155426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített propándiolok előállítására
3 vegyületek alakjában alkalmazhatók dhíhez az eljárásihoz. Az említett elszappanosítási eljárással nyert racem propándioloknak az optikailag aktív aritipódokra való rezol/válása egy új, az eddigi 5 szabadalmakban, ill. kémiai szakirodalomban leírt módszerektől eltérő (7i8!3 0164 sz. angol szab. leírás; Nagawa és Murase-Takamine, Kenkyujo Nempo, 8, 15—21, 1966) eljárással történik a jelen találmány értelmében; az eljárás lényeges io új vonása az, hogy az eddig szokásosnál sokkal kisebb mennyiségű optikailag aktív savat alkalmazunk, pontosan annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy csupán az egyik optikai izomérből képezzünk sót, míg a másik optikai- X5 lag aktív izomer, amelyet valamely erre alkalmas optikailag aktív szervetlen vagy szerves savval alakítunk sóvá, az oldatban marad. így telhát a két izomer aminodiolt két különböző savval alakítjuk sóvá, e sarvak közül 20 pedig csupán az egyik optikailag aktív; e kétféle só oldhatósági különbségét (használjuk, fel azután a rezQváláshoz. Az eddig szokásos rezoválási eljárások ezzel szemben azon alapultak, hogy ugyanazzal az optikailag aktív savival 25 képezitek sót mindkét izomer aminodiölból és e sók fcülönlböző oldhatósága alapján választották szét az optikailag aktív izomereiket. A találmány értelmében tehát pl. oly módon i0 járunk el, hogy 1/4 mól D-dibenzoilborkősavat és 1/2 mól salétromsavat reagáltatunk 1 mól DL-treo-l-ifenil-2-amincHl,3-propándiollal, oldószerként vizet alkalmazva, amikoris a L-treo-1--ifenil^2-amino-l,3~propándiol semleges D-di- 35 benzoiltartarátja azonnal kiválik az oldatból. A visszamaradó oldatból azután egyszerű meglúgosítás útján kicsapható a D-izomér, amelyet azonban kívánt esetben nitrát vagy Schiff -bázis alakjában is elkülöníthetünk. 40 Így tehát a rezolválást nemcsak DL-aminodiol bázissal végezhetjük el, hanem e bázis szervetlen vagy szerves savakkal képezett sóival (különösen pl. a nitráttal), vagy megfelelően dolgozva, az aldehidekkel képezett kondenzációs ter- 45 mékekkel is. Az optikai antipódokra való rezolválás elvégezhető oly módon is s bogy 1 mól DL-treo-1--fenil-í2-amino-l,3-propándiolra 1/2 mól L-glu- 50 taminsavat alkalmazunk. Ebben az esetben 1/2 mól sósavat (vagy valemely más erős savat) is kell adni a reakcióeiegyihez. Az ily módon lefolytatásra kerülő rezolválás során a L-treo-l~fenil-2-a.i mino-l,i3-propándiol savanyú L-glutamátja kristályosodik ki a rendszerből. Az anyalúgból a D-izomér a fentebb említett módszerek valamelyike szerint nyerhető ki és különíthető el. A DL-treo-ilHfenil-2I -ami:no-il,3-propándiol optikai antipódokra való rezolválása végrehajtható csupán vízben is, valamely erős sav (pl. sósav, hangyasav vagy hasonlók) alkalmazása azonban feltétlenül szükséges olyan esetekben, amikor kiindulóanyagként a racém termék 4 Schiff-bázisát rezolváló optikailag aktív savként pedig D-dibenzoilborkősavat alkalmazunk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 53,(8 g i(0,3 mól) DL-treo-4-fenil-5-amino-.l,3--dioxánt és 95 g (0,5 mól) p-toluolszulfonsav-monohidrátot 300 ml etilénglikolban oldunk. Az oldatot 10—20 óra hosszat hevítjük 80—120 C° hőmérsékleten. A glikol részben visszanyerhető desztilláció útjén; a maradékot azután vízben oldjuk. A vizes oldatot nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és benzaldehidet adunk hozzá; ily módon 70 g DL-treo-l-fenilJ2-benzilidénamino-l,3-propándiolt (az elméleti hozam 911,5 %-a) kapunk, amely 140—141 C°-on olvad. A DL-treoj l-tfenil-2-amino-l,3-propándiol oly módon is elkülöníthető a reakcióelegyből, hogy a közvetlen termékként kapott p-toluolszulfonátot valamely erre alkalmas ioncserélő gyanta segítségével bontjuk el. Ha a fenti eljárást optikailag aktív kiindulóanyaggal folytatjuk le, akkor hasonló módon eljárva, a megfelelő optikailag aktív termékhez jutunk. 2. példa: 230 g (1 mól) DL-treo-l-fenil-i2-amino-il,3--propándiol-nitrátot 600 ml vízben oldunk. Ezután 94 g (0,215 mól) D-dibenzoilborkősavat és 0,i5 mól nátriumhidroxidot adunk 80 C° hőmérsékleten az oldathoz. Ennek hatására azonban kicsapódik a L-treo-l-fenil-2-amino-l,3-propándiol D-dibenzoiltartarátja. A 170 g mennyiségben kapott D-dibenzoiltartarát 179—181 C°-on olvad. Az anyalúghoz nátriumhidroxidot adva, kiválik a D-izomér. Ha az anyalúghoz salétromsavat adunk, akkor a nitrát kristályosodik ki az oldatból. A D-treo-ilJfenil-2-benzilidénamino-l,3-propándiol mennyiségileg elkülöníthető oly módon is, hogy az oldathoz alkalikus közegben 1/2 mól benzaldehidet adunk. 3. példa: 1 mól DL-treoHl-ifenil-2^benzilidénamino-l,3--propándiolt ekvivalens mennyiségű sósav segítségével vizes közegben hidrolizálunk. A reakcióelegyből azután a benzaldehidet desztilláció vagy extrakció útján eltávolítjuk és az oldatot a 2. példában leírt eljárással kezeljük tovább. 4. példa: .33,4 g (0,2. mól) DL-treoHl-fenil-2-amino-;l,3--propándiolt és 0,1 mól sósavat 65 ml vízben 14,7 g (0,1 mól) L-glutaminsavval kezelünk és 2
