155457. lajstromszámú szabadalom • Készülék galvanikus úton fémbevonatok készítésére

155457 3 4 hető csatlakozás is van. A készüléknek kézi alkalmazásra való kialakítása következtében annak kezelése .egyszerű és a fémbevonatot egyszerű módon úgy hozzuk létre, hogy a fémbevonattal ellátandó felületet a munkadarabnak az áromforrás második pólusával való összekötése után az elektrolithordozóval nedvesítjük. Mindenegyes tokhoz több elektrolittartály tartozik, melyekben a különböző fémbevonatok előállítására alkalmas különböző elektrolitok vannak elhelyezve. Pusztán a tartály kicserélésével lehetővé válik a készüléket egy másik fémből készítendő bevonat felhordására üzemképessé tenni. Egyebek között olyan elektrolitokat és azokhoz tartozó tartályokat alkalmazhatunk, melyek aranyból, ezüstből, horganyból, ónból, sárgarézből, vörösrézből, krómból nikkelből és kadmiumból teszik lehetővé a fémbevonatok készítését. Ilyen módon a találmány szerinti készülék alkalmazásával lehetséges többek között a vezetőképesség növelése érdekében forrasztási helyeket galvanikus úton nemesfémbevonattal ellátni, javítási munkákat nikkelezett vagy krómozott felületeken elvégezni és általában mindenféle galvanikus úton felvihető fémbevonatot nehezen hozzáférhető helyeken is felvinni. A különböző fémbevonatként felvihető fémeknél a kialakított bevonat minősége attól is függ, hogy a galván eljárás során meghatározott feszültséggel és áramsűrűséggel dolgozzunk. Hogy a találmány szerinti készüléknél ennek a követelménynek is eleget tegyünk, a tokban feszültségszabályozót és ahhoz tartozó kezelő szervet is alkalmazhatunk. Annak megállapítására, hogy a készülék szabályszerűen működik-e, a galvanizáló áramkörbe legalább egy jelzőlámpát iktatunk be, melyet előnyösen a tokban helyezünk el. Ez a lámpa egyidejűleg a galvanizáló áram és az üzemfeszültség határolására előtétellenállásként is alkalmazható. A feszültség és áramszabályozás leírt módja mellett, melynél többnyire a feszültségszabályozó működtető szervét a tokból kivezetjük, a tokot is több ellenkontaktussal képezhetjük ki, melyek különböző feszültségen fekszenek és minden egyes elektrolittartály csatlakozó érintkezőjével csak egyetlen ellenkontaktushoz kapcsolódik, úgyhogy a mindenkori elektrolithoz önműködően a galvanizálási folyamathoz legkedvezőbb feszültséghez való kapcsolódás jön létre. Az egyik kiviteli változat szerint az elektrolit-tartályokat toldatokkal, vezérlő bütykökkel vagy hasonlókkal alakíthatjuk ki, melyeket tartalmuktól függően helyezünk el és a tokba történt beillesztésükkor ütközőkön vagy hasonlókon keresztül a feszültségszabályozót a mindenkor szükséges hévleges feszültségre állítják be. Áramforrásként kisebb készülékeknél a tokban elhelyezett telepek jöhetnek számításiba. Nagyobb készülékek esetében vagy akkor, ha pl. krómozás esetében nagy áramsűrűségre van szükség, a tokon kívül elhelyezett akkumulátort vagy hálózati transzformátort is alkalmazhatunk, utánuk kapcsolt egyenirányítókkal. A találmány további részleteit és előnyös kiviteli változatait a csatolt rajzok kapcsán ismertetjük. A rajzok a találmány szerinti készüléket kiviteli példaként szemléltetik. Az 1. ábra a kézi készülék nézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kézi készülék a tok borításának eltávolításával, a 3. ábra egy további kisebb méretű készülék nézete, a 4. ábra irón alakjában kialakított készülék részben metszetben, az 5. ábra egy hasonló készülék nézete. A 6., 7. és 8. ábrák a folyadékhordozó és a csatlakozóérintkezők különböző kialakításait szemléltetik a 4. és 5. ábra szerinti készüléken, a 9. ábra az 1. és 2. ábra szerinti készülék tárolására alkalmas szerelvénydobozt ábrázolja, a 10 ábra a 9. ábra szerinti szerelvénydoboz X—X vonalában vett metszete, a 11. és 12. ábra az 1., 2. illetve 3. ábra szerinti készülékeknél felhasználható elektrolittartályt a 12. ábra XI—XI és a 1:1. ábra XII—XII vonalában vett .metszetben ábrázolja, a 13. és 14. ábra további elektrolittartály-kiviteleket szemléltet részben metszetben, a 16. ábra pedig a találmány szerinti készülék egy további kivitöli változatának vázlatos rajza galvánfürdőn való alkalmazás során. Az 1. és 2. ábra szerinti készülék két 1 és 2 burkolati részből álló tokot foglal magába, melynek alakja a 3 fogantyúval egy pisztoly alakjának felel meg. Az egyes 1 és 2 burkolati részeket 4 csavarok erősítik össze. A tok mellső részén betét elhelyezésére alkalmas 5 nyílás van, ebbe helyezhető be a 6 elektrolittartály a megfelelő 7 menetes darabbal együtt és ott az azon kialakított menet segítségével rögzít^ hető. Az elektrolittartályok cserélhető behelyezésére szétvehető dugaszoló csatlakozások is alkalmazhatók, melyeket bajonettzárként képezhetünk ki. Az 1 és 2 burkolati részből álló tokban egy vagy több 9 szárazelem elhelyezésére alkalmas 8 tartók vannak. A szárazelemek csatlakoztatására szolgáló 10 csatlakozó érintkezőktől vezetékek nyúlnak a többfokozatú 11 kapcsolóhoz, melyet a tok hátsó oldalán elhelyezett 12 kapcsológomb segítségével működtethetünk. Az 5 nyílás irányában fekvő 8 tartón az elektrolittartály behelyezésére alkalmas végéhez illeszkedő 13 befogó rész van, melyben ellenkontaktus van elhelyezve, mely az áramnak az elektrolittartályhoz vezetésére szolgál. A 1:2 kapcsoló segítségével a feszültségszabályozást oly módon biztosíthatjuk, hogy amennyiben több telepet alkalmazunk, azokat választás szerint sorba vagy párhuzamosan kapcsolhatjuk, ill. a 9 telepeknél azonos alap kapcsolási elrendezés esetén, a 11 kapcsoló az 10 15 20 25 30 £5 40 45 50 55 60 2