155613. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savas gázok eltávolítására gázkeverékből

5 megfelelő mértékre állítják be, az igen nagy fe­leslegeket pedig kerülik. Pl., ha abszorpciós fo­lyadékként a monoetanolamin vizes oldatát használják fel a gázkeverékekben levő széndi­oxid abszorpciójára, akkor a széndioxid „nor­mál" felvétele 0,4—0,45 mól széndioxid egy mól monoetanolaminra számítva. A találmány szerinti eljárásban a regenerált abszorbens folyadékot az. abszorber tetején olyan áramlási sebességgel adagoljuk, hogy az abszorberből távozó abszorbens folyadék savas gázfelvétele viszonylag alacsony legyen a szoká­sos eljárásokban alkalmazott „normál" savas gázfelvételhez képest, beleértve azt, hogy az is­mert eljárásokban a folyadékot az abszorber­ben nem recirkuláltatják. A találmány szerint az abszorpciós berendezésből távozó abszorpciós folyadék szennyező savas gáztartalmát legfel­jebb 0,25 mól-% széndioxid vagy kénhidrogén­koncentrációra állítjuk be 1 mól alkanolaminra vagy annak szerves savakkal képzett sóira szá­mítva. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös ki­viteli módja szerint a savas gázok főtömegét el­ső lépésben bármely megfelelő eljárás alkalma­zásával eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárás főként olyan gáz­keverékek savas gáztartalmának eltávolítására alkalmas, melyek alacsony koncentrációban, vagyis 0,1—3 térfogat°/o-ban tartalmaznak savas gázokat. Ily módon, ha a kezdeti gázkeverék sa­vas gázkoncentrációja magas, akkor a savas gá­zok eltávolítását két lépésben végezzük és a ta­lálmány szerinti eljárást a második lépésben használjuk fel. Előnyösen 5—25 súly% monoetanolamint tar­talmazó vizes oldatot használunk fel abszorbens folyadékként, megjegyezve azt, hogy a talál­mányt nem korlátozzuk erre az abszorbens fo­lyadékra. A felhasznált abszorber egy alsó töltetanyag­zónából, amely pl. érintkezőgyűrűt tartalmaz, és egy vagy több különálló töltetanyagot tartalma­zó, az alsó zóna felett elhelyezett zónából áll, minden egyes zóna felett pedig egy központos nyílással ellátott folyadékgyűjtő tálcát képe­zünk ki. A regenerált folyadékot az abszorber felső ré­szébe vezetjük, míg a beadagolt gázkeverék az abszorber alsó részének közelében lép be és fel­felé áramlik az abszorberben, vagyis minden egyes folyadékgyűjtő tálca központos nyílásán áthalad. Az egyes gyűjtőtálcákban összegyűlt fo­lyadékot szivattyúhoz továbbítjuk, amely a fo­lyadékot a folyadékgyűjtő tálca fölött elhelyezett töltetanyagzóna felső részébe szállítja, így a fo­lyadéknak az említett zónán keresztül történő recirkuláltatását érjük el. Az egyes gyűjtő tálcá­kon összegyűlt folyadék egy része, amely az ab­szorberbe belépő regenerált folyadék mennyisé­gevei egyenlő, az alsó töltetanyag zónába kerül. Az abszorber alsó részén távozó kimerült fo­lyadékot szivattyúhoz vezetjük, amely a folyadé-6 kot a legalsó töltetanyagzóna tetejére szállítja, így ez a folyadék ebben a zónában recirkulál. A kimerült folyadék egy részét, amely az abszor­ber alsó részén távozik, és mennyisége az ab-5 szorpciós berendezésbe belépő regenerált folya­dék mennyiségével egyenlő, szabályzószelepen keresztül a regenerátorba visszük. A regenerátorból távozó forró regenerált fo­lyadékot közvetett hőcsere útján az abszorberből 10 kilépő kimerült folyadékkal hűthetjük a regene­rátorba való továbbítása közben, majd közel kör­nyezeti hőmérsékletre hűtjük tovább hűtővízzel vagy levegővel való hőcsere útján. A közel kör­nyezeti hőmérsékleten, amelyre a regenerált fo-15 lyadékot hűtjük, jelen esetben a környezeti hő­mérséklet feletti 5—20 C°-os hőmérséklet-tarto­mányt értjük. A kimerült folyadéknak a regenerátorban való 20 regenerálása atmoszferikus nyomás körüli érté­ken kb. 3,5 atm nyomásig terjedően történik, ez a nyomásérték az abszorbens folyadék összetéte­létől és a folyadék regenerálásának kívánt mér­tékétől is függ. Amennyiben az a követelmény, 25 hogy a tisztított gázkeverék csak nyomokban, vagyis 1—20 ppm koncentrációban tartalmazhat savas gázt vagy gázokat, akkor a kimerült fo­lyadék regenerálását lényegében teljes mérték­ben le kell folytatni. 30 A találmány szerinti eljárásban az abszorbens folyadéknak a töltetanyag minden egyes külön­álló zónáján való átvezetése a töltetanyag meg­felelő nedvesítését eredményezi, ezáltal az ab-35 szorpció folyadékfilm-koefficiense megnövek­szik, vagyis a savas gázoknak az abszorbens fo­lyadékba való anyagátviteli száma is megnövek­szik. Az így elérhető előny, főként ha a tisztí­tandó gázban csak savas gáznyomok maradhat-40 nak, abban áll, hogy a töltetanyagzóna megkí­vánt teljes magassága csökkenthető és egy a szo­kásos méreteket meg nem haladó abszorpciós to­rony alkalmazásával az abszorpció eredménye­sen lefolytatható. 45 Az abszorpciós folyadékfilm koefficiens az ab­szorpció elméletében az ún. „kettős film" elven alapul. Eszerint feltételezhető az, hogy a gáz és folyadékfázis közötti határfelület alakul ki és rö-50 vid távolságon belül minden egyes fázisban olyan zóna alakul ki, amely a hőáramlástól lé­nyegében mentesnek tekinthető. Ez a zóna egyik oldalán a gáz és folyadékfázis közti határfelüle­ten vékony réteg vagy film, amely viszonylag 55 mozdulatlan gázból áll, a másik oldalon pedig egy viszonylag mozdulatlan vékony folyadékré­teg vagy -film. Az abszorpció folyadékfilm koef­ficiensét úgy fejezhetjük ki, mint az időegység­ben átvitt oldható savas gáz mennyiségét a ha-60 tárfelület átviteli felületegységére, valamint a határfelületen levő folyadéknak és a folyadék főtömegének savas gázokban kifejezett koncent­ráció-egység különbségére számítva. A savas gá­zoknak a folyadékfilmbe való átviteli mechaniz-65 musa elvileg diffúziós folyamat és az átvitel se-3

Next

/
Thumbnails
Contents