155548. lajstromszámú szabadalom • Öntőforma és eljárás fémeknek öntőformában való öntésére

155548 13 14 szik az irányított megszilárdulást. Mint a 3. ábrán látható 30 és 31 tűzálló bevonatok és 8. ábrán látható 200 és 201 tűzálló bevonatok szemlélete alapján könnyen megállapítható, a tűzálló bevonat részeinek vastagsága és alakja változhat akkor, ha a bevonathoz használt tűzálló anyag fajtája változik. A találmány lényegét szemléltető egyik példánál a keramikus 30 és 31 bevonat vastagsága a gyűrű alakú 32 és 33 lapfelületek mentén megközelítően 8 mm, ugyanakkor a megfelelő 11 és 12 grafittömbök gyűrű alakú 32 és 33 lapfelületei mentén levő 200 és 201 homokbevonat vastagsága kb. 17,5 mm. A 200 és 201 homokbevonat vastagsága a 36 peremszalag-felület hátsó részén kb. 22,5 mm-re nő. A homokbevonat vastagsága a 37 peremszalag-felület hátsó részén kb. 27 mm. A bevonatok a 36 és 37 peremszalag-felületeknél levő e viszonylagos vastagsága nagy fontosságú, mert ezek a kerék e részén levő fém zsugorodásakor összeroppannak és ezáltal megakadályozzák a kerékben egyébként fellépő meleg repedést vagy meleg törést és megakadályozzák a grafit megszakadását és törését is. A 200 és 201 homokbevonat vastag és kevésbé rideg, azaz nyúlásra hajlamosabb, mint a grafit, és a fém megszilárdulása utáni zsugorodásnál a kúpos 38 és 39 gyűrűfelületek a homokbevonatot nyomással eltudják helyéről nyomni. Bár az öntvény zsugorodása folyamán a 200 és 201 bevonatok összeroppannak, mégis előnyös oldani a 16 szorítóbilincseket, amelyek a kerék zsugorodása folyamán a boltozatrészt és alsó formaszekrényrészt összefogják. Megemlítjük, hogy a keramikus 30 és 31 bevonatok önmaguktól mechanikusan hozzátapadnak a porózus grafit felületekhez úgy, hogy nincs szükség rögzítő vagy kötő eszközökre. Másrészt azt találtuk, hogy a 200 és 201 homokbevonatok önmaguktól nem kötődnek vagy tapadnak a 11 és 12 grafittömbökhöz. A 200 és 201 bevonatoknak megfelelő 11 és 12 grafittömbhöz erősítése céljából mindegyik 11 és 12 grafittömbben egymástól meghatározott távolságra kialakított 203, 204 és 205 lyukak vannak, amiket fúróval készítünk a 11 és 12 grafittömbökbe, és amelyek a megfelelő 200 és 201 bevonatoktól a megfelelő 11 vagy 12 grafittömbön keresztül ennek külső felületéig nyúlnak. A gyakorlatban a 203, 204 és 205 lyukak 19 mm átmérőjűek és a 11 és 12 grafittömbök mindegyikében kb. tizenkilenc ilyen lyuk van. Mindegyik lyukban kis 203A, 204A és 205A rács van kb. 19 mmre a grafittömb felületétől, amelyek megakadályozzák a homok 203A, 204A és 205A ernyőkön keresztül áramló levegő hatására való kiömlését. A homok az öntőformában maradó hő vagy kályhában végzett fűtés révén létrejövő megszilárdításánál a kb. 19 mm hosszú, megkeményedett homokdugókat a 203, 204 és 205 lyukakban szárítjuk abból a célból, hogy a megfelelő 200 és 201 bevonatokat a megfelelő 11 és 12 grafittömbökhöz mechanikusan hozzákössük. Megjegyezzük, hogy a 203, 204 és 205 lyukak szellőzőlyukakként szolgálnak, és így lehetővé teszik a gázok eltávozását. Így lényegében a 70 szellőzőlyukakhoz hasonlóan használhatók, amely lyukak szerepét a találmány 1—3. ábráin ismertetett kiviteli alakkal kapcsolatban tárgyaltuk. A 200 és 201 homokbevonatok a 11 és 12 gra-5 fittömbökben a peremfelületek szomszédságában kialakítóit gyűrűkben 208 és 209 részeiknél fogva vannak mechanikusan befogva. A 201 bevonat tehát a 12 grafittömbhöz a belső alsó részen, a hátsó 49 agyfelülettel szomszédosán, 210 gyűrű 10 alakú részénél fogva kapcsolódik, ahol a grafit közvetlen fémhatásnak van kitéve. Az elülső 48 kerékagy-peremfelületnél a 200 homokbevonat vastagsága megközelíti a 27 mm-t és a gyűrű alakú 212 hüvely vagy rész jelentős 15 mértékben a 62 elülső agyfelület vagy sík fölé nyúlik. Ez a gyűrű alakú, homokbevonatból kialakított 212 hüvelyrész járulékos szigetelést biztosít a hőnek gyors grafitra való átvitelével szemben, amely hő a 62 elülső agyfelület fölötti 20 kombinált 25 felöntő-légcsatornában levő fémből származik. A kombinált 25 felöntő-légcsatornában (8. ábra) levő mag előnyösen egyszerű 56 hüvelyből áll és a 60 agymag olyan, mint amit az 1. ábrával kapcsolatban előzőleg már ismertet-25 tünk. Mint a 8. ábrán látható, a kombinált 25 felöntő-légcsatornáknak az előzőkben ismertetett 56 hüvelyhez hasonló 213 hüvelye van. A 213 felön-30 téshüvelyhez kör alakú 214 tartómag csatlakozik, amelynek 214F gyűrű alakú karimája van. A karima magkenőccsel a 213 hüvelyhez és a 200 bevonat gyűrű alakú 212 részéhez van erősítve. A 214 tartómagban több íves 214S rés van, ame-35 lyeken keresztül a fém szabadon folyik a 216 agymag körüli 45 agyüregbe. Ha az 50 keréktalpüreg, 51 laprészüreg és 45 agyüreg megolvadt fémmel megtelt, fém folyik a 216 agymag felső 217 távolságtartói között, befo-40 lyik a 214 tartómag központos 214G lyukjába és felemeli, illetve úsztatja a 214 tartómagon nyugvó 219 gátmagot. A 214 tartómagban levő központos 214G lyuk nagy központi lyuk, amely a megolvadt fémnek 213 felöntőhüvelyből 45 agy-45 üregbe folytatására szolgál akkor, amikor a megolvadt fém az 50 keréktalpüregben a grafit 40 elülső peremfelületén, 41 futófelületén és 43 hátsó karimafelületén való érintkezés révén lehűl, megszilárdul. 50 A 214 tartómagban levő 214S rések úgy vannak méretezve, hogy a fém ezeken a 213 felöntéshüvelyben levő fémöntőüstből állandóan ellenőrizhető sebességgel keresztülfolyik és fokozatosan, turbulencia nélkül, feltölti az öntőforma-55 üreget. Amikor a fém szintje a 219 gátmag alsó oldaláig emelkedik, a 219 gátmag megszűnik a központi 214G lyukon gátként hatni és a nagy 214G központi lyuk alkalmassá válik arra, hogy a 214 tartómag fölötti forró olvadt fém beára-60 moljon az agy terébe és megakadályozza a formaszekrény üregében megszilárduló fém zsugorodását. A 214 tartómag gyöngítési síkot is hoz létre és így lehetővé teszi, hogy a felöntést könynyen letörhessük a kerékagyról a 62 elülső agy-65 felület vagy sík mentén (8. ábra).