155541. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidroimidazol-2-on-származékok előállítására

155541 és valamely karbonsav, pj. ecetsav vegyes anhid­ridjével hajthatjuk végre, A nitrálás egyik különösen előnyös kiviteli módja értelmében úgy járhatunk el, hogy az 1-helyzetben 5-(helyettesitetlen)-tiazolil-2-gyököt hordozó 3^R-2-oxo-tetrahidroimidazol salétrom­savval képezett addíciós sóját állítjuk elő és ezt valamely savas szerrel kezeljük. A salétromsavval képezett addíciós só pl. oly­módon állítható elő, hogy az 1-helyzetben egy 5-(helyettesítetlen)-tiazolil-2-gyököt hordozó 3-R­-2-oxo-tetrahidro-imidazolt salétromsav, előnyö­sen tömény salétromsav kis feleslegével kezel­jük, valamely erre alkalmas oldószer, pl. ecetsav jelenlétében. E nitrálási mód esetén savas szerként elsősor­ban ásványi savak különösen kénsav (előnyösen tömény alakban) alkalmazhatók. A salétromsavas addíciós só átalakítását elő­nyösen a szobahőfoknál magasabb, célszerűen 40 C° és 100 C° közötti, pl. 60—80 C° hőmérsék­leten folytathatjuk le. A kívánt terméket önma­gukban ismert módszerekkel különíthetjük el, pl. olymódon, hogy a reakcióelegyet jégre vagy jeges vízbe öntjük; ilymódon igen tiszta alakban kapjuk a terméket. Az említett reakciókat a szokásos módon, hígí­tószerek, kondenzálószerek és/vagy katalizátorok alkalmazásával vagy ezek nélkül, a szobahőfok­nál alacsonyabb hőmérsékleten, szobahőfokon vagy felemelt hőmérsékleten, közönséges vagy megnövelt nyomás alatt és/vagy közömbös gáz­légkörben folytathatjuk le. A találmány kiterjed az eljárás oly kiviteli módjaira is, amelyek során valamely, az eljárás egyik lépésében közbenső termékként nyerhető vegyületből indulunk ki és csak a végtermékig még hátralevő reakciólépéseket folytatjuk le, vagy valamely kiindulóanyagot az adott reakció­körülmények között hozunk létre. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagai ismert vegyületek vagy önmagukban ismert mód­szerekkel állíthatók elő. Célszerűen oly kiindu­lóanyagokat alkalmazunk, amelyekből a fentebb különösen előnyöseknek mondott végtermékek­hez juthatunk. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek pl. valamely enterális, parenterális vagy helyi alkalmazásra szolgáló győgyszer-vivő­anyaggal kombináltan elkészített gyógyszerké­szítmények alakjában kerülhetnek gyógyászati alkalmazásra. Ilyen gyógyszer-vivőanyagként a hatóanyagokkal reakcióba nem lépő szilárd vagy folyékony szerves vagy szervetlen anyagok, mint pl. víz, zselatin, koleszterin, tejcukor, keményítő, magnéziumsztearát, talkum, növényi olajok, ben­zilalkoholok, gumi, polialkilén-glikolok, vazelin és más ismert vivőanyagok jöhetnek tekintetbe. A gyógyszerkészítmények pl. tabletta, drazsé, ke­nőcs, krém vagy folyékony alakban oldat, szusz­penzió vagy emulzió alakjában készíthetők el. E készítmények adott esetben sterilizálhatok és/ 5 vagy segédanyagokat, mint tartósító-, stabilizáló-, nedvesítő- vagy emulgálószerkezet az ozmózisos nyomás befolyásolására alkalmas sókat vagy puf­feranyagokat is tartalmazhatnák. Adhatunk az ilyen készítményekhez még további gyógyászati 10 szempontból értékes anyagokat is. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek az állatgyógyászatban is alkalmazha­tók, a szokásos takarmány-anyagokkal vagy vi-15 vőanyagokkal készített állatgyógyászati készítmé­nyek alakjában, továbbá felhasználhatók e ve­gyületek takarmány-adalékként is az állatok fel­nevelése során. A találmány szerinti eljárást közelebbről az 20 alábbi példák szemléltetik. E példákban a hőmér­sékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa 25 4,0 g l-[tiazolil-(2)]-2-oxo-3-metil-tetrahid­roimidazolt 20 ml tömény kénsavban oldunk és az oldathoz 1,6 g tömény salétromsavat adunk. Az elegyet szobahőfokon 4 óra hosszat keverjük, majd jégre öntjük. Csapadék képződik, ezt le-30 szűrjük és acetonnal mossuk. Az így kapott (II) képletű 1 - [5-nitr otiazolil-(2)]~2-oxo-3-metil-tetra­hidroimidazol 239—241°-on olvad. A kiindulóanyagként felhasználásra kerü-35 lő l-[tiazolil-(2)]-2-oxo-3-metil-tetrahidroimidazol az alábbi módon állítható elő: 15,0 g 2-aminotiazolt 150 ml forrásban levő éterben oldunk és az oldathoz lassan hozzácse­pegtetünk 16,0 g ß-kloretil-izocianatot. Az ele-40 gyet állni hagyjuk; e közben kikristályosodik a N1-tiazolil-(2)-N 2 -ß-kloretil-karbamid. Ez a ve­gyület etanolból történő átkristályósítás után 142—143°-on olvad. 45 10 g N 1-tiazolil-(2)-N 2 -ß-kloretil-karbamidot 300 ml vízben 4 óra hosszat forralunk. Az ennek során képződött csapadékot leszűrjük és dimetil­formamid-metanól elegyből átkristályosítjuk. Ily­módon 1- [tiazolil-(2)]-2-oxo-tetrahidr oimidazolt 50 kapunk, 209—210°-on olvadó színtelen kristályok alakjában. 10,0 g l-[tiazolil-(2)]-2-oxo-tetrahidroimidazolt hozzáadunk 1,5 g nátriumhidrid 100 ml toluollal 55 készített szuszpenziójához. Az elegyet 1 óra hosz­szat hevítjük 80° hőmérsékleten keverés közben. Ugyancsak ezen a hőmérsékleten lassan hozzá­adunk 8,0 g dimetilszulfátot. A reakcióelegyet to­vábbi 4 óra hosszat hevítjük 80"-on, majd szo-60 bahőfokra hűtjük le és szűrjük. A szüredéket csökkentett nyomás alatt bepároljuk és a mara­dékot metanolból átkristályosítjuk. Ilymódon 128—130°-on olvadó kristályok alakjában kap­juk az l-[tiazolil-(2)]-2-oxo-3-metil-tetrahidro-65 imidazolt.

Next

/
Thumbnails
Contents