155921. lajstromszámú szabadalom • Berendezés altalaj öntözésére
3 155921 4 ban és a talaj átnedvesítésében ugyanazok a hiányosságok jelentkeznek, amelyeket már előbb említettünk. Ugyancsak a talajból kialakított gödrök rendszerét javasolja, pl. fák talajának öntözéséhez 5 egy további megoldás, amelyek az említett szivárgási hibák folytán, a munkaigényessége miatt, ill. a inem önműködő és nem szabályozható vízadagolása következtében nagyobb területeken nem alkalmazható. A talajfelszínhez közeli elhelyezés a talajművelő gépek használatát kizárja. Van továbbá olyan altalaj öntözési rendszer is, amely a szivárogtatást vízáteresztő falú csővezetékrészekre bízza, önműködő vízadagolás és szabályozás nélkül; a kézi szabályozást pedig a csővezetékrendszerben alkalmazott, a vízáramlás irányában, ill. azzal ellentétesen elhajlított rugalmas falú csövekkel igyekszik végrehajtani. Ezek különböző nagyságú szögbe hajlítása még a csöveknek a talajbahelyezése előtt ezt a célt van hivatva szolgálni. Ez a művelet nagy ügyességet és sok munkát kíván, a gyakorlatban azonban számbavehető hasznos eredménye nem mutatkozott. A szivárogtatáshoz a csővezeték egy részét vízáteresztőfalazattal képezték ki. Ez azonban a gyakorlatban a sok egymással sorbakapcsolt és ennek következtében jelentékeny nyomásesökkenést okozó • cső következtében sem a szivárogtatás állandóságát, szabályozhatóságát, sem a dugulás elleni védelmet nem szolgálta; a szerelés munkaigényes és bizonytalan eredményű volt, végül pedig a talaj egyenlőtlenül nedvesedett át. A vázolt hátrányokat van hivatva kiküszöbölni a találmányunk tárgya szerinti megoldás. Találmányunk f eladata olyan rends zer létrehozása, a mely lehetővé teszi a korlátlan nagyr ságú öintözendő t erület ne!k~~kisebb részegysé gekre bontását, az zal a céllal, hogy ezeket ~iT 'részegységeket egy"enké nt~ei egyenlete sennedvesítse m eg a kívánt mértékig. Az egyes részegységek nedvesítését nem befolyásolja a helyének a becsatlakozás helyétől mért távolsága, sem pedig a csőhálózat lefektetési viszonyai (hajlásszög, ívsugár stb.). A találmányunk tárgya szerinti eljárás ezt úgy teszi lehetővé, hogy a tetszőleges hosszúságú csőhálózatot vizet nem áteresztő falú csővezetékből alkotja és annak egyes helyein áteresztő falú szivárogtató egységéket iktat be, amelyekben a vízszintet és ezzel a nyomást is külön önműködő szabályozó szervvel tartja a megkívánt értéken. Mind a szivárogtató szervek egymástól való távolsága, mind a szabályozó szerv beállítása a talaj kötöttségének megfelelően választható meg, anélkül, hogy ez a csővezeték átmérőjének a gazdaságosság határán túlmenő növelését vonná maga után. Találmányunk tárgya szerinti szerkezet egyik előnyös kiviteli alakjában az elosztó csővezetékbe szivárogtató egységként részben vízáteresztő fallal előállított „fazekat" iktat be. Ha a beáramló víz szintje az edényben valamely meghatározott nagasságot elért, a további vízadagolás mindaddig szünetel, amíg a vízszint az elszivárgás következtében valamely megszabott alsó határ alá kerül. Ez alatt az elosztó-5 vezetékben, a víz zavartalanul továbbáramlik a többi, ugyanazon a szálon levő szivárogtató „fazék" felé, ahol ugyanez a körfolyamat játszódik le, A találmányunk tárgya szerinti egyik megoldásban a szabályozó szerv az önmagában ismert és késleltetőberendezéssel is ellátható úszós vízszintszabályozó. Találmányunk könnyebb megértése céljából, annak példaképpeni kiviteli alakját a rajzokra való hivatkozással részletesen leírjuk az alábbiakban. Az 1. ábra az altalajöntöző szerkezet egy részének a felülnézete, a 2. ábra a szivárogtató „fazék" részleges függőleges metszete a nem metszett úszóval, a 3. ábra az úszónak az előzőben mutatott alakjából eltérő kivitel részleges, függőleges metszete. Az 1 fővezeték a nyomás alatti öntözővizet az öntözendő terület talajában elhelyezett 2 elosztóvezetékhez szállítja, amelyből az az 5 csőelágazáson keresztül a 3 szivárogtató „fazékba" jut, az 5 csőleágazás és a 8 rugalmas zárógyűrű között esetenként fennálló hézagon keresztül, akkor ugyanis, ha a viszonylag alacsony vízszint miatt a 6 úszó az alsó helyzeteinek egyikében van. Az így a 3 szivárogtató „fazék"-ba jutott víz, mivel a beáramlás mértéke az elszivárgáséhoz viszonyítva nagyobb, felemeli a 6 úszót, amely a felső részen levő 8 rugalmas zárógyűrűnek a 2 csőleágazás nyílásaihoz való közelítésével ill. arra szorításával a víz beáramlását csökkenti vagy megszünteti, ami alatt a 3 szivárogtató fazék falának egy részén elhelyezett 10 vízáteresztő falon át a víz elszivárog, mire szintje csökken, mindaddig, amíg a 8 rugalmas zárógyűrű újból szabaddá teszi, — a 6 úszó süllyedése révén — az 5 csőleágazás nyílását és az egész körfolyamat újból kezdetét veszi. Ily módon minden 3 szivárogtató fazék vízellátását a többitől függetlenül kapja. Az ebből nyert víznek az elszivárogtatásával a körülötte levő talajt átnedvesíti. A 3 szivárogtató fazókoknak a 2 elosztóvezetéken való elhelyezése sűrűségét — a talaj kötöttségének megfelelően — állapíthatjuk meg. A 6 úszónak a megfelelő üzemi helyzetben való tartását célozza a 9 úszókosár, amelynek az elosztóvezetéken felerősített alakját a 3. ábnán az 5 csőleágazás csonkján felerősített változatát pedig a 3. ábrán láthatjuk. A találmányunk tárgya szerinti, az előzőekben leírt szerkezet lehetővé teszi — a megfelelő beállítás után — az altalaj öntözés automatikus elvégzését, felügyelő, kezelő, szabályozószemélyzet jelenléte nélkül. A kellő mélységben elhelyezett elosztócsővezeték nemcsak a talajnak a mélyművelését teszi lehetővé, hanem feleslegessé válik a vezetékek téli víztelenítése is. Ennek következtében megvalósítható a ter-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
