155389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyméretű építőelemek, elsősorban pernyebeton blokkok előállítására

155389 A találmány szerinti új eljárás elvei a követ­kezők: Kétfázisú keveréssel kell biztosítani az alkat­részek nagy diszperzitású, homogén elkeveredé­sét. Az első fázisban a pernye egy részét és a 5 teljes kötőanyagmennyiséget tartalmazó híg­plasztikus 0,50—0,60 víz/szárazanyag arányú habarcsot kell gerjeszteni,.((aktiválni) 5—il5 per­cig tartó intenzív megmunkálással. A gerjesz­tést, valamely nagyhatású gerjesztő keverővel io célszerű elvégezni. A második fázisban a ger­jesztett plasztikus habarcsot kényszerkeverőbe kell folyatni és annyi pernyét kell hozzákeverni, amennyi a földnedves — plasztikus konziszten­cia eléréséhez szükséges. Ezzel a készkeverékben 15 a víz/szárazanyag arányt 0,35—0,45-re állítjuk be. A mechanikai gerjesztésen kívül kémiai ak­tiválást is kell alkalmazni. A pernyeszemcsék 20 kis reakcióképességű üveges, olvadt felületét a szárazkeverékre számított 0,2—0,5% nátrium­karbonát és ugyanannyi nátriumszulfát hozzá­adásával, valamint a keverési víz hőmérsékle­tének emelésével kell fellazítani, s ezzel a per- 25 nyének a kötőanyagokkal való tökéletesebb reagálását, a pernyebeton nagyobb szilárdságát és időállóságát lehet biztosítani. A kötőanyag kalciumhidroxid {oltott mész, mészhidrát) és portlandeement, továbbá kalci- 30 umszulfátdihidrát keverékéből áll, melyben a portlandeement tartalom legalább 50%, a kal­ciumszulfátdihidirát tartalom pedig legfeljebb 10%. A kiötőanyiagmennyiséget úgy kell beszabá­lyozni, hogy a pernye és a kötőanyagok kéve- 35 rékében a sósavas titrálással meghatározott al­kali tás ((lúgosság) CaO-ban kifejezett értéke legalább 15%, legyen. A felhasznált pernye mi­nőségi követelményei SiO legalább 50%, A120 3 15—25%, kéntartalom (S03 -,ban megadva) leg- 40 feljebb 3,5%(, izzítási veszteség legfeljebb 5%, szitamaradék a 4900-as szitán legfeljebb 30%, a 900-as szitán legfeljebb 5%. Az előbbiek szerinti eljárással elkészített per­nyebeton elegyet formázni és szilárdítani kell. 45 Ez függőleges elhelyezésű csoportzsaluzatban történik. Ez vízszintes fekvésű, kiihúzható cső­betétekkel van ellátva iaz elemek üreges kikép­zése és ezáltal való könnyítése céljából. A ver­tikális pakettrendszerű gyártóberendezéssel biz- 50 tosítható a nagy termelékenység, kis helyigény, csekély hőveszteség. A megszilárdult elem gyár­tási helyzetéből azonnal felemelhető, szállítható. Az eddigi eljárásokhoz képest lényegesen na­gyobb méretpontosság érhető el. Az átmenő, 55 6—.8 cm átmérőjű, kétsorban elhelyezett üregek lehetővé teszik a mintegy 20%, anyagmegtaka­rítást, könnyítést és a teljes keresztmetszetben való kiszárítást. A hőkezelés két fázisból áll: először zárt 60 rendszerben közvetett zsaluzatfűtéssel 70—80 C°-ra kell felhevíteni a szilárdítandó pernye­beton testet és ezen a hőfokon kell tartani 6—8 óra hosszat. A második fázisban a csoport-Eraluzat csöveinek kihúzása után az így kelet- 65 kezett üregeken át, 100 iC°-ra felhevített levegő átfúvásával 8—10 óra hosszat közvetlen kon­vekciós hőátadással kell fűteni, szárítani a per­nyebetont. Ebben a fázisben nem cirkulációval, hanem friss levegő átszívással dolgozunk, A kétfázisú, zárt zsaluzatú hőkezeléssel a pernye­beton maximális szilárdságát és kémiai stabili­tását lehet biztosítani és kiküszöböljük a régi eljárásoknál előforduló térfogatváltozásokat {duzzadás, rétegződés). A második fázis befejezése után a pernye­beton nedvességtartalma legfeljebb 5—10%, ami az építőelemeknél kedvező hővezetési té­nyezőt és nélkülözhetetlen térfogatállandóságot eredményez. A hőkezelés gőzkalorifer fűtésű, légcirkuláeiós rendszerű berendezéssel történik. Ez a zsaluza­tok közötti réseken és a csöveken át zárt rend­szerben cirkuláló levegő hőjét adja át a szi­lárdítandó pernyebeton elemnek.. A zsaluzatot, sablonoldalakat és csöveket sab­lonkenő anyag helyett hőkezeléssel tartósan rögzített, víztaszító, hő- és mészálló iműgyanta (pl. kátrányepoxi vagy szilikongyanta) bevonat­tal célszerű ellátni. • Ez a megszilárdult pernye­beton test és a zsaluzat közötti tapadást oly nagy mértékben csökkenti, hogy az oldal- és csőzsaluzat könnyen, kis súrlódással eltávolít­ható. Ezzel a sablohkenés munkaideje, valamint a sablonkenő anyag megtakarítható, továbbá kiküszöbölhető az eddig használt sablonkenőolaj hatására bekövetkező felületi szilárdságcsökke­nés, rossz vakolattapadás és foltosodás. A megszilárdult és kihűlt pernyebeton elemek felületére, a vakolattapadás további növelése céljából 1—2 mm vastagságú, 20—30%, mű­anyag (pl. polivinilaeetát) diszperziót és durva­szemcsés adalékot (pl. téglazúzalékot) tartal­mazó cementhabarcsot kell felhordani gépi szó­rással. A habarcs érdes felületű tapadásközve­títő réteget képez a vakolat ós a pernyebeton között, továbbá biztosítja a hőtágulási és tar­tós alakváltozások közötti különbségiből eredő alakváltozás (feszültség) különbségek kiegyenlí­tését. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nagyalakú szerkezeti pernyebeton építőelemek előállítására, pernye, kaleiumhidr­oxid, portlandicement és fcálciuimszulfátdilhidrát keverékéből, azzal jellemezve, hogy a keveréket vízzel két fázisban keverjük, melyek közül az elsőben a kötőanyagokat és a pernye egy részét tartalmazó 0,50—0,60 víz/szárazanyag arányú hígplasztikus keverék homogenitását, diszperzi­tását és kémiai aktivitását fokozzuk a szemcsék erőteljes súrlódását és ütközését előidéző ger­jesztő keveréssel, a másodikben az így aktivi­zált vizes keveréket kényszerkeverőben, további pernye hozzáadásával, a formázáshoz szükséges 0,35—0,45 víz/szárazanyag arányú keverékké sűrítjük, a vizes keverékhez, a szemcsék felü-2

Next

/
Thumbnails
Contents