155693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi és állati eredetű termékek tartósítására

155693 külön, esetleg egymással való keverékben ismert módon szobahőmérsékleten pépesítjük, majd a péphez legalább 0,1% alginátot valamely fém­alkálisója formájában, és szilárd állapotban hozzáadagolunk, az algináttartalmú kocsonyásí­tott pépet 1:1 — 1:2 arányban étkezésre al­kalmas konyhasóval elkeverjük és a keveréket kocsonyásított állapotban legfeljebb 40 C°-on megszárítjuk. A kiindulásra használt nyers­anyag víztartalmától függően az alginátos ada­lékanyagból célszerűen 0,1—0,35 súly%-ot ada­golunk. Az algináttartalmú kocsonyásított keve­rék szárítását levegőáramban nagy felületre szétterített vékony anyagréteggel végezzük. Növényi eredetű nyersanyagok esetében a növény hasznosítható részét a szártól, gyökér­től, és hajtáscsúcsoktól megtisztítjuk, míg állati eredetű nyerstermék, pl. hús esetében hártyás, fatartalmú részt továbbá a faggyút pépesítés előtt eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárás­sal tartósított termékek zamatanyag tartalma a vizsgálatok szerint legalább 25%-kal meghalad­ja a pépes nyersanyagokból étkezési konyhasó­val, de alginátmentesen készített hasonló ter­mékek zamatanyag tartalmát, és a hús tartósí­tásánál pedig a teljesen új technológiai mód­szert képvisel. A termékek színe, állaga és íze javítható, a fűszer jellegű termékek pedig külön előkészítés nélkül közvetlenül felhasználhatók konyhakész termékek előállításánál. A fenti módszerrel pl. vöröshagyma, fokhagy­ma, vöröshagyma és húsos érett pirospaprika keverék, vöröshagyma-paprika-paradicsom ke­verék, gőzöléssel főzött és pépesített sárgarépa, fehérrépa, míg az állati eredetű termékek közül pl. marha-, sertés-, szárnyas-, hal-hús tartósítha­tó sóval 1 :1 — 1:2 keverékben. A találmány szerinti eljárás kidolgozását cél­zó kísérletekben a tapasztalatok szerint számos tényező kellő összehangolása és egy specifikus adalékanyag felhasználása biztosítja azt, hogy a javított minőségű késztermék előállítható le­gyen. A növényi nyersanyagok előkészítése pépesí­tés előtt több műveletből pl. mosásból, héjazás­ból, rágott részek kimetszéséből stb. áll. Az ál­lati eredetű termékeknél az inas részeket kell eltávolítani és az izmokat borító hártyát kell le­fejteni. A pépesítést bármely erre a célra ismert be­rendezésben végezzük, adott esetben pl. húsda­rálóhoz hasonló előaprított nyersanyagot tur­mixrendszerű berendezéssel pépesítjük. Keve­rékből álló késztermék előállítása esetén a nyersanyagok pépesítését együttesen végezzük a késztermék homogenitásának biztosítása cél­jából. A pépesített nyersanyag és a só elkeverése kézi vagy mechanikus úton pl. Z-karú keverős berendezésben történhet. A nyersanyagpépsó arányát 1:1 — 1:2 értékre állítjuk be. A na­gyobb sótartalom a szárítás szempontjából azért előnyös, mivel a só hordozóanyagként szerepelés a kocsonyásított pép fajlagos felületét megnö­veli, így a terméknek szárítási folyamat közben bekövetkező rögösödése egyenletesebben megy végbe. Az 1:2 nyersanyag-só arányértéknél magasabb sótartalom a késztermék íze szem­pontjából nem kívánatos, mivel a sóíz túlságo-5 san előtérbe kerül és a fogyasztásnál elnyomja az eredeti nyersanyag zamatanyagait és ízét, ezáltal pedig a késztermék élvezeti értékét csökkenti. A nyersanyagpép-sókeverék általá­ban elfolyósodik és adalékanyag nélkül történő 10 szárításnál magasabb hőmérséklet és hosszabb szárítási idők szükségesek, ezáltal pedig az íz­es zamatanyag tartalom jelentős része veszen­bedő megy. A nyersanyagpép-sókeverék állag­javítására és a szárítás megkönnyítésére kocso-15 nyásító anyagokat ez ideig nem használtak fel, hanem az ismert eljárások során a sóval elke­vert nyersanyagpépet közvetlenül szárításnak vetik alá. 'A jelen találmány jelentős felismeré- ^ séhez tartozik az, hogy specifikus kocsonyásító 20 anyag felhasználása nélkül még az alacsony hő­mérsékleten végzett szárítás sem lehet olyan eredményes, hogy az eredeti íz és zamatanyag tartalom megtartható legyen. A kocsonyásító anyagok közül élelmiszeripari célokra többek 25 között a zselatin, pektin, karboximetilcellulóz és az alginátok jöttek számításba. Ezek közül az élelmiszeripar minőségi követelményeit ki­elégítő tisztított karboximetilcellulóz egyrészt magas önköltsége folytán az egész gyártási fo-30 lyamatot drágítja, másrészt a karboximetilcel­lulóz a nyersanyagpépben csak lassú duzzadást mutat, eközben a sejtekben lebomlás és oxidá­ció következhet be és így a késztermék minősé­ge már a szárítás előtt romlik. A zselatin csak 35 emelt hőmérsékleten használható a vizsgálat körébe vont nyersanyagpépek állagjavítására, ezenkívül duzzasztása vizet igényel. A nyers­anyagpép vízzel való hígítása és felmelegítése azonban szintén károsan befolyásolja a minősé-40 get és a technológiát. A számításba jövő kocso­nyásító anyagok közül a pektin kocsonyásító hatása csak 4,5 pH-értéken megfelelő mértékű, míg a feldolgozásra kerülő nyersanyagok eredeti pH-értéke ettől eltér, így csak szerves sav adago-45 lása vezetne célra, ez pedig a késztermék ízét ká­rosan befolyásolja. A találmány szerint szárítás előtt az alginá­tok alkálifémsóit szilárd állapotban adagoljuk és ezáltal a szárításnál bekövetkező hátrányok 50 csaknem teljes mértékben kiküszöbölhetők. Az alginátos adalékanyag minimális mennyisége a nyersanyag súlyára számítva 0,1 súly%. A kí­sérletek során bebizonyosodott az, hogy érett, száraz nyersanyag pl. szezonvégi sárgarépa, 55 öregmarhahús esetében 0,15—0,2 súly%, míg lédúsabb nyersanyagoknál pl. friss vöröshagy­ma esetében 0,3—0,35 súly% adalékanyag fel­használása előnyös. Az alginátos adalékanyag adagolható mennyisége 1%-ig, sőt efeletti ér-60 tékre is növelhető, de ez már további minőség­javítást nem jelent és az adalékanyag-mennyi­ségének növelése főként gazdaságossági szem­pontokból nem ajánlatos. Az alginátos adalék­anyag felhasználásakor környezeti hőmérsékle-65 ten tetszés szerinti növényi vagy állati eredetű 2

Next

/
Thumbnails
Contents