155823. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofurán-származékok előállítására
155823 8 bázis alakjában elkülönítjük, mely petroléterből (forrástartomány: 60—80 C°) való átkristályosítás után 134—135 C°-on megolvad1 . A megfelelő hidiroklorid olvadáspontja 182—183 C° (etanol/ éterből). IA fenti eljárásban használt kiindulási anyag a következőképpen állítható elő. 7-bróm-5-formil-4-hidroxi-dndánt a káldumsón át, az 1. példa szerinti módon 2-^06111-5-^00X1--7,8-dihi'dro^6H-indeno[4^-'b]furánná alakítunk át. Az így kapott terméket etanolból átkristályosítjuk, amikoris halványsárga, 153—155 C°-on olvadó kristályokat kapunk. A2-acetü-5-br.óm-.7,í8-dihidroJ6iH-indeno[4,5-b]furán szulfurilkloridos kezelés, az 1. példa megfelelő adata szerint 2-klóracetil-5-brói m-7,8-dihidix>-i6H4ndeno[4,5-b]furánhoz vezet, halványbarna tűk alakjában, olvadáspont 140'—143 C° (etanolból). 2-klóracet£^5^bróm-^7,, 8-dihidix>J6H-indeno![4,5--b]furánt az 1. példa szerint Vizes dioxánban nátriumbórhidriddel redukálunk. Az így kapott 5-bróta-l2-,(2-klór-l-hidroxi-etil)-7,8-dihidro-6H-indenof4,5-b]furán,t nyers állapotban a fent leírt eljáráshoz használhatjuk. 5. példa: i5-bróm-1 2-((2-izopropilamino-l-hidroBci-etil)-7,8--dihidro-j0H-indeno['4,543]furánból hidrogénezéssel, palládiumszén^katalizátor jelenlétében, a 3. példa szerint 2-(2-izopropilamino-l-hidroxietil)-7,8^dihidro-J6H-indeno[4,5-b]furánt állíthatunk elő, mely petroléterből (fórrástartomány: 60—80 C°) való kristályosítás után 90—91 C°-on megolvad. A megfelelő hidrokloridot szürkésfehér kristályok alakjában kapjuk, olvadáspont 195 C° (etanol/éterből). 6. példa: 12 g 2-(2-bróm-l-hidroxi-etil)-nafto[l,2-b]furánt 18,0 g (0,3 mól) izopropilaminnal és 50 mi etanollal 24 óra hosszat visszafolyatás közben hevítünk, Az etanolt és az izopropilamin feleslegét csökkentett nyomáson lepároljuk, a visszamaradó gyantát hígított nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk és kétszer éterrel extraháljuk. Az egyesített kivonatokat vízzel mossuk és vízmentes nátriumszulfáttal megszárítjuk. A megszárított oldatot leszűrjük és bepároljuk. A visszamaradó sárga olajat metanolban feloldjuk, ezután oxálsav metanolos oldatát adjuk hozzá. Vékonyrétegkromatoigráfiás eljárással megállapítható, hogy a szürkésfehér por alakjában kiváló oxalát két komponensből áll, melyek frakcionált etanolos kristályosítással elkülöníthetők. Az egyik komponens olvadáspontja 127—130 C°. Szabad bázissá alakítjuk át és a magrezonanciaspektroszkópiás eljárással kimutathatjuk, hogy ez 2^(2-izopropüaminoHl-bidroxi-etil)-nafto[l,2-b]fü-rán. A szabad bázist etanolban feloldjuk és éteres sósavval kezeljük, amikoris 1,6 g 2^(2-izopropilamino-l-hidroxi-etil)-nafto[l ,2-b]furán-hddrokloridot kapunk, szürkésfehér prizmák alakjában, olvadáspont 147—148 C° (etanol/éterből). 5 A fenti oxalát második komponense 2013—204 C°-on olvad. Ezt ugyancsak a szabad bázissá alakítjuk át és magrezonianciaspektroszkópiás eljárással kiimutathatjuk, hogy ez 2-(l-izopropilamino-2-hidroxi-etil)Hnafto[l,2r'b]furán. Ezt a ,» bázist etanolban feloldjuk és éteres sósavval kezeljük, aimikoris 1,6 g 2-(l-izopropilamino-2--hidroxi-etil)-naftoi[l,2-b]furán hidrokloridot kapunk, fehér kristályok alakjában, olvadáspont 174—175 C° (etanol/éterből). 15 A fenti eljárásnál használt kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő. 26,7 g (0,155 mól) 2-formil-l-hidroxi-naftalin 200' ml etanollal készített oldatához cseppenként, 20 kavarás közben, közönséges hőmérsékleten 12,0 g káliumhidroxid 120 ml etanollal készített oldatát adjuk. A káliumsó így kapott szuszpenziójához 112,0 ml (16,2 g — 0,17 mól) klóraoetont adunk cseppenként, 15 perc lefolyása alatt. A 25 kapott elegyet közönséges hőmérsékleten 24 óra hosszat kavarjuk, ezután 1000 ml vizet adunk hozzá és az elegyet háromszor kloroformmal extraháljuk. Az egyesített kivonatokat egymás után vízzel, hígított nátriumhidroxid-oldattal, 30 vízzel és sóoldattal mossuk és vízmentes nátriumszulfáttal megszárítjuk. A megszárított oldatot leszűrjük és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A visszamaradó viszkózus olajat vákuumban ledesztilláljuk és a 150—170 35 C°/0,5 Hgmm nyomáson forró frakciót (9,4 g) etanolból kristályosítjuk. Ily módon 2-acetil-nafto[l,2-b]furánt kapunk, szürkésfehér, 75— 75,5 Cf-on olvadó tűk alakjában. 23,5 g (0,0625 mól) trimetil-fenil-ammónium-40 perbromidot kavarás közben, közönséges hőmérsékleten egyszerre hozzáadjuk 13,1 g (0,0625 mól) 2-acetil-naftol[l,2]furán 130 ml száraz tetrahidrofuránnal készített oldatához; néhány perc múlva trimetil-fenil-ammóniumbromid csa-45 padék kiválása indul meg. A kavarást még 30 percig folytatjuk, ezután az elegyet jeges vízbe öntjük és kétszer éterrel extraháljuk. Az egyesített kivonatokat nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, vízzel és sóoldattal mossuk és vízmen-50 tes nátriumszulfáttal megszárítjuk. A megszárított oldatot megszűrjük és szárazra pároljuk. A kristályos maradékot etanolból átkristályosítjuk, amikoris 13,3 g 2-Hbrómacetil~naftoi[l,2--b]furánt kapunk, halványbarna tűk alakjában, 55 olvadáspont 125—127 C°. 1,2 g (0,03 mól) nátriumbórhidridet adagonként, kavarás közben, 0 C°-on, 30 percen át 12,0 g (0,0415 mól) 2-brómaaetil-nafto![l,2-b]-furán 120 ml dioxán és 30 ml víz elegyével 60 készített oldatához adunk. A kapott elegyet még 2 óra hosszat közönséges hőmérsékleten kavarjuk. Ezután 200 ml vizet adunk hozzá és a dioxánt csökkentett nyomáson, 40 C°-on való lepárlással eltávolítjuk. A maradékot két-65 szer éterrel extraháljuk, az egyesített kivona-4
