155598. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,6-diszubsztituált flavánszármazékok előállítására

5 A (II) általános képletű vegyületek redukálá­sa más redukálószerekkel is történhet. így a flavanonok diborán segítségével alakíthatók át az (I) általános képletnek megfelelő flavánok­ká; pl. oly módon járhatunk el, hogy a flava­nont dietilénglikol-dimetiléterben oldjuk, az ol­datba hűtés közben diboránt vezetünk, majd a reakcióelegyet éjjelen át szobahőfokon állni hagyjuk. Eljárhatunk továbbá oly módon is, hogy a flavanonokat a megfelelő tioketállá, elő­nyösen az etiléndioketállá alakítjuk át, majd ezt reduktív hasításnak vetjük alá, előnyösen Raney-fémek segítségével. Az említett (II) általános képletű kiinduló­anyagok a szokásos vegyszerekkel állíthatók elő. így pl. a flaviliumsók valamely adott esetben az 5-helyzetben éterezett vagy észterezett 2,5-dihidroxibenzaldehidnak egy RiCH2COC 6 H5 általános képletű ketonnal való kondenzációja útján, a /\3 -flavének a megfelelő flaviliumsók­nak lítium-alumíniumhidriddel történő reduk­ciója útján, a flavanonok pedig valamely, adott esetben az 5-helyzetben éterezett vagy észtere­zett 2,5-dihidroxifenil-alkil-ketonnak benzalde­hiddel való kondenzációja útján állíthatók elő. A flavanolok a megfelelő flavanonok redukálá­sával, a fiavonok a megfelelő flavanonok sze­léndioxiddal történő dehidrogénezésével vagy hidrogénperoxiddal alkalikus oldatban történő oxidációjával, a /\2 -flavenolok pedig a megfele­lő fiavonok lítiumalumíniumhidriddel történő redukálásával nyerhetők. (II) általános képletű kiindulóanyagokként pl. a következő vegyületek alkalmazhatók: 3-me­til-, 3-etil-, 3-n-propil-, 3-izopropil-, 3-n-butil-; 3-izobutil-, 3-n-amil-, 3-izoamil-, 3-n-hexil-, 3-izohexil-, 3-metoxi-, 3-etoxi-, 3-n-propoxi-, 3-izopropoxi-, 3-n-butoxi-, 3-izobutoxi-, 3-n­-amiloxi-, 3-izoamiloxi-, 3-n-hexiloxi-, 3-izo­hexiloxi-6-hidroxi-flaviIiumklorid, 6-hidroxi-2--flavén, 6-hodroxi-3-flavén, 6-hidroxiflavanon, 6-hidroxiflavon, 4,6-dihidroxi-2-flavén és 4,6-di­hidroxiflaván, valamint az e vegyületekből le­vezethető és az R2 helyettesítő jelentésének megfelelő 6-észterek és 6-éterek. A (III) általános képletű vegyületek ciklizálá­sa általában bázisos vagy savas katalizátorok behatásával történhet. E célra előnyösen alká­liák, mint nátrium- vagy káliumhidroxid, nát­rium- vagy káliumamid, nátriumhidrid, báziso­san reagáló sók, mint nátrium- vagy káliumace­tát, nátrium- vagy káliumkarbonát, pufferolda­tok, pl. citromsavból és dinátriumfoszfátból vagy dinátriumhidrogénfoszfátból és bóraxból vagy bórsavból, nátriumhidroxidból és kálium­kloridból készült pufferoldatok, szerves bázisok, mint piperidin, piridin vagy benziltrimetilam­móniumhidroxid, ásványi savak, mint sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszforsav, polifosz­forsav, szerves szulfonsavak, mint p-toluolszul­fonsav vagy kámforszulfonsav, anszolvo-savak, mint alumíniumklorid, cinkklorid vagy ón(IV)­-klorid alkalmazhatók. Az oly (III) általános 6 képletű vegyületek, amelyekben W egy —CR!=CH— vagy —CHR1—CHOH— csopor­tot képvisel, előnyösen az említett savas katali­zátorok segítségével ciklizálhatók. 5 A ciklizálás valamely, a reakció szempontjá­ból közömbös további oldószer, mint metanol, etanol, dioxán, tetrahidrofurán, etilacetát, jég­ecet, tetralin, benzol, toluol jelenlétében is le­folytatható; adott esetben az említett oldószerek 10 egymással vagy vízzel képezett elegyei is alkal­mazhatók. Eljárhatunk oly módon is, hogy a ciklizálószer feleslegét alkalmazzuk ilyen oldó­szerként. A ciklizálás szobahőfokon vagy mele­gítés mellett, utóbbi esetben előnyösen az alkal-15 mázott oldószer forrpontjáig terjedő hőmérsék­leten folytatható le; a melegítéssel gyorsíthat­juk a ciklizálási reakció lefolyását. A reakcióidő néhány perctől néhány napig terjedhet. 20 A (III) általános képlétnek megfelelő kiindu­lóanyagok valamely adott esetben éterezett vagy észterezett hidrokinonszármazéknak egy X1—CH2—W—CgHs általános képletű vegyület­tel való kondenzálása útján állíthatók elő. Ezt a 25 reakciót oly módon is lefolytathatjuk, hogy a képződött (III) képletű terméket nem különít­jük el, hanem a reakcióelegyet közvetlenül dol­gozzuk fel tovább. Eljárhatunk továbbá oly mó­don is, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti 30 (XI) általános képletnek megfelelő vegyületet, amelynek fenolos hidroxilcsoportja ill. hidroxü­csoportjai védett alakban is lehetnek, benzalde­hiddel a megfelelő (III) általános képletű vegyü­letté alakítunk vagy valamely (XII) általános 35 képletű kalkont redukálószerrel, pl. nátrium­amalgámmal vagy katalitikus hidrogénezéssel és ezt követően valamely komplex fémhldriddel való redukálással alakítunk át reduktív úton a megfelelő (III) általános képletű vegyületté. 40 (III) általános képletű kiindulóanyagként kü­lönösen a csatolt rajz szerinti (XIII)—(XVIII) képleteknek megfelelő vegyületek, valamint az ezekből levezethető, az R2 helyettesítő jelenté-45 sének megfelelő észterek és éterek alkalmazha­tók. A (IV) általános képletű vegyületek ciklizálá­sa általában ugyanolyan módszerekkel történ-50 het, mint a (III) általános képletű vegyületeké. A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő (IV) általános képletű vegyületeket nem szükséges elkülöníteni, hanem „in situ" is előállíthatjuk őket. Ez olymódon történhet, hogy valamely 55 adott esetben éterezett vagy észterezett hidro­kinonszármazékot egy X1 CH 2 —CHR 1 —CH(H*aI)­—C6H5 általános képletű halogénvegyülettel reagáltatunk, a (III) általános képletű vegyüle­tek ciklizálására fentebb megadott reakciófcö-60 rülmények között. Enyhén alkalikus körülmé­nyek között dolgozva, pl. valamely alkálialko­holáttal történő kezelés esetén a (IV) általános képletű vegyület el is különíthető. A (III) és (IV) általános képletű vegyületek 65 fent leírt reakciói során a fenolos hidroxüeso-3

Next

/
Thumbnails
Contents