155695. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolinszármazékok előállítására

15 olvadásponttal. Egy metanolból átkristályosított mint* olvadáspontja 200° volt, majd megszilárdulás után 241°-ra emelkedett. 9. példa 2 g etil-6-n-deciloxi-7-etoxi-4-metilmerkaptokinolin-3-karboxilátnak 20 ml ecetsavval készült oldatát 1,04 ml 30%-os hidrogénperoxiddal kezeltük, és vízfürdőn 16 óra hosszat melegítettük. Az oldat lehűlése után kiváló szilárd anyagot szűrőn elválasztottuk, és ecetsavból átkristályosítottuk. A termék olvadáspontja 235—238° volt; az 1. példában leírt módon készült etil-6-n-deciloxi-7-etoxi-4-hidroxikinolin-3-karboxilát hiteles mintája nem csökkentette az olvadáspontját, és a két termék vékonyréteges kromatográfiailag azonosnak bizonyult. A kiindulási anyagként használt 4-metilmerkapto-vegyület a következőképpen készült: A 8. példában leírt módon előállított 2,0 g etil-6-n-deciloxi-7-etoxi-4-merkaptokinolin-3--karboxilátnak 10 ml dimetilformamiddal készült oldatát 0,12 g 50%-os ásványolajos nátriumhidrid-szuszpenzióval kezeltük, majd a hidrogénfejlődés befejezte után 0,37 ml metiljodidot adtunk hozzá. Az oldatot vízfürdőn 1 óra hosszat melegítettük, majd vízbe öntöttük. A szilárd terméket metanolból átkristályosítva 1,4 g sárgásszínű etil-6--n-deciloxi-7-etoxi~4-metilmerkaptokinolin-3--karboxilátot kaptunk 82—83° olvadásponttal. 10. példa 14 g bisz-(3-etoxi-4-n-deciloxifenil)-formamidint, 10 g dietilmalonátot, 2 g etilortoformiátot és 0,25 g ammóniumkloridot nitrogénben 125—130° fürdőhőmérsékleten két óra hosszat hevítettünk. Ezután további két gramm etilortoformiátot adtunk a keverékhez, és még 1 óra hosszat hevítettük. A hevítést 6 óra hosszat folytatva a jelenlévő etanolt ledesztilláltuk. A keveréket lehűtöttük, 100 ml benzollal hígítottuk, kb. 10 ml 30%-os sósavat adtunk hozzá, a benzolos réteget 3 ízben 10—10 ml vízzel mostuk, megszárítottuk, és bepároltuk. A visszamaradt olajat 30 percig 50 ml Dowtherm-ben visszafolyató hűtő alatt melegítettük, majd az oldatot 500 ml benzinbe (fp. 100—120°) öntöttük. A kocsonyás szilárd anyagot centrifugán elkülönítettük, és 30 ml jégecettel kevertük. Ezt a keveréket centrifugálva olajos szilárd anyagot kaptunk, amely jégecetből átkristályosítva etil-6-n-deciloxi-7-etoxi-4-hidroxikinolin-3-karboxilátot adott 244— 245,5° olvadásponttal. A termék azonos volt az 1. példa szerint készült termékkel. A bisz-(3-etoxi-4-n-deciloxifenil)-formamidint a következőképpen nyertük: 64,6 g l-(2-etoxi-4-nitrofenoxi)-n-dekánból a 2. példában leírt módon készült l-(4-amino-2-etoxifenoxi)-n-dekánt 2,5 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt 15 ml etilortoformiáttal melegítettünk (fürdőhőmérséklet 145°). A reakcióban keletkező etanolt ledesztilláltuk, és a maradékot 16 azonos térfogatú benzinnel (fp. 80—100°) hígítottuk, majd lehűtve 48 g szilárd terméket kaptunk 61,5—63,5° olvadásponttal. Ezt átkristályosítva 42,5 g bisz-(3-etoxi«4-n-decilQxifenil)-form-5 amidint nyertünk 62,5—64,5° olvadásponttál. 11. példa 0,5 g 3-ciano-6-n-deciloxi-7-etoxi-4-hidroxikinolint feloldottunk 15 ml forró etilcellosolveban, 10 és 0,75 g káliumhidroxidot és 5 ml vizet hozzáadva visszafolyató hűtő alatt 4 óra hosszat forraltuk. Lehűtés után a keveréket vízzel hígítottuk, és 2 n sósavval megsavanyítottuk. A szilárd terméket etanolból átkristályosítva előbb a vál-15 tozatlan kiindulási anyagot kaptuk, (op. 315— 318°), majd éjjelen át állni hagyva halványsárga szilárd termék vált ki 240—255° olvadásponttal (bomlik), ezt etanolból átkristályosítva 6-n-deciloxi-7-etoxi-4-hidroxikinolin-3-karbonsa-20 vat kaptunk (op. 259—264°, bomlik); ezt a terméket a 4. példában leírt módszerrel etilészterévé alakítottuk át. A 3-ciano-6-n-deciloxi-7-etoxi-4-hidroxikinolint a következőképpen készítettük: 25 175 ml metanolban oldott 25 g 4-n-deciloxi-3-etoxinitrobenzolt katalitikusan redukáltunk, és az oldatot közönséges nyomáson nitrogénatmoszférában bepároltuk. A maradékhoz 11,5 g etilortoformiátot és 17,5 g etilcianoacetátot ad-30 tunk, és a keveréket keverés közben 165°-on tartottuk addig, amíg csaknem ledesztillálódott az elméleti mennyiségű etanol (kb. 2 óra). A maradékot lehűtöttük, és egyszer metanolból és kétszer ciklohexánból átkristályo-35 sítva etil-a-ciano-ß-(4-n-deciloxi-3-etoxianilino)-akrilátot kaptunk 105—107° olvadásponttal. Ebből az észterből 15 g-ot 75 ml gyengén forró Dowtherm-hez (75 ml) adtunk, és keverés közben 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt mele-40 gítettük rövid léghűtős feltéttel, hogy a képződött etanol el tudjon távozni. A keveréket lehűtöttük, és petroléterrel (fp. 40—60°) hígítottuk. A barna terméket dimetilformamidból átkristályosítva 3-ciano-6-n-deciloxi-7-etoxi-4-hidroxiki-45 nolint kaptunk 325—327° olvadásponttal. 12. példa 377 mg etil-6-n-deciloxi-4,7-dihidroxikinolin-3--karboxilátot és 58 mg 50%-os olajos nátrium-50 hidrid-szuszpenziót 5 ml dimetilformamiddal melegítettünk. A keverékhez 200 ml etiltoluol-p-szulfonátot adtunk, és visszafolyató hűtő alatt 1 óra hosszat melegítettük, majd vízbe öntöttük. A csapadékot szűréssel elválasztottuk, vízzel 55 mostuk, megszárítottuk, és etanolból kikristályosítva színtelen szilárd terméket kaptunk 232— 239° olvadásponttal. Etanolból való átkristályosítás után etil-6-n-deciloxi-7-etoxi-4-hidrOXikinolin-3-karboxilátot kaptunk 236—240° olvadás-60 ponttal. A termék olvadáspontját egy 1. példa szerint készült termék nem csökkentette. A kiindulási anyagként alkalmazott 4,7-dihidroxikinolin-származékhoz a következőképpen jutottunk : 65 A 2. példában leírt módon készült l-(2-hidr-8