155653. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tercier aminok előállítására
7 175 ml etilacetátban felvesszük, majd gyengén savas kémhatásig 18 ml 2,5 n alkoholos sósavoldatot adunk hozzá és állás után először a kiindulóanyag hidrogénkloridsójának bizonyos mennyiségét izoláljuk (ennek olvadáspontja 202—204 C°). Az anyalúgot vákuumban bepároljuk és kevés etilacetáttal (25 ml) állni hagyjuk, amikoris a kristályosodás beindul. A kapott kristályos terméket (olvadáspontja 175—177 C°) izöpropanolból átkristályosítjuk. l,2-difenil-2-acetpxi-3-(piperidinometil-3-butén-hidrogénkloridot kapunk, amelynek olvadáspontja 182—184 C°. A termék a 2. példa szerinti vegyülettel azonos. 4. példa 16,0, g l,2-difenil-3-(dietilaminometil)-3-butén-2-olt 100 ml ecetsavanhidriddel 5 óra hosszat 110 C°-ra (olajfürdő-hőmérséklet) melegítünk. A reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 75 ml etilacetátban oldjuk és 20 ml 2,5 n alkoholos sósavoldattal gyengén savas kémhatásra állítjuk be, majd kis térfogatra bepároljuk. A kivált kevés kristályt szűréssel elválasztjuk, majd az anyalúgot teljesen bepároljuk és 25 ml etilacetáttal állni hagyjuk. Egy idő eltelte után a (X) képletű l,2-difenil-2-acetoxi-3-(dietilaminometil)-3-butén-hidrogénklorid kikristályosodik. A termék olvadáspontja 137—139 C°. A termék infravörös spektruma 5,76 [i hullámhosszon intenzív észtersávot mutat. A kiindulóanyagként felhasznált l,2-difenil-3--(dimetilaminometil)-3-butén-2-olt a következő módon állítjuk elő: Keverővel felszerelt lombikban 7,2 g magnéziumot (0,3 mól) kevés jóddal kezelünk, majd 20 ml abszolút tetrahidrofuránt és 0,8 ml etilbromidot adunk hozzá. Gyenge melegítéssel a reakciót megindítjuk és 15—20 perc leforgása alatt 50 ml abszolút tetrahidrofuránban 57,6 g (0,3 mól) N,N-dietil-2-bróm-alliamint csepegtetünk hozzá olymódon, hogy az oldat tartósan forrásban maradjon. A reakcióelegyet keverés közben további 30 percig forrásig melegítjük, amíg a magnézium utolsó maradékai is feloldódnak. Az így nyert oldathoz forrponthőmérsékleten 125 ml tetrahidrofuránban 39,2 g (0,2 mól) dezoxibenzoint csepegtetünk és a reakcióelegyet 6 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Forralás után 500 ml 60 g ammóniumkloridot tartalmazó vízre öntjük, a kivált olajat éterben felvesszük és az éteres oldatot 2 n ecetsavval extraháljuk. Az ecetsavas oldatot 10 n nátronlúggal meglúgosítjuk és éterrel extraháljuk. Az étert elpárologtatjuk, a kapott maradékot etilacetátban feloldjuk és etanolos sósavoldattal reagáltatjuk. Ilymódon l,2-difenil-3-(dietüaminometil)-3-butén-2-ol-hidrogénkloridot kapunk, amelynek olvadáspontja 175 C°. A hidrogénkloridsóból a szabad bázist a szokásos módon nyerhetjük ki. ,v 5» példa . A 2. vagy 3. példával analóg módon 1,2-difenil-3-(pirrolidinilmetil)-3-butén-2-olból ecetsavan-8 hidriddel vagy keténnel való reagáltatásával az l,2-difenil-2-acetoxi-3-(pirrolidinilmetil)-3-butén-hidrogénkloridot állíthatjuk elő. A termék olvadáspontja 173—176 C°. 5 A kiindulóanyagként felhasznált l,2-difenil-3--(pirrolidinilmetil)-3-butén-2-olt a következő módon nyerhetjük: 2,3-dibrómpropén benzolos oldatából és pirrolidinből az 1. példával analóg módon az N-(2-10 -brómallil)-pirrolidint állítjuk elő. A termék forrpontja 23 Torr nyomáson 84—88 C°. 21,6 g magnéziumot (0,9 mól) kevés jóddal kezelünk, majd 60 ml abszolút tetrahidrofuránt öntünk rá. 1 ml etilbromid beadagolásával a Gri-15 gnard-reakciót megindítjuk. Ezután keverés közben 150 ml tetrahidrofuránban 171,1 g (0,9 mól) N-(2-brómallil)-pirrolidint csepegtetünk hozzá és további 30 percig visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, amikoris élénk reakció közben a 20 magnézium oldatba megy. 20 perc leforgása alatt 375 ml tetrahidrofuránban 117,6 g (0,6 mól) dezoxibenzoint adagolunk be ügyelve arra, hogy a reakcióelegy forrásban maradjon. A reakcióelegyet 8 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt for-25 raljuk, a tetrahidrofurán felét ledesztilláljuk, végül a reakcióelegyet 180 g ammóniumkloridot tartalmazó 1500 ml vízre öntjük. A kivált olajat éterben felvesszük, vízzel mossuk, az étert Összesen 1000 ml 2 n ecetsavval extraháljuk, végül 30 még 100 ml 2 n sósavval is kivonatoljuk. A savanyú kivonatokat 250 ml 10 n nátronlúggal elegyítjük, a levált olajat ismét éterben felvesszük és vízzel mossuk. Az éter lepárlása után rendkívül lassan kikristályosodó olaj formájában az 35 l,2-difenil-3-(pirrolidinilmetil)-3-butén-2-olt nyerjük. A szabad bázisból etilacetátos oldatban alkoholos sósavval l,2-difenil-3-(pirrolidinilmetil)-3--butén-2-ol-hidrogénkloridot állíthatunk elő, 40 amelynek olvadáspontja 223—225 C°. 6. példa 17,5 g l-fenil-2-(p-klórfenil)-3-(dimetilaminometil)-3-butén-2-olt 100 ml propionsavanhidrid-45 del 5 óra hosszat 70 C°-ig melegítünk. A reakcióelegy vákuumban való bepárlása után nyúlós maradékot kapunk. Ezt 75 ml etilacetátban feloldjuk, majd 26 ml 2,6 n etanolos sósavat adunk hozzá. A kivált kristályokat leválasztjuk, az 50 anyalúgot bepároljuk és kevés etilacetáttal elegyítjük. A közben kivált kristályokat izoláljuk és az első kristályosításnál nyert termékkel együtt metilénkloridban oldjuk. Az oldhatatlanul maradt terméket kiszűrjük és a metilénkloridos 55 oldatot négyszeres mennyiségű etilacetáttal elegyítjük, amikoris a (XI) képletű l-fenil-2-(p-klórfenil)-2-propioniloxi-3-(dimetilaminometil)-3--butén-hidrogénkloridot nyerjük. A tennék olvadáspontja 190—192 C°. 60 - Hasonló módon lehet az l-fenil-2-(p-klórfenil)-2-acetoxi-3-(dimetilaminometil)-3-butén-hid-; rogénkloridot is előállítani. A kiindulóanyagként felhasznált l-fenil-2-(p-klórfenil)-3-(dimetilaminometil)-3-butén-2-olt a 65: következő módon lehet nyerni: 4
