155876. lajstromszámú szabadalom • Berendezés végáruk színezésére

155876 ket. A 36 csőcsonkokat 37 ütköztető lapokat a 38 csavarok illetőleg a 39 anyák útján rögzítjük. A 37 ütköztető lap szélességével növejlük a 40 fecskendező kupakok átáramlási keresztmetszetét is. Szélesebb 37 ütköztető lap esetén az egyenletes színezék ellátás végett célszerű lehet azonban, ha ugyanazzal a 37 ütköztető lappal több 3ß csonk van társítva. Kísérleteink szerint célszerű, ha körülbelül 40 mm sávszélességtől kezdve egynél több 36 csőcsonkot alkalmazunk. A 36 csőcsonkok és a 37 ütköztető lapok beállítása után gondoskodnunk kell arról, hogy a 36 csőcsonkokba megfelelő színű színezék kerüljön. Ekkor tehát a 21 színezéktartályok 50 kiömlő csonkjait a kívánt szín és csík szerint az 51 tömlők útján a megfelelő 36 esőcsonkkal kötjük össze. Ha például nyolc hosszirányú párhuzamos csíkkal ellátott mintázatot kívánunk előállítani, amelyben a színek fölváltva sorban egymás után következnek, a sorban egymás mellett fekvő nyolc 37 ütköztető lap esőcsonfcjával ugyanabban a sorrendben a 21 színezéktartályok egy-egy 51 kiömlő csonkját kötjük össze. Ez egyúttal azt jelenti, hogy fölülnézetben az 51 tömlők keresztezik egymást, amiértis a 2. ábrán nincsenek feltüntetve, mert az áttekinthetőséget zavarnák. A hosszirányú csíkozással ellátandó 22 végárut az 52, 53 görgőkön át befűzzük a színező berendezésbe, valamint önmagában ismert módon átvezetjük a rajzon föl nem tüntetett tüskés hengereken, rögzítő tartályon és fouladr-on vagy széles mosógépen. A 37 ütköztető lapokat a 45, 27 tengelyek körül úgy állítjuk el, hogy kifutó élük, vagyis alsó szélük a 23 pályában feküdjék és így a 22 végáruval érintkezzék. Ezután a rendszert megindítjuk és a 46 csapokat megnyitjuk. A 22 végáru ekkor a 23 nyíl irányában mozogva elhalad a 37 ütköztető lapok alatt, miközben a négyféle színezék a 21 tartályokból gravitációsan a 36 csőeson'kba áramlik és a 40 fecskendező kupakokon át nyomás alatt kiömlik. A színezékek a 4. ábrán látható módon sugáralakban szétnyílva 55 színezékikúpok alakjában a 37 ütköztető lapok belső felületének ütköznek és ezen folyadékfüggőnyöket alkotnak. Ezek 56 nyíl irányában lecsurogva a 37 ütköztető lapok kifutó éleivel érintkező 22 végárura jutnak, amelyen a 32 ütköztető lapok belső 57 méretének (5. ábra) megfelelő szélességű csíkokat húznak. A 37 ütköztető lapra jutó fajlagos színezékmennyiség nyilván függ a 37 ütköztető lap 57 szélességétől, de függ a 22 végáru 23 haladási sebességétől, vastagságától és minőségétől is. Minél nedvszívóbb az anyag és minél gyorsabban halad az időegységben, annál több színezékre van szükség. A fajlagos színezékmennyiséget a 46 csap nyitásával és/vagy bővebb átáramlási keresztmetszet alkalmazásával növelhetjük. Ha ez nem lenne elég, például igen vastag és hosszúszőrű textiliák esetén, a színezék fajlagos mennyiségét a 22 végáru 23 sebességéit) 15 20 25 80 35 40 45 50 55 60 65 nek csökkentésével és/vagy a színezék nyomásának fokozásával növelhetjük. A nyomást például a 21 színezéktartályok geodetikus magasságának növelésével fokozhatjuk, de alkalmazhatunk túlnyomás alatt álló színezéket is. A színezéket porlasztva is ütköztethetjük. Ebben az esetben azonos színezékmennyiségből nagyobb felületű, de finomaíbb elosztású folyadékfüggönyt állíthatunk elő. A 37 ütköztető lap felülete borítható műanyagszivaccsal, műanyaglappal, üveggel sitb. Ezek a borítások betétként cserélhetően vannak a 37 ütköztető lap 37a, 37b oldallapjai és a 41 tartólemez közé beillesztve és beillesztett helyzetükben például ragasztással rögzítve. Kísérleteink szerint eljárhatunk úgy, hogy amikor (például a 3. ábra jobb szélén látható módon) ugyanarra a 37 ütköztető lapra egynél több színezéksugarat bocsátunk, a színezéksugarak színeit különbözőre választjuk. Ekkor ugyanis a színezékek találkoznak ugyan a 37 ütköztető lapon és ott összefüggő folyadékfüggönyt alkotnak, de teljes szélességükben nem keverednek. Az így keletkező színátcsapások különleges árnyalást eredményeznek, amely fluoreszkáló hatást kelt. A csíkok szélessége 2—200 mm, sőt, ennél több is lehet, amely a mintázás szempontjából tág lehetőségeket nyújt. A 6. és 7. ábra szerinti példakénti kiviteli alak abban különbözik az előzőtől, hogy az ütköztető lap 60 csőként van kialakítva. Itt tehát a 60 cső belső felülete alkot ütköztető felületet. A 40 fecskendező kupak külső 40a vége csőszerűén van kialakítva és a 60 cső falán át van vezetve. A színezékfüggőny tehát e példakénti kiviteli alak esetén sík felület helyett félhengerfelületként jön létre. A megoldás előnye, hogy a színezék a 60 csőből csak az 56 nyíl irányában juthat ki, tehát biztosítva van, hogy a szomszédos sávokba vagy e sávokat egymástól esetleg elválasztó színezékmentes csíkokra még véletlenül se jusson a 36 csőcsonkon kiáramló színezék. A 23 irányban húzott sávok harántirányban összeérhetnek és például azonos színűek lehetnek. Ezt a textilvég szélességének megfelelő szélességű 37 ütköztető lappal érhetjük el, amelyet azonos színezéket szállító több 36 csonkkal társítunk. Ha ilyen elrendezés esetén a színezékszállítást előre megválasztott és nem szükségképpen egyenlő időközökben megszakítjuk, harántirányú csíkozást is előállíthatunk. Evégből például a 33 tartórudat a 27 tengely körül bütykös tárcsák útján szakaszosan fölemeljük, majd visszaejtjük. A bütykös tárcsákat cserélhetően rendezhetjük el és a kívánt harántirányú csíkozást megfelelő számú és elosztású bütykökkel ellátott tárcsával valósíthatjuk meg. De alkalmazhatunk például a 2.2 áru mozgásával vezérelt 46, 47 csapokat is. Össze nem függő sávok esetén ilyen módon 23 hosszirányban és/vagy harántirányban csíkok helyett elszigetelt foltokban megjelenő mintá-3