155880. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív polipeptidek és intermedierek szintézisére
3 155880 4 vábbá, hogy az utóbbi hatás már olyan kis tagszámú kortikotropin-fragmensnél jelentkezik, ahol az adrenokortikotrop-aktivitás még nem, vagy csak alig ismerhető fel. Megállapítható volt, hogy a minimális aktivitás hordozója az N-terminustól számított 13 aminosavból álló szekvencia, s a biológiai aktivitás a szekvencia meghosszabbításával növekszik. Jelen találmány célja olyan eljárás megalkotása, amely e különböző tagszámú, biológiailag aktív kortikotropin^fragmensek egyszerű és általánosan felhasználható, az eddig ismerteknél előnyösabb előállítását teszi lehetővé. A találmány alapja az a felismerés, hogy a különböző lánchosszúságú biológiailag aktív kortikotropin-fragmensek egységes elv szerint igen előnyösen építhetők fel a polipeptid N-terminusától számított 14 aminosavat tartalmazó tetradekapeptidrészből, minthogy ez a rész már magábáfoglalja az említett minimális aktivitást hordozó 1—13 szekvenciát (a kortikotropin aktív centrumát), s minthogy e rész C-terminális aminosava szerencsésen glicin, ami biztosítja, hogy az 1—14 fragmenssel tetszőleges nagyságú és szekvenciájú polipeptidek önmagukban ismert módszerek segítségével, racemizáció-mentesen acilezhetők legyenek. A találmány szerinti eljárás kulcsvegyületét képező tetradekapeptid új, az irodalomban eddig le nem írt vegyület. A találmány szerinti módon előállítható kortikotropin fragmensek szerkezeti felépítését a Ser-Tyr-Ser-Met-Glu-His-Phe-Arg-Try-Gly-Lys-Pro-Val-Gly-Q (II) általános képlet fejezi ki, amely különböző, az 1—'14 szekvenciában egymással megegyező peptideket jelölhet, a Q alábbi jelentéseinek megfelelően : a) Q = OH vagy NH2 , 1—14 tetradekapeptid vagy -amid, b) Q = Lys—OH vagy —NH2 , 1—15 pentadekapeptid vagy -amid, c) Q — Lys-Lys—-OH vagy —NH2 , 1—16 hexadekapeptid vagy -amid, d) Q = Lys-Lys-Arg—OH vagy —NH2 , 1—17 hepíadekapeptid vagy -amid, e) Q = Lys-Lys-Arg-Arg—OH vagy —NH2 , 1— 18 oktadekapeptid vagy -amid, f) Q = Lys-Lys-Arg-Arg-Pro—OH vagy —NH2 , 1—19 nonadekapeptid vagy -amid, g) Q = Lys-JLys-Arg-Arg-Pro-Val—OH vagy —GNTHo, 1—20 ikozapepld vagy -amid, h) Q = Lys-Lys-Arg-Arg-Pro-Val-Lys—OH vagy -nNH,, 1—21 heneikozapeptid vagy -amid, . i) Q = Lys^Lys-Arg-Arg-Pro-Val-Lys-Val—OH vagy —NH2 , 1—22 dokozapeptid vagy -amid, j) Q = Lys-Lys-Arg-Arg-Pro-Val-Lys-Val-Tyr— —OH vagy — NH2 , 1—23 trikczapeptid vagy -amid, k) Q =Lys-Lys^Arg-Arg-Pro-Val-LysJVal-Tyr-Pro—OH vagy —NH2) 1-^24 tetradekapeptid vagy -amid, 1) Q =• LysnLys-Arg-Arg-Pro-Val-Lys-Val-Tyr-5 -Pro-Asp—OH vagy —NH2 , 1—25 penta-kozapepíid vagy -amid, m) Q = Lys-Lys-Arg-Arg-Pro-Val-Lys-Val-Tyr-Pro-Asp-Gly—OH vagy —NHÜ, 1—2,6 1(j hexakozapeptid vagy -amid, n) Q = Lys-Lys-'Arg-Arg-Pro-Val-Lys-Val-Tyr-^Pro-Asp-Gly-Ala—OH vagy —JNTH2 , 1— 27 heptakozapepíid vagy -amid, o) Q = Lys-Lys-Arg-Arg-Pro-Val-Lys-Val-Tyr-Pro-Asp^Gly-Ala-Glu—OH, 1—28 okta-15 kozapeptid. Az 1—14 kortikotropin-szekvenciából kialakított védett tetradekapeptid, amely a találmány szerinti szintézis acilező- vagy sav-komponense, 20 a következő általános képlettel jellemezhető: X-Ser-Tyr-Ser-Met-Glu(Y)-His-Phe-Arg-Try-Gly-Lys(X)-Pro-Val-Gly-W (III) 25 ahol X és Y különböző terminális- és oldallánc-védőcsoportokat, célszerűen terc.-butiloxikarbonil-, illetve íerc.-butiloxi-csoportot, W pedig hidroxil-csoportot jelent, de jelenthet W a peptidkémiában általában használatos akármilyen 20 más karboxil-csoportot aktiváló szubsztituenst, pl. azid-, nitrofenoxi- vagy klórfenoxi-csoportot. Az 1—14 aminosavakat tartalmazó védett tetradekapeptid (X = terc.-butiloxikarbonil, Y = = terc.butiloxi, W = hidroxil) meglepő módon '••'' igen könnyen és eredményesen tisztítható, mesz•izemenően oldhatatlan vegyület; e tulajdonsága nagymértékben megkönnyíti e vegyület előállítását és izolálását. Ezért is alkalmas ez a vegyület arra, hogy belőle rendszeres lánchosz-40 szabbítással 14 aminosavnál magasabb tagszámú kortikotropin-fragmenseket állítsunk elő [pl. a (Il.a.)—(II.o.) képleteknek megfelelő vegyületeket]. A (Il.a.)—(II.o.) vegyületek szintézise során '!5 az aminő-komponensek (H—Q', ahol Q' a már bemutatott Q szekvenciáknak megfelelő, terminális amino-csoportján szabad,de egyéb funkciós csoportjain alkalmasan védett származékból levezethető gyököt jelent) a következők lehetnek: 50 a (Il.a.) 1—14 tetradekapeptidamid szintézis esetében ammónia, a (Il.b.) 1—15 pentadekapeptid esetében H-Lys(X)— OR, a megfelelő amidnál H-Lys-55 (X)_NH2, a (II.'c.) 1—16 hexadekapeptid esetében H-Lys(X)-Lys(X)—OR, amidnál H-Lys(X)-Lys(X)-JSTH2 , a (Il.d.) 1—'17 hepíadekapeptid esetében H-Lyseo (X)-Lys(X)-Arg(X')—OR, az amidnál H-Lys(X)-Lys(X)-Ar.g(X')— NH2 . a (Il.e.) 1—48 oktadekapeptid esetében H-Lys••(X)-Lys(X)-Arg(X')-Arg(X')—OR, az amidnál H-Lys(X)-Lys(X)-Arg(X')-Arg«5 (X')-NH2 ,
