156014. lajstromszámú szabadalom • Rovarirtószer
156014 Htjuk elő a VI általános képletű foszforamidátokat is, melyeiknek képletében az egyes szubsz-6 tituensek jelentését, valamint olvadáspontjukat az alábbi táblázatban adjuk meg. A vegyület Rí R2 R3 Olvadáspont sorszáma 2 CH3 H H 3 OH3 H C2H5 86—188 C° (hezán) 4 CH3 H CsH^n); 50—Ö1 C° (hexán) 5 CH3 H C3 H 7 i(izo) 1O0—löl C° -(hexán) 6 CH3 H C4 H 9 .(n) olaj ' 7 OH, H C4H9 66—68 C° (ciklohexánhexán) 8 CH3 H QH3 i O i C2'H4 olaj 9 CH3 OH3 GH3 Si5 ; 5l6 C° '(metanol) 10 iCH3 !QH2 —CH—CH2 OH2 =CH—€H 2 olaj 11 C2 H 5 H CH3 87—90 C° i(hexán) 2. példa: A) 289 g 2,!5Hdikliór-4-, jódíenolt 0,05 g vízmentes magnéziumklori'ddal és 960 g foszfortrikloriddal együtt visszafolyató hűtő alatt forrásig melegítünk, és mindaddig forralunk, amíg a klór hidrogén-fejlődés be nem fejeződik. A foszfortriklorid feleslegét rendes nyomáson ledesztilláljuk. Ezután szobahőmérsékleten 32 g kenet adunk a reakcióelegybez, majd az elegyet 30 percen át 150'—.170 C°-on melegítjük. Ezt követően a hőmérsékletet lassan 260 C°-j ra növeljük. Lehűlés után a folyékony részt a gyantáról leöntjüfc és erős vákuumban ledesztilláljuk. Ily módon 24:5 g 0-(2,5-diklór-4-jódfenilj-tiodiklóirfoszfátot kapunk, amely 163— 170 C°-on forr 0,2 Hg mm nyomáson. B) Az A) szerint kapott dikloridból 2111 g-ot 2150 ml metilénkloridha helyezünk, majd hozzácsepegtetünk 20 C°-on 32 g metanolt. Ezután az oldatot 16 órán át forraljuk. Az oldószert és az illékony komponenseket vákuumban lehajtjuk. Maradékként 194 g sárga olajat kapunk, amely 0-metil-0-'(2,5^diklói r-.4-jód.-l fenil)-tiokló , rfoszfátból áll. C) A B) szerint kapott monokloridból 41,8 g-ot 150 ml metilénkloridhoz adunk, majd 30 perc alatt szobahőmérsékleten hozzácsepegtetünk 6J2 g metilamint tartalmazó 10%-os éteres oldatot. A reakcióelegyet egy órán át keverjük 25 C°-on, a metilamin-lhidírokloridot vízzel kimossuk, a metilénkloridos oldatot telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, majd nátriumszulfát fölött szárítjuk. Az oldószert vákuumban lehajtjuk. Ilyen módon maradékként OHmetil-0-(2.,i5-diklór-4-jódfeml)-tiofoszforsav-iN-metilamidot kapunk, amely ciklohexánból átkristályosítva 8.1—83 C°-on olvad. (12-es számú vegyület.) A 2. példában leírthoz hasonló módon állíthatjuk elő a VII általános képletű f oszforamidátokat is, amelyeknek képletében az egyes szubsztituensek jelentését, valamint olvadáspontjukat az alábbi táblázatiban adjuk meg. A vegyület Rí R9 R3 sorszama !13 OH3 H GjHg 14 CH3 H C3 H 7 (n) 15 CH3 H C3 H T (izo) 16 OH3 H C4 H 9 (n) Olvadáspont 3. példa: A) 374 g 4-bróm-2,5-diklórfenolt 20—28 C°on lassan hozzáadunk 765 ml foszforoxidklorid és 1212 g piridin elegyéhez. Az elegyet éjjelen át keverjük, majd leszívatjuk. A foszforoxidklorid-felesleget ledesztilláljuk (végül vákuumban), és a visszamaradó anyagot erős vákuumban desztilláljuk. Ilyen módon 3013 g 4-bróim-2,5-diklórf enilJf oszf orsavdikloridot kapunk, 128—13i5 C°/0,il5 Hg mm forrásponttal. 60—61 C° (metanol) 56—i57 C° (ciklohexán) 83—84 C° (metanol) olaj B) az A) szerinti módon előállított dikloridból 35,;9 g-ot oldunk 200 ml széntetrakloridban, majd 20—25 C°-on 115 perc alatt hozzáadunk 30 ml széntetrakloridban oldott 4 g metanolt. Az oldatot 30 percen át 25 C°-on keverjük, majd nitrogént fúvatunk át az oldaton, a sósav eltávolítása céljából. Az így kapott termékhez 8,4 g metilamin éteres oldatát csepegtetjük, és közben ügyelünk arra, hogy a hőmérséklet ne emelkedjen 30 C° fölé. Az amidálási terméket vízzel mossuk a metilaminhidiroklorid eltávoli-1
