155598. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,6-diszubsztituált flavánszármazékok előállítására
5 A (II) általános képletű vegyületek redukálása más redukálószerekkel is történhet. így a flavanonok diborán segítségével alakíthatók át az (I) általános képletnek megfelelő flavánokká; pl. oly módon járhatunk el, hogy a flavanont dietilénglikol-dimetiléterben oldjuk, az oldatba hűtés közben diboránt vezetünk, majd a reakcióelegyet éjjelen át szobahőfokon állni hagyjuk. Eljárhatunk továbbá oly módon is, hogy a flavanonokat a megfelelő tioketállá, előnyösen az etiléndioketállá alakítjuk át, majd ezt reduktív hasításnak vetjük alá, előnyösen Raney-fémek segítségével. Az említett (II) általános képletű kiindulóanyagok a szokásos vegyszerekkel állíthatók elő. így pl. a flaviliumsók valamely adott esetben az 5-helyzetben éterezett vagy észterezett 2,5-dihidroxibenzaldehidnak egy RiCH2COC 6 H5 általános képletű ketonnal való kondenzációja útján, a /\3 -flavének a megfelelő flaviliumsóknak lítium-alumíniumhidriddel történő redukciója útján, a flavanonok pedig valamely, adott esetben az 5-helyzetben éterezett vagy észterezett 2,5-dihidroxifenil-alkil-ketonnak benzaldehiddel való kondenzációja útján állíthatók elő. A flavanolok a megfelelő flavanonok redukálásával, a fiavonok a megfelelő flavanonok szeléndioxiddal történő dehidrogénezésével vagy hidrogénperoxiddal alkalikus oldatban történő oxidációjával, a /\2 -flavenolok pedig a megfelelő fiavonok lítiumalumíniumhidriddel történő redukálásával nyerhetők. (II) általános képletű kiindulóanyagokként pl. a következő vegyületek alkalmazhatók: 3-metil-, 3-etil-, 3-n-propil-, 3-izopropil-, 3-n-butil-; 3-izobutil-, 3-n-amil-, 3-izoamil-, 3-n-hexil-, 3-izohexil-, 3-metoxi-, 3-etoxi-, 3-n-propoxi-, 3-izopropoxi-, 3-n-butoxi-, 3-izobutoxi-, 3-n-amiloxi-, 3-izoamiloxi-, 3-n-hexiloxi-, 3-izohexiloxi-6-hidroxi-flaviIiumklorid, 6-hidroxi-2--flavén, 6-hodroxi-3-flavén, 6-hidroxiflavanon, 6-hidroxiflavon, 4,6-dihidroxi-2-flavén és 4,6-dihidroxiflaván, valamint az e vegyületekből levezethető és az R2 helyettesítő jelentésének megfelelő 6-észterek és 6-éterek. A (III) általános képletű vegyületek ciklizálása általában bázisos vagy savas katalizátorok behatásával történhet. E célra előnyösen alkáliák, mint nátrium- vagy káliumhidroxid, nátrium- vagy káliumamid, nátriumhidrid, bázisosan reagáló sók, mint nátrium- vagy káliumacetát, nátrium- vagy káliumkarbonát, pufferoldatok, pl. citromsavból és dinátriumfoszfátból vagy dinátriumhidrogénfoszfátból és bóraxból vagy bórsavból, nátriumhidroxidból és káliumkloridból készült pufferoldatok, szerves bázisok, mint piperidin, piridin vagy benziltrimetilammóniumhidroxid, ásványi savak, mint sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszforsav, polifoszforsav, szerves szulfonsavak, mint p-toluolszulfonsav vagy kámforszulfonsav, anszolvo-savak, mint alumíniumklorid, cinkklorid vagy ón(IV)-klorid alkalmazhatók. Az oly (III) általános 6 képletű vegyületek, amelyekben W egy —CR!=CH— vagy —CHR1—CHOH— csoportot képvisel, előnyösen az említett savas katalizátorok segítségével ciklizálhatók. 5 A ciklizálás valamely, a reakció szempontjából közömbös további oldószer, mint metanol, etanol, dioxán, tetrahidrofurán, etilacetát, jégecet, tetralin, benzol, toluol jelenlétében is lefolytatható; adott esetben az említett oldószerek 10 egymással vagy vízzel képezett elegyei is alkalmazhatók. Eljárhatunk oly módon is, hogy a ciklizálószer feleslegét alkalmazzuk ilyen oldószerként. A ciklizálás szobahőfokon vagy melegítés mellett, utóbbi esetben előnyösen az alkal-15 mázott oldószer forrpontjáig terjedő hőmérsékleten folytatható le; a melegítéssel gyorsíthatjuk a ciklizálási reakció lefolyását. A reakcióidő néhány perctől néhány napig terjedhet. 20 A (III) általános képlétnek megfelelő kiindulóanyagok valamely adott esetben éterezett vagy észterezett hidrokinonszármazéknak egy X1—CH2—W—CgHs általános képletű vegyülettel való kondenzálása útján állíthatók elő. Ezt a 25 reakciót oly módon is lefolytathatjuk, hogy a képződött (III) képletű terméket nem különítjük el, hanem a reakcióelegyet közvetlenül dolgozzuk fel tovább. Eljárhatunk továbbá oly módon is, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti 30 (XI) általános képletnek megfelelő vegyületet, amelynek fenolos hidroxilcsoportja ill. hidroxücsoportjai védett alakban is lehetnek, benzaldehiddel a megfelelő (III) általános képletű vegyületté alakítunk vagy valamely (XII) általános 35 képletű kalkont redukálószerrel, pl. nátriumamalgámmal vagy katalitikus hidrogénezéssel és ezt követően valamely komplex fémhldriddel való redukálással alakítunk át reduktív úton a megfelelő (III) általános képletű vegyületté. 40 (III) általános képletű kiindulóanyagként különösen a csatolt rajz szerinti (XIII)—(XVIII) képleteknek megfelelő vegyületek, valamint az ezekből levezethető, az R2 helyettesítő jelenté-45 sének megfelelő észterek és éterek alkalmazhatók. A (IV) általános képletű vegyületek ciklizálása általában ugyanolyan módszerekkel történ-50 het, mint a (III) általános képletű vegyületeké. A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő (IV) általános képletű vegyületeket nem szükséges elkülöníteni, hanem „in situ" is előállíthatjuk őket. Ez olymódon történhet, hogy valamely 55 adott esetben éterezett vagy észterezett hidrokinonszármazékot egy X1 CH 2 —CHR 1 —CH(H*aI)—C6H5 általános képletű halogénvegyülettel reagáltatunk, a (III) általános képletű vegyületek ciklizálására fentebb megadott reakciófcö-60 rülmények között. Enyhén alkalikus körülmények között dolgozva, pl. valamely alkálialkoholáttal történő kezelés esetén a (IV) általános képletű vegyület el is különíthető. A (III) és (IV) általános képletű vegyületek 65 fent leírt reakciói során a fenolos hidroxüeso-3
