155991. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzolszulfonilkarbamidok előállítására

5 ben egyik vagy másik felsorolt eljárás a leírt általános képlet szerinti vegyületek előállítá­sára nem alkalmas, vagy a folyamat közben a molekulában levő egyes aktív csoportokat vé­deni szükséges. A viszonylag ritkán előforduló 5 ilyen esetekben különösebb problémát nem je­lent az, hogy a felsorolt szintézislehetőségek közül mindig a célnak megfelelőket válasszuk ki és azt eredményesen alkalmazzuk. A benzolszullfonil-izocianátok helyett a ben- 10 zolszulfonilizociainátoknak savamidekkel, mint kaprolaktámmal vagy butirolaktámimal, továb­bá gyengén bázisos aminokkal, mint karbazo­lokkal képzett reakciótermékét is felihasznál­hatjuk kiindulóanyagiként. 15 Az említett benzolszulfonil^karbaminsavész­terek, illetve -tiolkairbaiminsavészterek alkohol komponense egy növidszénláncú alkilgyöiköt vagy fenilgyököt tartalmazhat. Ugyanez érvé­nyes az R^csoporttal szubsztituált karfoaimin- 20 savésztereknél, illetve a megfelelő tiolkarb­aminsavésztereknél. A karfoaminsavhalogenidként elsősorban a kloridlszármazékokat használjuk. A találmány szerinti eljárásban felhasználható 25 benzolszulfonilkairbamidok közül a szulfonil­-csoporttal ellentétes helyzetben álló karbamid*­molekula helyettesítetlen, egyszeresen vagy in­kább kétszeresen szubsztituálva lehet. Mivel ezek a szubsztituensek az aminokkal történő í.0 reakcióknál leihasadnák, így jellegük széles ha­tárok között változtatható. Az alkil-, aril-, acil­vagy heterociklusos csoportokkal helyettesített benzolszulfoniikairbamidokon kívül oly bisz­-(benzolszulfonil)-karbamidok is felhasználha- 35 tóik, amelyek adott esetben valamelyik nitro­génatomon egy további szuibsztituenst, pl. metil­csoportot tartalmaznak. Az ilyen típusú bisz­-(benzolszulffo:nil)4karbami,do i k vagy az N-foenzol­szulífonil-N'Hacilkarbamidok is egy RWH2 álta- 40 lános képletű aminokkal reagáltathatok, majd az előállított sókat emelt hőmérsékleten, fő­ként 100 C° fölött hevítjük. Az egyik eljárásváltozat szerint valamely R1 —JXTH^CO—NH 2 általános képletű vagy oly 45 ka:rbamidszá;rmazékokból indulunk ki, amelyek a szabad nitrogénatoimon egy vagy inkább két szubsztituenssel helyettesítettek. Ezeket a ki­indulóanyagokat valamely X—OO—N—Y— ál­| 50 R talános képletű csoporttal helyettesített benzol­szulfonamidokkal reagáltatjuk. Ilyen kiinduló­anyagként például az N-nitrogénatomon R' szub­sztituenssel helyettesített, N'-iacetil- vagy N'- 55 -nitro-karbamidok, ill. N',N'-difenilkairbamidok felelnek meg, ahol mindkét fen'ilgyök helyette­sítve is lehet, valamint közvetlenül vagy vala­mely —<CH2—, —NH—, —O— vagy —S— híd­tagon keresztül kapcsolóidik egymásihoz. Ilyen 60 típusú kiindulóanyagok lehetnek még az N'­-«metil-tN'-lferal- vagy N',iN'-dieikloihexil-karbami­dok és a megfelelően (helyettesített karbamoil­-imidiazolok vagy -triazolok, végül pedig az R^NH—'CO—NH—R1 képletű karbamidok is. 65 6 A kiindulóanyagként megnevezett benzolszul­fonil^paraibánsavak-izokairbamidéterek, -izotio­karb a midét erek, -izokarbamidészterek vagy ha­logénhangyasavaimidinek hidrolízise célszerűen lúgos közegben folytatható le. Az izokarbarnid­éterek és izokarfoaimidészterek azonban savas közegben is jó eredménnyel hidrolizállhatók. . A megfelelően szubsztituált benzolszulfonil­-tiokaíbamidokban a kénatom oxigénatomimal való kicserélését ismert módon, pl. oxidok vagy nehézfémsók, vagy oxidálószerek, mint hidro­génperoxid, nátriumperoxid vagy salétromossav segítségével végezzük. A tiokarbamid foszgénes vagy foszfoirpenta­kloridos kezeléssel is mentesíthető a kéntől. A közbenső reakcióiszakaszban kapott klórhan­gyasavaimidineket, illetve -karbodiimideket meg­felelő műveletekkel, mint elszappanosítással vagy vízaddícióval a megfelelő benzolszulfonil­karlbamidokká átalakíthatjuk, A molekulában egy telítetlen kötést tartalma­zó megfelelően szubsztituált benzolszulfonil­karbamidok, mint pl. az alábbi általános kép­letű vegyületek X—CO—NR—CH=CH—tfenilén—SQ 2—NH— —OO—NH—Rí hidrogénezését például molekuláris hidrogénnel valamely ismert hidrogénezőikatalizátor jelenlé­tében végezzük, és így a kiindulóanyagot a találmány szerinti benzolszullfonilkarbamidok­ká átalakítjuk. Az aminoalkilbenzolszulfonil-karbamidök aei­lezése egy lépésben, pl. a megfelelően helyette­sített savihalogeniddel történő reakcióval történ­het, az acilezést azonban több lépésben is le­folytathatjuk. A fokozatos acilezés számos le­hetősége közül itt csak az aminoalkilbenzol­szulifonil-karbamidoknak a 2^metoxibenzoilklo­riddal végbemenő reakcióját és a benzamido­-csoport benzolgyűrűjébe a halogénatomok utó­lagos bevezetését említjük meg. A megfelelően helyettesített tioamidoalkil­-benzolszulífonilkarbaimidok vagy tiokarbamidok kénatomjait úgy cserélhetjük ki oxigénatomok­ra, hogy a kiindulóanyagot pl. oxidálószer ékkel, mint hidrogénperoxiddal, nátriumperoxiddal vagy valamely más peroxid-vegyülettel kezel­jük. A tioamidoalkil-lbeínzolszulfonilka^bamidiok he­lyett kiindulóanyagként a megfelelő tioamidö­alkil-benzolszulifonil-izotiökar'bamidéterek, -izo­karbamidéterek, illetve -észterek, -parabánsavak vagy -halogénhangyasavamiidinek is felhasznál­hatók, amelyeket oxidálószerefckel savanyú vagy lúgos miliőiben a szulfoinilkarbamid-'csoportnak amidoalkilíbenzolszulfonilkarbamid-csopoirttá tör­ténő egyidejű hidrolízissel való felszabadítása köziben kénmentesítünk.. Hasonlóképpen a tioamidoalkil-benzolszulfo­nil-tiokarbámidok helyett az alábbi általános képletű 3

Next

/
Thumbnails
Contents