155933. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fénycsőbevonatok készítésére
3 155933 4 lámhossza kb. 0,8—0,4 /im) anyag előállítása nagyon költséges és kezelése sem egyszerű. A szakemberek számára ezért is meglepő az a találmányi felismerésünk, hogy a kritikus 5 fim alatti őrleményből, amennyiben e rész szemcsenagyságánák maximuma 2 /tm alá esik, elég max. 8% mennyiség bekeverése az 5 /tm-nél nagyobb szemcsenagyságú fényparhoz és kellő mértékű tapadást lehet biztosítani. A tapadás a fajlagos felület függvénye, s ez a részecskeméret csökkenésével hatványozottan nő; e részecskék hiányában tehát a fénycsőbevonatok tapadása jelentősen csökken. Ezért a fénycsőbevonatokban a fénycsövek öszszeépítése, szállítása és felhasználása során meghibásodások léphetnek fel. Ennek elkerülésére az ilyen szemcseméret-eloszlású fényporból készült fénycsőbevonatok tapadását növelni kell. A tapadás növelésére több módszer ismeretes, így pl. az NSZK 1085 966, a BP 838 867, stb. szabadalmi leírások, amelyeik a tapadás növelésére a fényporhoz finomszemcséjű báriumtetrafoszfátot kevernek, a DBP 1 177 269 szabadalom, mely a tapadás növelésére finomszemcséjű SÍO2, ill. TÍO2 őrleményt tartalmaz, valamint az NSZK 869 815, az NSZK 871 036, az NSZK 862 892, az NSZK 999 168, stb. szabadalmak, melyek a tapadás növelésére organikus szilicium-vegyületekből készített előbevonatot alkalmaznak. Ezen — és más fel nem sorolt — irodalmi adatok szerint igen sokféle anyaggal folytak kísérletek a tapadás növelésére, legtöbbjében közös jellemzőként a fényportól merőben eltérő vegyi összetételű adalékanyag alkalmazását nevezhetjük meg. Hangsúlyozzuk, hogy az ismertetett eljárások hátrányosak, nemcsak azért, mert finomra őrölt idegen anyagot használnak, hanem mert — ha szemcseválogatással nyerik a megfelelő szemcseméret-eloszlású fényport — az anyag kb. 30%-a a szemcseválogatásnál elvész. Törekvésünk arra irányult, hogy — többek között — az ismertetett eljárások ezen hátrányait megszüntessük. Kísérleteink folyamán azt találtuk, hogy az ismert eljárásokhoz képest — tapadásnövelő hatás, üzemszerű felhasználás és gazdaságosság szempontjából — lényegesen kedvezőbb és egyértelműbb eredmény érhető el akkor, ha a szemcseválogatás során a fényporból leválasztott finomfirakció kis hányadát visszakeverjük a szemcseválogatott fényporhoz. A kisebb méretű — 2 /«n-es — fénypor visszakeverésére több egyaránt megfelelő foganatosítás! módot találtunk. Az egyik lehetőség a saját anyag, pl. hidsrociklonnal kiválasztott részéből adódik. Egy másik megoldás az, ha az alapanyag-őrlést addig folytatjuk, míg a teljes anyagmennyiség 2 /mi nagyságrendűre őrlődik. Ismét más lehetőség, ha aktivátort nem tartalmazó alapanyagot őrlünk meg a megfelelő szemcsenagyságra — 2 /tm-re — és ebből visszakeverünk. Az így kapott fénypor szemcseméret-megoszlása abban különbözik a természetes őrlési függvényektől,, hogy az optimális optikai tulajdonságokat biztosító, kb. 8—12 /rni-nél mutatkozó 5 maximum mellett, a 0—H2 pxa közötti tartományban kisebb maximumon halad át. Tehát az összekevert fénypornak szemcse-eloszlásában két maximumot találunk, az egyik a 2__ jüan alatti, a másik a 5 /ím feletti tartományban van. 10 Ilyen kis mennyiségeknél a kis szemcsék hatásfoikrontó' szerepe nem. érvényesül, de a fényporréteg tapadóképessége ugrásszerűen megnövekedik. Kísérleteinkben a visszakevert finomfrakció tapadásnövelés szempontjából ak-15 tív, 2 ,um átmérőnél kisebb részecskéket kb. 60%-ban tartalmazott; ezért kb. olyan, arányban kevertük a szemieseválogatott fényporhoz, hogy az a 2 /un átmérőnél kisebb részecskéket illetően max. 8%-ot jelentsen. Ez a mennyiség csak 20 tapadásnöveléts szempontjából jelentős, optikai szempontból — sem fényáteresztőiképesség, sem optikai egyenletesség szempontjából — nem okoz a réteg tulajdonságaiban kedvező, ill. előnytelen változást. 25 Ugyancsak jó eredményt kapunk akkor is, ha a fénypor előállítása során az alapanyagok szemcseméret-eloszlását, ill. a fénypor izzítási körülményeit úgy választottuk meg, hogy a kész 30 fénypor szemesemérete 5—20 /ím között legyen, s az így nyert fényporhoz kevertük hozzá saját, finomszemcsés őrleményét (0—2 /ím), a megadott 2—8%-os értékben. 35 Találmányi gondolatunk tehát az, hogy ellentétben az eddig ismert eljárásokkal, minden idegen anyag hozzáadása nélkül meg tudtuk növelni a fényporréteg tapadását a hatásfok csökkenése nélkül azáltal, hogy a fényporral 40 azonos minőségű és kristálysitruktúrája, de aktivátoros, vagy aktivátorokat nem tartalmazó*, vagyis az ultraibolya sugárzást nem abszorbeáló kismennyiségű, 2 /xm-nél kisebb szemcseméretű adialékanyagot kevertünk hozzá. 45 Egyaránt jó tapadási tulajdonságot érünk el, ha a fénypor 5 /an-nél nagyobb szemcséjű részéhez a hozzákevert-megközelítően 2 fim-es részt tetszés szerinti arányban összekevert akti-50 vátoros és aktivá torokat nem tartalmazó, megőrölt fénypor részéből állott. Amennyiben kizárólag aktivátorokat nem tartalmazó finomadalékot alkalmaztunk, a tapadásnövelő hatás mellett biztosítva van az is, hogy az ultraibolya 55 sugárzás a jó hatásfokú, nagy szemcséken abszorbeálod jék, és így használat közben fénycsökkenést okozó fotolízis kizárólag a kis fajlagos felületű nagy szemcsékre korlátozódjók. Még jobban csökkenthető a fotolízis azáltal, hogy 60 a finomszemcsés fényporadalókot előzetesen 600 C°~on 2 órán keresztül kiizzítjuk. Találmányunk lényegének jobb megvilágítása céljából két üzemi — kivitelezési példát ismer-65 tétünk. 1
