155433. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,3-diklór-fenol előállítására

155433 -fenolból indultak ki. (Botan. Gaz. 112, 1951, 250, C. A. 415, 1951, 7055). Ez azért is érthető, mert a 2,3^diklór-anilinból előállított diazonium-só elfőzése csupán 10% -alatti hozamot eredményez. g Azt találtuk, hogy ezen legjobbnak megismert eljárás lényeges megváltoztatásával, m--klór-fenolbol 73—80%-os termeléssel juthatunk az értékes 2,3-diklór-fenolhoz. A találmány szerinti eljárás egyik lényeges pontja az a felis- 10 mérés, hogy a 60—65 C°-on és csupán 18—24 %-os oleummal végzett diszulfonálás tulajdonképpen akkor fejeződik be, amikor a reakcióelegyben megindul a rosszul oldódó szulfonilid melléktermék kiválása. Ezt az oleumos oldat 15 zavarossá válása jelzi, indikálja. Magasabb hőmérséklet, vagy töményebb oleum alkalmazása nem bizonyult előnyösnek, de 27%-os oleummal is 70%-os hozamot értünk el meglepő módon, ha a találmány szerinti módon végeztük 2o a diszulfonálást. A másik lényeges momentum az, hogy a reakcióelegy jégreöntése után a nagymennyiségű kénsav sok báriumkarbonáttal báriumszulfát formájában lecsapása, majd szűrés, mosás, bepárlás és a diszulíonsavas-bá- 05 rium-só külön készített báriumhipoklorittal klórozása helyett a klórozást közvetlenül végeztük el, cc. sósav és számított mennyiségű nátriumklorát-, vagy káliumklorát-oldat hozzáadásával, 5—70 C° közötti előnyösen 38—42 C°-os 30 hőmérsékleten. A találmány harmadik lényeges vonása az, hogy a deszulfonálást és a képződött 2,3-diklór-fenol gyors elkülönítését úgy végezzük, hogy a fenti klórozott reakcióelegyet üvegedényben, vagy bármely olyan szokásos edény- í5 ben, amely a sósavnyomokat is tartalmazó 65%^ os, 165 C° hőmérsékletű kénsavval szemben is ellenálló, előnyösen 160—165 C° hőmérsékletű elegy eléréséig töményítjük, s a közben lezajló deszulfonálódás során keletkező 2,3-diklórfe- 40 nolt izoláljuk és tisztítjuk. Célszerűnek bizonyult a klórozott elegy 65%r-os kénsavba csepegtetése desztilláciöra szerelt készülékben, miáltal a 2,3-diklórfenol magával a betöményítés desztillációs műveletével, vagyis a folyamatosan 45 kídesztilláló vízzel együtt rögtön eltávozhat a károsodást okozó forró kénsav térből. A deszulíonálás úgy is elvégezhető, hogy a reakcióelegy kis részét előbb annyira betöményítjük, hogy a -belső hőmérséklet elérje a 160—165 C°-ot, és 50 ehhez csepegtetjük hozzá — a desztillálást e hőfokon folytatva — a reakcióelegy többi részét. A nyers 2,3-diklór-fenolt előnyösen vákuumfrakcionálással tisztítjuk. A termelés 73—80%-os. Amennyiben ezt a terméket még 55 benzinből is átkristályosítjuk, a termelés a kiindulási m-klór-tfenolra számítva még mindig 55—60%,-os. Olvadáspontja irodalmi, 57—56 C°. A benzines anyalúgban maradt termék kis veszteséggel szintén visszakapható. A 2,3-di- 60 klór-fenol a kiváló diuretikus hatású 2,3-diklór-4-j(2'-metilén-butiril)-fenoxiecetsav gyártásának kulcsvegyülete. A találmány szerinti eljárást az alábbi példában ismertetjük. C5 Példa: Négynyakú 6 literes gömblombikot keverővel, benyúló hőmérővel és adagoló-tölcsérrel szerelünk fel, majd olyan fazékba rögzítjük, melybe kb. 2 kg ipari sóból és 5 kg jégből készült hűtőkeveréket tettünk. A gömblombikba 5000 g kéntrioxidot mérünk (pl. 20%-os oleumbóJ 5850 g-ot) és addig keverjük, míg a reakcióelegy -f-15 C° hőmérsékletre hűl le. Ekkor 750 g (5,8.3 mól) 50—60 C°-ra felmelegített, olvadt m-klór-fenolt csepegtetünk be, 15—20 C° között tartva a belső hőmérsékletet (adagolás közben a reakcióelegy melegszik). Az adagoláshoz szükséges idő 1,5—4 óra, a hűtés és keverés intenzitásától függően. A m-klór-fenol beadagolása után a sósjégfürdőt 15—20 C°-os vízifürdőre cseréljük, az adagoló tölcsér helyére pedig hűtőt helyezünk. Egy éjszakai, de legalább 8 órás 20 C° belső hőmérsékleten való állás után a fürdő vizét félórán belül 60 C°-ra melegítjük és a reakcióelegyet addig keverjük a 60—65 C° hőmérsékletű vízfürdőben (belső hőmérséklet 60 C°), míg a tiszta, sötét olajból finom, selymes szuszpenzió kezd kiválni. Ez a jelenség a vízfürdő 60 C°-ra melegítése után 3—4 óra múlva következik be. Ekkor a fürdő meleg vizét hideg, 15—20 C°-os csapvízzel cseréljük fel. Ennek következtében a reakcióelegy kb. félóra alatt 20—30 C° hőmérsékletre hűl le. 22 literes jénai körtébe 7,5 kg darált jeget teszünk és fabottal való keverés közben óvatosan beleöntjük a fenti módon diszulfonált elegyet. A 40—45 C° hőmérsékletűre melegedett oldathoz 2,5 kg (24,68 mól) cc. technikai sósavat öntünk, majd a körtét keverővel, benyúló hőmérővel, csepegtető tölcsérrel és visszafolyós hűtővel szereljük fel, majd kb. 30—35 C° hőmérsékletű vizet tartalmazó 50 literes zománcfazékba rögzítjük. 218 g (2,05 mól) nátriumklorátból vagy 251 g (2,05 mól) káliumklorátból és 800 ml csapvízből készített oldatot csepegtetünk ezután a reakcióelegyhez, annak erős keverése közben. A belső hőfok a klórozás alatt 38—42 C° legyen (az adagolás ütemével és a vízfürdő hőmérsékletével könnyen szabályozható). Az adagolás időtartama kb. 2—3 óra. A klórozás alatt a sárgás színű, zavaros oldat átmenetileg narancs-, sőt vörös színűvé is válhat, a reakció befejeztével sárgás. A klorát-adagolás befejeztével, további félórai keverés után egy-két órán át állni hagyjuk a klórozott reakcióelegyet 30—40 C° belső hőmérsékleten. Ezalatt a kevés kivált melléktermék (m-klór-fenol-szulfonilid) leülepszik, s az oldat kitisztul. A tiszta oldatot dekantáljuk az üledékről, az üledéket pedig kb. 1 liter csapvízzel felkeverjük, vákuummal szívatjuk és szűrjük. A szűrletet a dekantált oldattal egyesítjük. Ezután 10 literes gömblombikot olajfürdőbe rögzítünk és benyúló hőmérővel, csepegtetőtölcsérrel, desztillálópipával és ehhez csatlakozó golyóshűtővel, valamint kb. 10 literes szedővel szereljük fel. Ezután a lombikba 500 ml csapvizet, majd 500 ml technikai cc. kénsavat csur-2