155685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolkarbonsav-származékok előállítására

3 rüljenek. A kondenzációs reakcióhoz közegként előnyösen valamely vizes oldószert, pl. vizet vagy vizes alkoholt alkalmazunk; az utóbbi esetben az alkohol mellett elegendő víznek kell jelen lennie ahhoz, hogy a reakció során adott esetben képződő szervetlen sót oldatban tartsa. A reakció előnyösen szobahőfokon (kb. 20—25 C°-on) kerülhet lefolytatásra. A kondenzációs reakciók lefolyását a csatolt rajz szerinti (B) reakcióképlet szemlélteti, amelyben az egyes képletekben szereplő Q jel a képletlapon e jellel jelölt szerkezeti képletnek megfelelő gyököt képviseli, a COR' acilcsoport pedig egy rövidszénláncú alifás acilgyököt, pl. formil-, acetil-, propionil- vagy hasonló gyököt képvisel. A (IV) képletű N-acü-C-formilglicinészter-alkálifém»enolátok előállítása az alábbi módon történhet: Egy olyan primer amint, amely a fenti meghatározásnak megfelelő (Q) helyettesítőt tartalmazza, valamely rövidszénláncú klórecetsav-alkilészterrel, pl. etil-klóraeetáttal reagáltatunk iners szerves oldószerben, pl, benzolban, toluolbon, dimetilformamidban stb., halogénhidrogén-akceptor jelenlétében, a reakció folyamán felszabaduló halogénhidrogénsav lekötése céljából. Ilyen halogénhidrogén-akceptorként pl, nátriumkarbonát, szerves tercier aminők, mint trialkilaminok, pl. trietilamin, tributüamin stb„ heterociklusos aminők, mint N-alkil-piperidinek, piridin stb., dialkil-aromás aminők, mint dietilanilin, dimetilanilin stb. alkalmazhatók. Az így kapott N-(Q)lyettesített glicinészterhez jutunk. A N-acilezett sos módon acilezzük, pl. hangyasavval és így a megfelelő N-CHO-N-(Q)-helyettesített glicinésztert kapjuk, vagy valamely rövidszénláncú alifás acelizőszert, pl. ecetsavanhidridet, acetilkloridot, propionsavanhidridet stb. alkalmazunk az acilezéshez és így a megfelelő N-acil-N-(Q)-helyettesítettglicinészterhez jutunk. A N-acilizett glicinésztereket azután C-formilezzük, a hangyasav valamely rövidszénláncú alkilészterét, pl. metilformiátot alkalmazva erre a célra, valamely alkálialkoxiddal, pl nátrium-metoxiddal, iners szerves oldószerben, pl. benzolban, tetrahidrofuránban stb., Claissen módszere (Ann., 337, 236, 1904) szerint. Átésztereződési reakciók elkerülése érdekében előnyös, ha ugyanazon észterező rövidszénláncú alifás alkohollal képezett glicinésztert és hangyasavésztert használunk erre a célra. A kapott (IV) képletű alkáüfém-enolátot oly módon különíthetjük el, hogy többszörös térfogatú étert adunk a reakcióelegyhez és a levált szilárd sót leszűrjük. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy az alkálifém-enolátot nem különítjük el, hanem vízzel extraháljuk és ezt a vizes oldatot használjuk fel a további reakcióhoz. A (111) képletű szabad enol-alakú N-acü-C-formil-giicinésztert a megfelelő só vizes oldatának megsavanyítása útján nyerhetjük. A szabad enol valamely vízzel nem elegyedő oldószer, pl. kloroform segítségével különíthető el. A találmány szerint előállítható l-(Q)-5-imidazol-karboxilátok (ahol Q jelentése megfelel a fenti meghatározás szerintinek, R helyén pedig 4 rövidszénláncú alkil-, allil-, rövidszénláncú alkoxialkil-, rövidszénláncú alkilgyökőket tartalmazó dialkilaminoalkil-, benzil-, cikloalkil- vagy tetrahidrofurilmetil-csoport áll), a megfelelő 1-5 -(Q)-helyettesített rövidszénláncú alkil-imidazol-karboxilátokból állíthatók elő. Az utóbb említett észtereket hidrolizáljuk, előnyösen erős alkáli, pl. nátrium- vagy káliumhidroxid segítségével, amikor is a megfelelő imidazol-karbonsa-10 vakhoz jutunk; a savat azután kén- vagy foszforoxihalogenid, pl. foszforoxiklorid vagy előnyösen tionilklorid segítségével a megfelelő imidazolkarbonsav-halogeniddé alakítjuk át. A reakció folyamán felszabaduló halogénhidro-15 génsav hatására az l-(Q)-5-imidazol-karbonsavhalogenidet hidrohalogenid-só alakjában kapjuk. Ezt a sót előnyösen közvetlenül, bázissá való átalakítás nélkül használhatjuk fel a következő reakciólépésben, amikor is a végterméket só 20 alakjában kapjuk. A képződött imidazolkarbonsav-halogenidet azután a megfelelő alkohollal, pl. rövidszénláncú alkanollal, allilalkohollal, rövtd^ szénláncú alkoxialkanollal, rövidszénláncú alkilcsoportokat tartalmazó dialkilaminoalkanol-25 lal, benzilalkohollal, cikloalkanollai vagy tetrahidrofuril-metanollal reagáltatjuk, előnyösen visszafolyató hűtő alatti forralással és így az l-(Q)5-imidazolkarbonsav megfelelő rövidszénláncú alkil-, allil-, rövidszénláncú alk-30 oxialkil-, rövidszénláncú alkilgyökőket tartalmazó dialkilaminoalkil-, benzil-, cikloalkil-, ill. tetrahidrofurilmetil-észteréhez j utunk. Az új vegyületeket, az említett reakciók során alkalmazott reakciókörülményektől függően sza-35 bad bázis vagy só alakjában kapjuk. A só alakjában kapott terméket a szokásos módon, pl. alkálival, mint nátrium- vagy káliumhidroxiddal való reagáltatás útján alakíthatjuk át a szabad bázissá. A bázis alakjában kapott terméket a 40 megfelelő savval, pl. szervetlen savakkal, mint sósavval, brómhidrogénsavval, jódhidrogénsavval, kénsavval, salétromsavval, tiociánsawal, foszforsavval, továbbá szerves savakkal, mint ecetsavval, propionsavval, glikolsavval, tejsavval, 45 piroszőlősavval» oscálsavval, maionsavval, borastyánkősavval, maleinsavval, fumársavval, almasavval, borkősavval, citromsavval, benzoesawal, fahéjsavval, mandulasavval, metánszulfonsavval, etánszulfonsavval, hidroxietánszulfonsavval, 50 p-toluolszulfonsavval, szalicilsavval, p-aminoszalicilsavval, 2^-fenoxibenzoesavval vagy 2-aeetoxibenzoesavval való reagáltatás útján alakíthatjuk át gyógyászati célokra alkalmas addíciós sóvá. 55 A találmány köre kiterjed oly fungicid készítmények előállítására is, amelyek az (I) képletű imidazolkarbonsav-származékokat vagy ezek valamely savval képezett addíciós sóját hatóanyagként tartalmazzák, oldószer vagy szilárd, félszi-60 lárd vagy folyékony hígítószer vagy vivőanyag kíséretében. A hatóanyagul szolgáló vegyületek megfelelő oldószerben vagy hígítószerben, emulzió, szuszpenzió vagy diszperzió alakjában, vagy valamely alkalmas szilárd vagy félszüárd vivő<-65 anyagban, közönséges vagy szintetikus szappa-2