155846. lajstromszámú szabadalom • Berendezés oxigén és peroxidos vagy hidroperoxidos vegyületek folyadékokban való kvantitatív meghatározására

5 155846 6 rés mértékéül az elektromos áram szolgál és ismert áramlási sebesség esetén a mintában levő depolarizátor mennyisége hasonlóképpen a Faraday-féle törvény alapján megihatározható. Olyan lehetőség is fennáll, hogy a depolarizátor-tartalom mértékeként a maximum magasságát vagy az analízisidőt használjuk fel. Ilyen kísérleti körülmények között pl. a hőmérsékletet és az áramlási sebességet állandó értéken kell tartani. A galváncella elektrolitoldataként főként alkálilúgokat alkalmazunk. Előnyösen 10—30%os káliumíhidroxidot használunk fel, amely kb. 2 ml/perc áramlási sebesség mellett jó és reprodukálható mérési eredményeket szolgáltat. Célszerű módon úgy járunk el, hogy a kivett mintát az elektrolit-oldatban oldjuk. Ezt egyes esetekben úgy érjük el, hogy az elektrolitoldatba -már a mérés kezdetén alkalmas oldószereket keverünk. A kvantitatív meghatározás azonban az elektrolitoldattal nem keveredő folyékony minta esetén is lehetséges. így pl. sikerült megoldani az alkálilúgban heterogén módon eloszlatott kumolhidroperoxid-tartalmának meghatározását. A találmány további feladata a találmány szerinti eljárás egyszerű kivitelezésére alkalmas berendezés megszerkesztése. A berendezés tulajdonképpen galváncellából áll, amely egy korrodeálható üreges (csőszerű) fémelektródból, egy iners fémelektródból, a kettő között elhelyezkedő diafragmából és az elektromos töltés vagy az elektromos áram meghatározásához szükséges mérőeszközből áll. A galváncella célszerű kiviteli alakja azzal jellemezhető, hogy az iners fémelektród az üreges fémelektród belsejében helyezkedik el és ettől diafragmával van elválasztva. Az üreges fémelektróda hosszúsága célszerűen kb. 1—2 m, azonban rövidebbre is kiképezhető. Az elektróda tetszés szerinti módon kialakítható, előnyös a spirálforma megválasztása. Az üreges elektróda átmérője előnyösen 3—9 mm. Az üreges fémelektróda anyagaként minden olyan fém megfelel, amely kielégítő mechanikai stabilitása mellett korrodeálható tulajdonsággal rendelkezik. Főként az ólomból, cinkből, vasból, antimonból vagy kadmiumból kialakított fémtestek jönnek számításba. A korrodeálható fémelektródát mechanikai szilárdságának és élettartamának növelése céljából műanyagbevonattal láthatjuk el. Jó tömítés esetén a berendezésnél nem hat zavarólag, hogyha a hosszabb használat közben pontkorrózió következik be. Bevonóanyagként például polietilént, polivinilkloridot vagy poliamidot alkalmazunk. Az iners fémelektródot célszerűen úgy képezzük, hogy nagy felülete legyen és az elektródfém a lehető legfinomabb eloszlásban legyen. Különösen alkalmasnak bizonyultak azok a fémelektródok, amelyek egyszeres, ill. többszörös huzalspirálból vagy kristályokból vagy huzaldarabkákból állmaik. Iners fémelektródként főként a nemesfémek, mint arany, platina vagy ezüst, vagy réz, vagy ezekből előállított ötvözetek vagy amalgámok alkalmazhatók. Hosszú ideig tartó méréseknél, pl. folyamatellenőrzés során célszerű az, hogyha a galváncella 100°/<ros galvanikus hatásfokát ellenőrizzük. A cella ellenőrzését úgy végezzük el, hogy ismert mennyiségben elektrolitikus úton előállított oxigént adagolunk hozzá egy ideig. Az iners fémelektródok megtisztítása az esetlegesen leváló elektrolízis termékektől oly módon történhet, hogy ideiglenesen az elektródot anódosan kapcsoljuk egy pótlólagosan bevezetett és az alkálilúgba bemerülő elektróddal szemben. Az elektródafelületek tisztítását, ill. regenerálását az elektroHtoldat áramlása közben végezzük, és a galváncella áramkörét megszakítjuk. A találmány szerinti berendezés és eljárás nemcsak szakaszos laboratóriumi méréseknél rendelkezik nagy jelentőséggel, hanem lehetőséget nyújt folytonos kémiai folyamatellenőrzéshez általánosan alkalmazható analizáló berendezésként való felhasználásra is. Az ismert kvantitatív analizikai módszerekhez képest a találmány szerinti eljárásnál összehasonlító anyagok nem szükségesek és a mérési eredmények rendkívül rövid idő alatt nyerhetők. Az analízishez a bázisos jellegű elektrolitoldaton kívül más vegyszer nem szükséges. Egyetlen berendezés felhasználásával a találmány szerinti analízismódszerrel 10_7

%—100% depolarizátorkoncentráció mérhető, mimellett csak a galváncella külső ellenállását kell megváltoztatni a mérőeszköz beszabályozása végett. A mérési eredmények ilyen széles méréstartományban is +2% pontossággal nyerhetők. Hasonló hatást biztosító eljárások, ill. berendezések ezidáig az analitikai kémiában nem váltak ismeretessé. A találmány szerinti előnyök lehetővé teszik pl. a kíumolhidrqperoxid analitikai ellenőrzését fenollá és acetonná való előállítás és továbbfeldolgozás során. A költséges kumolhidroperoxidnál használt szintézis- és bontóberendezések robbanás által előidézett és számos esetben előfordult üzemzavarai a fenti mérési eljárással és berendezéssel teljes mértékben elkerülhetők. A találmányt az alábbi kiviteli példa közelebbről szemlélteti. A csatolt rajzon Fig. 1 a galváncella felépítését (a hosszmetszet egy része) és Fig. 2 a teljes berendezés vázlatát ábrázolja. Az 1 galváncella 2 m hossz 2 korrodeálható elektródból (külső átmérő 7 mm, belső átmérő 4 mm) áll, amelynek belső falán 3 diafragmaként egy szövettömlő helyezkedik el. A tömlőben van az iners fómelektróda, amely egy erős 4 ezüsthuzal körül tekercs 5 ezüsttekercsként van kiképezve. A galváncella polivinilkloridból álló 6 műanyagbevonattal van ellátva és 5 cm átmérőjű spirállá van felhengerelve. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3