155384. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfamidok előállítására
155384 5 6 Vegyület Mólsúlv Olv. pont C° ^hajszálcső) N2 % számított mért C% számított mért 4'-klór benzolszulfonil 2-amino tiazolin 3'-klór_ 4'-metii benzolszulfonil 2zJ-2-ainino tiazolin 3',5'-dikló>r-4'-metil benzolszulfonil 2zl-2-amino tiazolin 2',3'-diklórH6'-metil benzolszulfonil í2zl-2-namino tiazolin 2',3'-dimetil 6'-klór benzolszulfonil 2A-'2^a.mmo tiazolin 3',<6'-diklór 4'-metil benzolszulfonil ,2zJ-í2-amino tiazolin 4'-klór 3'-imetil benzolszulfonil 2/1-2-aimino tiazolin 4'-fluor benzolszulfonil 2zl-2-amino tiazolin 2',5'-diklór benzolszulfonil 2/J-2^amino tiazolin Amint fentebb megállapítottuk, az új szulfamidoknak jelentős baktériumölő tulajdonságai vannak, amelyeket számos kísérleti és élettani kutatással igazoltak. A kísérleti (In vitro/mesterséges) feltételek között igazolást nyert, hogy a 4'-klór 3'-metil benzolszulfonil 2J-2-aini.no tiazolin és a 4'-klór benzolszulfonil 2J-i2-amino tiazolin a jelenleg kiterjedten kolibacillusok ellen alkalmazott szulfametiltiadiazolnál kisebb koncentrációban meggátolják a károkozó kolibacillusok növekedését. Az új szulfamidokkal 1,40 mg/ml táptalajban részleges és 2 mg/ml táptalajban teljes gátlást észleltünk, míg ugyanazon feltételek mellett a szulfametiltiadiazol a kolibacillusok növekedését részlegesen 2 mg/ml-nél és teljesen 2,80 mg-nál gátolja meg. Az élő szervezetben (in vitro) egérnél különféle csírák, nevezetesen kolibacillusok által előidézett halálozási arány inkább csökken ezen új szulfamidok alkalmazásakor, mint azonos dózísú szulfametiltiadiazol esetén. Sőt bebizonyosodott, hogy a 4'-klór benzolszulfonil 2zl-.2-a.mino tiazolinnak vizelethajtó tulajdonsága is van, ami különösen fontos olyan koliibaeillusos megbetegedések kezelésében, amelyek főleg a húgyvezető utakra terjednek ki. Az eredményeket embereken végzett klinikai vizsgálatokkal is igazolták és így az új szulfamidok a fertőző betegségek therápiájában felhasználhatók. Erre a célra az új szulfamidokat alkalmazhatjuk mind szájon keresztül, mind parenterálisan, alkalmazási módjuknak megfelelő töltőanyagokkal, vagy oldószerekkel kiszerelve. Szájon keresztül történő alkalmazás esetén a szulfamidokat 100—500 mg szulfamidot tartalmazó egységes dózisokban lehet kiszerelni. Parenterálisan az alkalmazott forma az a befecs-276,776 98-- 99 10,11 10,09 39,06 38,24 290,803 87-- 88 9,63 9,86 41,30 41,37 325,252 154--156 8,61 8,0i2 36,93 37,05 325,252 137--139 8,©1 8,05 36,93 37,41 304,8,29 144--146 9,18 9,04 43,34 43,34 325,252 154--160 8,i61 8,42 36,9:3 37,48 290,803 118--120 9,66 9,20 41,30 40,71 2.60,310 94-- 96 10,76 10,63 41,53 41,74 311,225 132--134 9 8,92 34,73 34,90 25 35 40 45 50 55 60 65 kendezhető, szerves oldószerben oldott szulfamid, amely mint gyógyszerkészítmény pl. 2 mles és 500 mg szulfamidot tartalmazó ampulla lehet. Az új szulfamidok adagolása felnőtteknek általában 500 mg-től 2 g-ig terjedhet. Szabadalmi igénypontok: '1. Eljárás az I. vagy II. általános képletű szulfamidok, valamint gyógyászatilag elfogadható savakkal alkotott sóik előállítására, ahol R, Rj és R2 a benzolgyűrűk szabad helyeinek valamelyikén levő olyan szúbsztituensek, amelyek azonosak vagy különbözőek lehetnek és mindegyik a hidrogén, klór vagy fluor atom, vagy 1—4 szénatom számú alkilosoport lehet, ahol az R, Rx és R2 három szubsztituens egyidejűleg nem lehet hidrogén és ha az egyik szubsztituens ímetilcsoport a másik, kettő közül legalább az egyik nem hidrogén, azzal jellemezve, hogy III. általános képletű benzolszulfokloriddal amino^2zJ-2-tiazolint reagáltatunk, ahol R, Rí és R2 az említett jelentésüknek megfelelő szúbsztituensek és az így képzett szulfamidot adott esetben sóvá alakítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a 2J-2--amino tiazolin vizes bázisos oldatát az említett benzolszulfoklorid szerves oldatával reagáltatjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a benzolszulffokloridot benzolban, toluolban vagy széntetrakloridban oldjuk. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a reakciót a környezet hőmérsékletével egyező vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten hajtjuk végre. 3
