155648. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárazelemekben depolarizátorként felhasználható műbarnakő előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. XII. 19. (BU—-418) Közzététel napja: 1968. VI. 25. Megjelent: \ "' ',. M* )'•.•'••'•.', •'. « Szabadalmi osztály: 12 n 45/02 Nemzetközi osztály: C 01 g 45/02 Decimái osztályozás: 661.871.1 Feltalálók: Dr. Almássy Gyula vegyészmérnök, 16%, Dr. Antal János vegyészmérnök, 11%, Csorba Lőrinc vegyészmérnök, Budapest, 15%, Harmathy László vegyész, Veszprém, 12%, Kemechey Gáborné vegyészmérnök 5%, Dr. Király György gépészmérnök, 5%, Orsányi Lászlóné vegyészmérnök, Budapest, 5%, Sipos János vegyészmérnök, Veszprém, 15%, Somogyi Zoltán vegyészmérnök 5%, Dr. Zádor György vegyészmérnök, Budapest, 11% Tulajdonos: Budapesti Vegyiművek, Budapest 2 / 3 rész és Nehézvegyipari Kutató Intézet, Veszprém V3 rész Eljárás szárazelemekben depolarizátorként felhasználható műbarnakő előállítására A találmány tárgya eljárás szárazelemekben depolarizátorként felhasználható műbarnakő előállítására mangánércekből. Ismeretes, hogy a szárazelemekben depolarizátorként felhasználható műbarnakő minőségi kö- 5 vetelményei rendkívül szigorúak: 80%-nál nagyobb mangándioxid-tartalmat, 1 kg/l feletti ejtett súlyt (laza térfogatsúlyt), nagy és tartós aktivitást és csekély szennyezettséget, főként alacsony vastartalmat írnak elő. 10 A mangándioxid előállítására szolgáló ismert eljárások ezeket a szigorú követelményeket vagy nem tudják kielégíteni, vagy pedig rendkívül költségesek. 15 A legjobb minőségű mangándioxid elektrolitikus úton nyerhető, azonban ez az előállítási mód igen költséges, ezért az ilyen terméket önmagában nem, vagy csak kivételes esetekben alkalmazzák, és főleg rosszabb minőségű, olcsóbb ter- 20 mékekkel keverik. A magas mangándioxid-tartalmú érceket fizikai és/vagy kémiai úton dúsítják. Ma azonban már világszerte egyre kevesebb a nagy mangándioxid-tartalmú érc, és hazánkban már nincs is 25 ilyen mangánérc-előfordulás. Egy további ismert módszer szerint mangándioxidot mangánnitrát termikus bontása útján állítanak elő; az így nyert termék azonban na- 30 gyón alacsony (0,6 kg/l körüli) ejtett súlyú, így szárazelemekben depolarizátorként nem használható, és előállítása a drága saválló szerkezeti anyagú berendezés miatt igen költséges. Egy további ismert eljárás szerint mangán(IX)-sókat, ill. mangánhidroxidot lúgos közegben oxidálnak kemikáliákkal, pl. klórral vagy oxigénnel (levegővel) légköri nyomáson vagy túlnyomáson. Ez az eljárás egyrészt túl költséges, másrészt legfeljebb 0,6 kg/l ejtett súlyú terméket eredményez, amely depolarizátorként való felhasználásra nem alkalmas. Eddig nem volt ismert olyan eljárás, amely lehetővé tette volna alacsony mangándioxid-tartalmú oxidos, vagy csekély mangántartalmú karbonátos mangánércekből szárazelemekben depolarizátorként felhasználható műbarnakő előállítását, jóllehet az oxidos mangánércnslőfordulások között gyakori az olyan, amely fizikai dúsítás után is legfeljebb mintegy 40% mangánt és még mintegy 10—15% vasat tartalmaz, viszonylag nagy ejtett súllyal, azonban nagyon alacsony aktivitással. Ugyancsak gyakori az olyan karbonátos mangánérc, amelynek mangántartalma csak mintegy 18%, és amelyből kénsavas oldás után a kétvegyértékű mangánt oxidálni lehet ugyan, azonban az így nyert műbarnakő térfogatsúlya még a 0,5 kg/l értéket sem éri el. 155648
