelágyuló műanyag lágyuláspontja fölé hevítjük, a nyomtatási eljárás segítségével a nyomtatandó hőre lágyuló mű-8 anyag felületére visszük fel. Így el nem távo^ lítható, hő- és mechanikai, valamint kémiai behatásoknak rendkívül ellenálló réteget kapunk. Az így kapott műanyagréteg az alkalmazott nyomtatási eljárástól és a használt színező!0 keverék összetételétől függően — különböző vastagságú és színű lesz. Az alábiakban ismertetjük az eljárás kivitelezését: Az eljáráshoz szükséges színezék összeállítá-15 sánál a nyomtatandó csomagolóanyag anyagával azonos, vagy hasonló porból indulunk ki. Ezt a műanyagport valamilyen ismert módon megőröljük, úgy, hogy a szemcseméret maximálisan 50—100 mikron legyen. Az így kapott 20 műanyagporból továbbá a festékanyagból és esetleg az adalékanyagból, valamint a nedvesítő szerből diszperziót állítunk elő. Festőanyagként minden olyan színezék alkalmazható, melyet az adott műanyag színezé-25 sere használnak, alkalmazhatók továbbá az 4 olyan színezékek, melyek a műanyag lágyuláspontja fölé történő rövid ideig tartó felmelegítést jól elviselik. Ezeknek a követelményeknek jól megfelelnek többek között a szervetlen ala-30 pú festékek (kiadmiumsárga, oxidvörös) valamint a ftalocianin származékok. Adalékanyagként viaszokat, gyantákat, sűrítőket adhatunk a festék konzisztenciájának megjavítására. Alkalmazható méhviasz, mon-35 tánviasz, polivinilalkohol, stb. Nedvesítőszenként alkalmazhatunk szerves oldószereket, de használhatunk vizet is. Szerves oldószerként például toluol benzol, széntetraklorid alkalmazható. *0 A célszerűen összeállított festéket ^bármely olyan nyomtatható berendezésben felhasználhatjuk, mely 120—160 C°-ra felmelegíthető klisével van ellátva. Klisé alatt ebben az esetben a berendezésnek közvetlenül a műanyag-45 gal érintkező részét értjük. Így pl. megfelelőek a gyógyszeriparban alkalmazott szokásos ampulla-szignáló berendezések, ha a berendezés fent említett részét megfelelően módosítjuk. 50 Példa festék készítésére: 1. Szinterezésre használatos kisnyomású polietilénport golyósmaiamban őriünk 4 óra hoszszat. A kapott port 2500 lyük/cm2 -es műanyag-55 szitán átszitáljuk, majd 32 rész ilyen port öszszelkeverünk 8 rész megfelelő szerves színezékkel. A homogén keveréket 60 rész méhviasszal telítettük. Híg paszta konzisztenciájú festéket kapunk. 60 2. Az előbbiek szerint kapott polietilénporból 32 részt összekeverünk 5 rész megfelelő szerves színezékkel. Majd a homogén elegyet hasonlóképpen telített 63 súlyrész toluolhoz ad-65 juk. Híg konzisztenciájú pasztát kapunk. ?,
